Szüksége van rá...
Egyszer a tanítványoknak egy számukra furcsa helyzetben így kellett válaszolniuk: "Az Úrnak szüksége van rá..."
(Részletesebben a Lukács 19-ben olvashatod, vagy a Márk 11-ben, vagy Máténál a 21-ben.)
1./ "Hit-helyzet" volt, egy szamárcsikót (Máté megemlékezik róla, hogy anyjával együtt) kellett elhozniuk az Úr Jézus számára.
-- Az Úr Jézus a Jeruzsálemi bevonulás előtt állt. Szamáron kellett bevonulnia, ahogy Zakariás prófétánál meg volt írva, de Neki saját szamara nem volt. Igazából semmi különös "saját dolga" nem volt - a ruhán kívül, amit hordott, s amit a kereszt alatt, megfeszítése után, a kivégző római katonák nem akartak kapcának feldarabolni, hanem sorsot vetettek rá, hogy melyiküké legyen.
-- Az Úr Jézus küldte el a tanítványokat egy meghatározott helyre, hogy hozzák el neki az ott kikötött szamárcsikót (ami betöretlen volt, tehát ember még nem ült rajta). Ha kérdezni fogják őket, hogy "Miért kötitek el a csikót?", válaszoljanak így: "Az Úrnak szüksége van rá..." - és elengedik velük a csikót.
-- Persze az emberben rögtön felmerülhetnek kérdések: az Úr Jézus előre lebeszélte? Talán már egy évvel korábban? Még a csikó meg sem volt? Vagy egyszerűen "tudta", hogy el fogják engedni a tanítványaival a szamárcsikót? Vagy egyszerűen Neki is hitben kellett járnia, és így küldte ki tanítványait? Máskor nem így járt el - kért, ha szüksége volt rá (pl. vizet a samáriai asszonytól)... most valami más helyzet volt? Vagy a szamárcsikó gazdái nem voltak ott? Nem baj, ha nem tudjuk, csak rossz következtetéseket ne vonjunk le, pl. azt, hogy bármikor, bármit lehet "rekvirálni", ha úgy érezzük, "szükségünk van rá"... vagy a "missziónak", vagy a "gyülekezetnek", vagy valakinek "szüksége van rá". Ez a történet semmi ilyesmire nem jogosít fel. Arra sem, hogy kérés nélkül cselekedj, ha ott vannak emberek, akikhez egy terület, vagy dolog, vagy valamiben való döntési jog hozzá tartozik. Engedélyt kérünk általában, beleegyezéssel dolgozunk, mert ebben tisztelet és szeretet van, és mi ennek alapján járunk el.
-- Ezek jó kérdések, és lehet ilyesmin gondolkodni, de most valami mást szeretnék mondani.
2./ "Az Úrnak szüksége van rá..." - Létezik ez, hogy az Jézusnak szüksége van valamire? Igen.
a./ Amikor ezen a földön járt, szüksége volt sok mindenre amire az embereknek szüksége van:
-- Evésre (János 4 - "Uram, egyél..." mondták tanítványai, akik elmentek ennivalót beszerezni.)
-- Vízre (János 4 - "Adj innom..." - kérte az Úr a kúthoz érkező samáriai asszonyt.)
-- Alvásra (Máté 8, 24 - "Ő pedig aludt..." - a legnagyobb viharban, a hajó aljában feküdve... mert fáradt volt, nagyon.)
-- Közösségre (A Gecsemáné előtt és ott bent is látjuk: Lukács 22, 28 - "Ti vagytok pedig, akik megmaradtatok énvelem az én kísértéseimben..." és Máté 26, 37-38 - "És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát... maradjatok itt és vigyázzatok énvelem...")
-- Segítségre (Márk 6, 39. 41. 43 - "És parancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra... adta tanítványainak, hogy tegyék azok elé... és maradékot is szedtek fel tizenkét teli kosárral és a halakból is..." az 5000 megvendégelésénél. Márk 3, 9 - "És megmondta tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak Neki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák Őt. Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, rárohantak, hogy érinthessék Őt." Lukács 5, 3 - "És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné volt, kérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanította a sokaságot.")
b./ Valaki felteszi a kérdést: hát, ha Isten Fia volt, (szuverén Úr, Teremtő), "miért nem tudta másként megoldani", miért volt "kiszolgáltatott" egy-egy ilyen helyzetben?
-- Szeretem ezt a kérdést. Nagyon is jó ezt végiggondolni.
-- Ő tudatosan úgy jött el a saját maga által teremtett világba, hogy EGY legyen közülünk. "Bevállalta" a mi helyzetünket. Emberré lett.
-- "Ember Fia" - így beszélt többször magáról, idézve Dániel prófétát, de ugyanakkor lerögzítve a tényt, hogy Ő tényleg emberként van itt, jóllehet Ő az egyetlen, Aki megválthat bennünket, mert az Ő "származása eleitől, öröktől fogva való" (Míkeás 5, 2. és János 3, 31 - "Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél..." ill. János 1, 27 - "Ő az, Aki utánam jön, Aki előttem lett, Akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.")
-- Jóllehet "származása eleitől, öröktől fogva való", erre a földre "Önmagát megüresítve" jött el, mert "nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő az Istennel egyenlő" (Filippi 2, 6.), "szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett" - és amikor "ember-állapotban" volt, is "megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig". Szóval más volt, mint ahogy a legtöbben elgondolják. Tényleg vállalta, hogy minT ember él itt, ezen a földön - bár személyisége legmélyén Isten volt, viszont mindazt, ami azzal járt, mint "előny", letette, hogy úgy lehessen itt, mint a teremtményei.
-- Ebben az is benne volt, hogy nem "varázsolt", ha éhes volt, kért, elfogadott, és nem más utat választott. Ha csodát tett, sem úgy járt el, mint a Narnia c. filmben a Fehér boszorkány, aki lecsöppentett egy csöppet a varázsszeréből a hóba, és törökcsemege állt elő egy szempillantásban. Jézus nem volt varázsló.
-- Ugyanígy, ha egy szamárcsikóra volt szüksége, hogy azon vonuljon be Jeruzsálembe - mert a próféciák ezt mondták - akkor szüksége volt a szamárcsikóra. És attól kellett megkapnia, akinek volt ilyen - bár az ételt "közösből" vásárolták, s ha kellett valamiért fizetni, azért fizettek, mint, ahogy pl. Máté 17-ben a templomadót is ki kellett fizetni... a helyzetet teljességgel nem ismerjük, a hátteret nem látjuk, de a helyzet az volt, amit olvasunk a Lukács 19-ben: "az Úrnak szüksége van rá..."
3./ És most jutunk el a kulcskérdéshez... vajon a mostani helyzetben, most, amikor Ő megdicsőült Isten Fia a trónon? Most is igaz, hogy "az Úrnak szüksége van rá..."?
-- Vajon most, ebben a mostani időszakban is lehet olyan, hogy "az Úrnak szüksége van rá..."?
-- Igen. Az én személyes meggyőződésem szerint: igen. Az Úr Jézus ÚGY dolgozik most is, mint ahogy akkor tette, amikor itt volt a földön.
-- Akkor tanítványokat hívott el, és rájuk bízta, hogy hirdessék az Isten országát.
-- Akkor tanítványokat hívott el, és nekik mondta, hogy várjanak Jeruzsálemben, míg leszáll rájuk a Szentlélek, és erőt kapnak a mennyből, hogy el tudják majd végezni a rájuk bízottakat, és utána menjenek, végezzék, míg teljesen befutják a pályát.
-- E téren nincs változás. Ő ma is tanítványai útján végzi a munkáját. "Nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot" - mondja a Zsidó 2, 5. Tanítványaival dolgozik együtt... "mint együtt munkálkodók" - fogalmazza meg világosan Pál apostol is (2Korinthus 6, 1.)
-- S Ő "nem varázsol" ma sem - ha szükség van pl. pénzre a misszióban, Ő nem fog bankjegynyomdát indítani... jelzi az Övéinek, akiket fel tud indítani, és általuk fogja odaadni (amúgy tényleg csodálatos módon, időzítve, látva a szükségeket, bőséggel, ahogy megígérte - pl. 2Korinthus 8, 20 és 9, 6-8.)
-- Ha autóra van szükség, felindítja azt, akinél ott van, amit "Ő használni tudna" (az Ő missziójában), és ez az ember fogja odaadni... nem máshogy megy végbe a gondoskodás folyamata.
-- "Az Úrnak szüksége van rá" - ez ma is szól. Hozzám is szól, amikor egy-egy helyzetben vagyok, és felmérem, hogy most az én szájamon keresztül kell meghallják a biztatás szavait, a megmentés üzenetét, a jövő meglátását... a lehetőségek kihívását. Az Evangéliumot.
-- Szüksége van rád... rám is. "Szüksége", mert nincs más, akin keresztül végezni tudja munkáját... a megmentés munkáját. Kell, hogy legyen, aki adja magát, s adja azt, amije van, (amivel amúgy az Úr áldotta meg... szavát, képességét, kiállását, "jó hírnevét", kapcsolatait, pénzét, idejét, erejét, figyelmét, megértését, gondolkodását, szervezőképességét, gyöngédségét, pedagógiai érzékét, művészeti adottságait, befektetői gondolkodását, szakértelmét, telefonját, számítógépét, autóját, helyiségét, kezét, fejét, lábát... mindazt, amije van, ami nélkül az Isten országa nem fog továbbmenni...)
4./ Az Úrnak szüksége van rá... mit mond ez neked, nekem, most, itt, az Ő mostani tanítványainak?
a./ Azt, hogy Ő akar velünk együtt munkálkodni. Akarja, hogy együtt tegyük Vele, amit Ő szeretne!
-- Ez kiváltság, hatalmas, jövőt építő dolog, óriási, amiben részt vehetünk.
-- Ez megtisztel, ez felemel, és odakapcsol Őhozzá, bevon az Ő mennyei terveibe, itt, ezen a földön, ameddig itt élünk.
-- Ez irányba állítja a dolgaimat, a perceimet, amivel rendelkezem... mindent.
b./ Kérdezem Őt, és vágyom arra, hogy megértsem, mit szeretne most, itt, az én időmben.
-- Nem hagy nyugodni, szeretném tudni.
-- Ha bizonytalan vagyok, jövök Hozzá, újra és újra.
-- Ha érzem, valami nem stimmel, kérdezem Őt, vágyom válaszára, várom, várom... és Ő szól, és irányba állít...
c./ Az alapkiindulás kettős:
aa./ Mindent Tőle kaptam, mindenem, amim van, végső soron Tőle jön... értelem, egészség, erő, tapasztalat, tudás, anyagi és fizikai lehetőségek, család, minden.
bb./ És igazából, mindenestül az Övé is vagyok. Egész életemmel - testem is ("élő, szent és Istennek kedves áldozat" - Nála, Neki) - és ha a testem, akkor azzal együtt minden, (hiszen mit tudsz "testedtől függetlenül" tenni, még aludni sem, semmit...).
-- Tehát, amit adok, igazából Tőle van, és amim van, igazából "joga lenne hozzá", vagyis Ő ezt erőszakkal soha nem fogja elvenni tőlem, még, ha szüksége lenne is rá... Énbennem fog feltámadni a készség, a vágy, a megértés, és az, hogy nem akarom, hogy az Úr Jézus (az Ő munkája, az Ő terve, amit Ő szeretne) megrövidüljön! Nem akarom - hanem adom, amim van... a hit által, megértve, amit Ő akar.
5./ Én maximálisan megértem ezt. Tudom, mit jelent.
a./ Amikor megtértem, elkezdett bejönni ez a felismerés. És az időmet elkezdtem Ővele beosztani, pontosabban, elkezdtem felmérni, hogy Ő mit szeretne velem. És a pénzemet is.
-- Amikor az első év második félévében ösztöndíjat kaptam (ami nem volt kevés, én előtte soha ennyit rendszeresen nem kerestem), felmértem, hogy ez az Övé, (mert én is az Övé vagyok), és valahogy kialakult bennem, hogy arra fogom használni, amit Ő szeretne.
-- Az Ó utcában könyveket vásároltam, és traktátusokat. S ezeket használtam a hétköznapokban - bent is, az Egyetemen, a Marczibányi téren is, és a közlekedés során is. Mindig.
-- Utána, a következő évben, ahogy megtaláltam Mária nénit, aki szükségben volt, neki vásároltam be ebből... mert megértettem egy idő után, hogy a meleg lakás, az ennivaló, és az, hogy van tea, cukor, citrom, segítség egy alkoholizmusból szabaduló embernek, hogy szabad is maradjon (persze a gyülekezeti közösség, az együtt imádkozás is kell hozzá - s ennek érdekében is tettünk).
-- Évekkel később, amikor eljött az idő a házasságkötésre, azt megelőzően, éreztem, valami változás van a "légkörben", és elkezdtem meglátni, amit azóta is érzek, tudok, hogy felelősség kerül(t) rám, hiszen házas ember leszek/vagyok. És a családomért felelős vagyok. S a keresményemet ennek megfelelően kell beosztanom. Így is tettem.
-- Egy idő után megértettem, hogy az adakozás (mások megsegítése) mellett a tized is az Úrtól van. Ez neki szól, személyesen, tiszteletet jelent, és annak elismerését, hogy mindenemet Tőle kaptam, kapom. És ez is szükséget fog betölteni, az Ő emberei életében.
b./ De az életünkkel kapcsolatban, más területeinkkel kapcsolatban is, megértettük, hogy ránk, a mi kezünkre, fejünkre, dolgainkra, helységeinkre, autónkra van szüksége az Úrnak, amikor Ő cselekedni akar valamit. És adtuk.
-- Mások is megértették ugyanezt, s az Úr Jézus összekapcsolt bennünket az Ő munkájában... Így született - és születik ma is - sok minden a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszióban... amiről sokszor szoktam írni.
-- Így élünk már 33 éve a Palántában, így tudunk cselekedni, mert másként nem lehetséges. A mi Istenünk nem "varázsló", nem "csodacsöppek útján" hoz létre bábfelszereléseket, Palánta Postákat, Lárkisz király képregényt, és hasonlókat... Nem. Ő azt mondja: "Az Úrnak szüksége van rá..." - és felindítja azokat, akik ezt megértik, és akarják, hogy amit az Úr szeretne véghez vinni, az megvalósuljon. Ezért adják magukat, dolgaikat, értelmüket, képességeiket, anyagi lehetőségeiket... ki-ki, amit tud, ami lehetséges, amire az Úr lehetőséget adott neki.
-- Így született meg, így él most is a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió, és ez természetesen függésben tart bennünket a mi Urunktól, és bizonyos értelemben úgy tudunk előre haladni, hogy emberek is megértik, hogy "az Úrnak szüksége van rá", de, hát ez már így volt az Egyház történelme során, mindenkor, és így van most is, kétezer év óta.
c./ Maximálisan megértem, mit jelent ez.
-- A bábos testvérekkel lesz egy közösségi, megerősítő, kiképző táborunk. De a költségeket nem bírják úgy, ahogy azok "nyers valóságban" lennének, kifizetni. Mi, a Palántában, be kell vállaljunk ebből 550 ezer forintot. Ez még nincs a számlánkon... Tudom, mit jelent: "Az Úrnak szüksége van rá..."
-- Kellene, hogy újabb öt bábfelszerelést legyártsunk, amik tartalékban vannak, az induló új bábcsoportok számára... ehhez be kell fektessünk 2,2 millió forintot (forgótőke - hiszen a bábcsoportok a felszereléseket kifizetik... de "valakinek bele kell tennie"...) - egyelőre ez sincs a számlánkon, pedig a paravánokkal már el kellene kezdjük, s ebből nem is ötöt kell legyártsunk egyszerre... ez az első félmillió is hiányzik még. tudom, mit jelent: "Az Úrnak szüksége van rá..."
-- 333 olyan elkötelezett, hűséges új támogatót hívunk és várunk, akik havonta, rendszeresen segítik a Palántát meghatározott összeggel... úgy, hogy számítani tudunk rájuk, hogy a fizetéseknél, járulékoknál rendszeresen felmerülő hiányzó összeg betelik... (Tudod, mi nem tudunk úgy gazdálkodni, mint egy profitorientált cég, vagy egy költségvetési szervezet, ahol meg van előre valamilyen forrásból az éves összeg, "csak fel kell osztani és betartani a költségvetési rendet"... nem. Nálunk az elindulás és minden hónap maximálisan a hit által működik, abból tudunk gazdálkodni, "ami jön a támogatók által"... ez így van... 33 éve.) Erről szól a "Palánta 33 kezdeményezés".
-- Az Úrnak szüksége van rá? Igen. A Palántának is? Igen. A kettő nagyon eltér egymástól? Nem. Egy irányba mutat. Én maximálisan megértem, hiszen itt vagyok, hordom a felelősséget, és nem tettem le, nem teszem le, hanem végzem ezt, az Úrnak szóló munkát, és tesszük, amit tudunk, az Ő akaratában, a hit által, már 33 éve... ismerem ezt, mit jelent: "Az Úrnak szüksége van rá..."
Köszönöm Uram, hogy Te így vagy velünk... akarod, hogy értsük, járjon át bennünket is az, amiben Te voltál, és bizonyos értelemben még vagy is... ma is.
Köszönöm, hogy nem különíted el Magadat tőlünk, sőt, bekapcsolsz, bevonsz a Te csodálatos munkádba.
Köszönöm, hogy tudsz mindenről, ami velünk van, mert szeretsz, ismersz, és továbbra is csodálatos terved van velünk, napról-napra... helyzetről-helyzetre. Mindenben.
Köszönöm Uram, a Te végtelen szeretetedet. Ámen.
2024. Június 01