Biztatás...

Biztatás... 

"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.) 

-- Péter és társai a nagy halfogás csodája után, még a halak társaságában, hallották ezt a szót. 

-- Péternek szólt, valójában, aki az Úr csodáját látva, s visszagondolva az Ő szavaira és saját életére, megalázta magát, és kérte, az Úr ne legyen "ilyen közel" hozzá, mert Isten-félelem fogta el őt. ("Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!" Lukács 5, 8.) 

-- De az Úrnak célja volt Péterrel. Nem véletlenül volt pont az ő hajójában. Nem "elment", hanem Pétert hívta Magával. S általa a többieket is. 

-- És Péter megértette. Azt is, hogy az Úr "kész rá", hogy vele is kezdjen valamit, nem elmegy, hanem marad, sőt, őt magát hívja, hogy járjon az Ő útján. Megértette, hogy életének más célja lesz innentől - és megadta magát... más szóval: ráállt a hívásra, és engedte, hogy az Úr formálja őt. (Volt vele dolga az Úrnak elég - ahogy velünk is van.) 

"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.) 

-- Ez biztatás. Ugye?

-- Biztatás, hogy Péter ne féljen. 

a./ Ha úgy gondolod, hogy "ez csak Péternek szólt", de neked nem, akkor megmarad "szép biztatásnak": "Ne félj... majd én kezdek veled valamit, amit nem is gondoltál volna..." 

b./ Ha úgy vagy, hogy téged evangélistának hívott el az Úr, és "adottságod" van rá, hogy az Úrral végezd ezt a munkát, "tényleg" megy neked, hogy "embereket fogsz", akkor szintén biztatás, hiszen "elemedben vagy", illetve formálódsz, és elemedben leszel életed során... 

c./ De, ha úgy gondolod, hogy ez "mindenkinek szól", és egyúttal nem vagy sem "exovertált", sem "jó beszédű", nem vagy "jó kiállású", és nem vagy "túl bátor" sem, de közben szeretnéd a lehető legjobban betölteni az Úr tervét, s szeretnéd, hogy az Ő akarata a Te életedben is meg legyen, akkor mit gondolsz erről a mondatról? "Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.) 

Biztatásnak gondolod magad számára is, vagy inkább elkezdesz szomorkodni, hogy "nem megy", illetve inkább kudarcot jelentő mondat lesz ez a számodra? 

"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.) 

-- Az elmúlt négy héten a "Mondd el a jó hírt!" bibliaiskolán olyan témákat vettünk át, amik pontosan ebben a dilemmában segítenek. 

-- A "hétköznapi" keresztények biztatására való üzenet érte el azokat, akik hallották. A "nem evangélisták" megerősítése és biztatása hangzott. 

-- Vannak "titkai" az "ember-halászatnak"? 

-- A következő témáink voltak: 

a./ Az ember útja Isten felé... ahogy mindenki közeledik, vagyis, ahogy mindenkit megkeres az Úr, és ahogy ezt mi látjuk... a "folyamat", amiről tudnunk kell, hogy helyesen gondolkodjunk. 

b./ Ahogy az Úr Jézus látja az embereket. Mennyei látásmód... 

c./ A kapcsolat, ami "fellazítja" (előbb vagy utóbb) az "ellenállást". 

d./ A szó, ami eléri az embereket, ami változást hoz, ami megment, ami irányba állít - ami jön általad is. 

-- Szerintem biztatás volt. 

"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.) 

-- Ahogy megértettem, mi egy sajátos helyzetben vagyunk... mindannyiunknak szól ez az üzenet - ha összevetjük a Márk 16, 15-18 verseivel, a Máté 28, 18-20 szakaszával, a 2Timótheus 2, 1-2. és 2Korinthus 5, 17-21 (6, 1-2) verseivel, a Titus 2, 14-el és az Efézus 5, 16-17 és Kolossé 4, 5-tel, ez valamennyiünk irányba állítása. 

-- De nem kárhoztató módon! Nem úgy, hogy "állandóan rosszul érezd magad", hogy "nem csinálod". 

-- Inkább egy fajta szenvedéllyel ajándékoz meg téged, betölt egy mennyei látással, és elkezded saját életedet, élethelyzetedet, lehetőségeidet is másként látni. Felismered azt, amit az Úr egy-egy időszakban, egy-egy helyzetben, egy-egy találkozásban, egy-egy kapcsolatban elkészített...

-- Megértettem emellett azt is, hogy Ő "Krisztus Testben" gondolkodik, amiben vannak ajándékok, de nem mindenkinek ugyanazok az ajándékai, és amiben kiegészítik egymást a lehetőségek, s az emberek működései... 

-- Itt, a "Krisztus Testében" öröm tölthet el, hogy végzed a "magad lehetőségei között" azt, amit az Úr bízott rád, és azért is, hogy "másnak szélesebben" megy, mint neked. A lényeg, hogy:

a./ Nem ellenséged, nem riválisod, nem azért van ott, hogy kárhoztatva érezd magad,

b./ Te is betöltsd a magad lehetőségeit, "kicsiben", ha "nem vagy evangélista", de megtedd, ami rajtad áll... és ahogy teszed, öröm tölt el, és békesség, és mennyei összekapcsolódás, felbátorodás... 

c./ Abban, amiben Te vagy, fejlődj, vedd az Úr Jézus biztatását, és legyen kibontakozás, egyre inkább kiteljesedő 

aa./ felismerés

bb./ meglátás

cc./ tudatosság

dd./ tervezés

ee./ imádság

ff./ vágyakozás a mennyei terv betöltésére

gg./ öröm abban, akivé téged tett az Úr Jézus, és tesz, folyamatosan... 

d./ Lásd, hogy "Testben" élünk, Krisztus Testében, ahol egymást kiegészítjük, s ebben is van öröm, és szenvedély... még, ha "kevesebbet tudnál is felmutatni" - ez nem kevesebb, hanem annak maximális betöltése, amit Te kaptál, aki Te vagy, akivé Téged tett az Úr Jézus. 

"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.) 

-- Lehet, hogy segíted egy másik szolgálat kibontakozását? 

-- Lehet, hogy imatámogató vagy, és hordozod konkrétan a következő lépéseket egy misszió mellett?

-- Lehet, hogy olyan anyagi támogatóvá tett téged az Úr Jézus, akinek szenvedélye van arra, hogy a misszió előrelépései megtörténhessenek? 

-- Lehet, hogy mindezek közben folyamatosan ott a szemed a te élethelyzeteden, környezeteden, és "lesed", mit készített el ott, neked, "kicsiben" az Úr Jézus? 

-- Lehet, hogy minden kapcsolatodra így nézed - "mit tudok ott tanulni - mi jót", illetve "mit tudok továbbadni", és "mikor, minek van az ideje", s "hol van továbblépés, kapunyitás, a folyamat hol lendült tovább"... 

-- Lehet, hogy folyamatosan imádkozol, és kéred az Urat, hogy napról-napra felismerd a "kicsi lehetőségeket", a szeretet, a kedvesség és segítség lehetőségeit, ahol megmutathatod az embereknek az Úr Jézus végtelen szeretetét, hűségét, tisztaságát és azt, hogy Ő eljött, sőt, most is itt van a mi világunkban, (hiszen feltámadt, Szentlelkét elküldte, hogy éljünk Vele, Általa, és vezetni tudjon bennünket hétköznapjainkban)... 

-- Lehet, hogy az Úr újra és újra csodákat tesz, "apró", "pici" beszélgetésekkel, amikkel vezetgeti közelebb, oda, Magához az embereket, általad is? 

-- Ez is része annak, amiről Ő beszélt! 

"Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz..." (Lukács 5, 10.) 

-- Ne bánkódj. 

-- Nehogy kárhoztasd magad.

-- Nem kell a "legnagyobbakkal összevetned" magad, mert te az vagy, akivé az Úr elhívott, formált... és még "folyamatban levő ügy" vagy... 

Uram, biztatás, amit mondasz, és köszönöm, hogy látod, mennyire szeretnék én is megmenteni másokat, behozni a "halakat", (embereket) Hozzád, odasegíteni mindenkit, hogy megismerjenek Téged, és Veled járjanak. 

Köszönöm, hogy tanítasz, tanácsolsz, megerősítesz, biztatsz, megnyugtatsz minden nap, ma is, és viszed, vezeted tovább az életemet - kérlek, legyen is így, minden nap, ma is. 

Köszönöm, hogy Te nyitod ki a lehetőségeket, és adod a következő lépéseket... a csoda-lépéseket, (igaz, a "hétköznapok 'pici' csodáival", amiket én áldott kedves és értékes csodáknak tekintek, mindegyiket, egyen-egyenként), hogy betöltsem a Te mennyei hívásodat és küldetésedet... s ez a világ megismerjen Téged, úgy, ahogy Te szeretnéd. 

Legyen ez így, Uram, legyen így. Ámen.

2024. 04. 08.