Nem "vagy-vagy", hanem "és"...
Néha az ember azt várná, hogy amikor az "Úr dolgozik", ott semmi akadály nem merül fel, nincs hiány, szükség, támadás. De a helyzet az, hogy sokszor ott kerül elő az ellenség munkája, ott kezd el akadályozni, ahol az Úr elkészített valamit. (Azért - örömödre - nem mindig látszik ez meg... vagy nem mindig rögvest. Néha pedig különleges védelem alatt vagyunk, és az Úr egyszerűen nem enged hozzánk nyúlni, vagy a dolgainkhoz... Zsoltárok 30, 2. 105, 13-15.)
1./ Már mindjárt ez is izgalmas: "Az Úr elkészített valamit?"
Vannak dolgok, amiket Ő elkészít, és vannak, amiket mi gondolunk, vagy amik "nincsenek elkészítve"?
-- Ennyire nem "egyértelmű minden", hanem néha "találgatni kell", vagy felfedezni, megpróbálni felismerni, és "ha meglátjuk, felfedezzük, felismerjük, jó, ha pedig nem, vagy valami más lesz, akkor ahhoz is fogunk alkalmazkodni"?
-- Igen.
-- Valahogy így van ez, sokszor.
2./ Persze ebben is vannak árnyalatok.
a./ A skála széles - van, amikor egészen világosan tudjuk, "most ez nyílt ki előttem", most ide "be kell lépni", most ezt "el kell" - mert "el lehet" - végezni.
-- Az Apcsel 9-ben Anániás - "tudta", hogy mennie kell Saulushoz, mert az Úr mondta neki, és az útmutatás világos volt. Ugyanakkor az irány és a feladat meglepő... úgyhogy Anániás érvelt... viszont az Úr abból, amit mondott, nem engedett.
-- S ez nem volt "baj"... sőt
--Hasonló volt a helyzet az Apcsel 10-ben is.
b./ De van, amikor nem kifejezetten "tudjuk, hogy mi lesz", hanem mi "csak tervezünk".
-- A tervezés nem rossz.
-- A tervezésre szükség van, még akkor is, ha közben nem "tudjuk" a "változókat", vagy amik még "bejöhetnek".
--De tervezni úgy tervezünk Isten országában, hogy közben ott a rugalmasság bennünk!
-- Amit teszünk - tervezünk - rugalmassággal tesszük, felmérve, hogy az Úrnál mindig ott van a "változtatás" lehetősége, és mi ahhoz fogunk igazodni, amit Ő mond, amit Ő mutat, "majd akkor, ott".
-- Ez az 1Korinthus 16, 5-9. helyzete... amiből mindjárt megosztom az Igét.
c./ És van olyan is, amikor tényleg nem tudjuk, csak keressük az utat, keressük a következő lépéseket...
-- Néhány dolgot tudunk - pl. "indulni kell", itt az idő, "mennünk kell", de még nem látjuk a teljesen "fix" pontokat. (Pl. egy kórházmisszió délutánján, amikor belépünk egy kórterembe, kedvesen köszönünk, megszólítjuk az egyik beteget, kedvesen szólunk a másikhoz is, kérdezünk az egyik ágynál, majd a másiknál is - és "egyszerre meglátjuk", kiért is vagyunk ott...)
-- Fontos, hogy ekkor sem maradunk passzívak, nem mondjuk, hogy "ameddig engem konkrétan nem vezet az Úr, semmit nem csinálok", hanem tesszük, ami rajtunk áll, tesszük, amit tehetünk, és közben folyamatosan figyelünk az Úrra, mit fog mutatni.
--Ilyen volt az Apcsel 16, 6-12. tapasztalata. Pál és munkatársai "mozgásban" voltak, de hol itt, hol ott zárta le előttük a Szentlélek az utat, és terelgette őket egy másik irányba. Érdekes, nem mondta meg előre, hogy "Filippi", vagy, hogy "hajóra", hanem "engedte" őket keresni... és nem olvassuk az Apcsel 16-ban, vagy később, hogy ez "rossz" lett volna. nem Pál "bűne", vagy "felkészületlensége" miatt volt ez, hanem egyszerűen csak így volt...
-- És lehetnek helyzetek, amikor velünk is így van.
d./ Persze van olyan szakasza is a munkánknak - életünknek Jézussal - amikor "csak" keressük Őt, és "szolgálunk Neki" (pl. imádsággal, dicsőítéssel, böjtöléssel, könyörgéssel), és "nyitottak vagyunk", hogy ha szeretne bármit, megmutathassa nekünk.
-- Az Apcsel 13 első versei egy ilyen időszakról beszélnek Pál és munkatársai életében, Antiochiában.
-- S mi is meg-megállunk (jó esetben), és keressük az Urat. Néha nem böjttel, hanem egy jó légkörű csapat-találkozón, beszélgetés közben, vissza-visszaidézve az elmúlt eseményeket, felmérve, mi volt sikeres, mi szorult változtatásra. Van, hogy utána egy imádság közben az Úr megszólal. Vagy valakinek, egyénileg mutat egy továbblépési irányt, jön egy felvetés, mert meg volt hozzá a nyitott, kereső, várakozó közeg.
-- A mi Istenünk szereti a tanácskozást, (Példabeszédek 15, 22.), és szereti, amikor az Övéi együtt vannak, gondolkodnak az Ő dolgairól, imádkoznak, beszélgetnek.
3./ Szóval, a "jövőtervezésnek" vannak összetevői, és vannak szempontok, amiket mindig magunk előtt tarthatunk:
"Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián átmegyek: mert Macedónián átmegyek. Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, ahová menni fogok. Mert nem akarlak titeket éppen csak átmenet közben látni, de remélem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. Efézusban pedig pünkösdig maradok. Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok." (1Korinthus 16, 5-9.)
-- Sok apró összetevő, amik átjönnek a mi életünkbe is - vagyis jelen vannak a miénkben is, ha figyelünk az Úrra, és Isten országában hatékonyak szeretnénk lenni Ővele.
-- Menjünk most vissza picit időben, és helyezkedjünk be abba a helyzetbe, amiben az apostol volt, munkatársaival, környezetével, a környező gyülekezetekkel, Isten munkájával együtt.
-- Most Efézusban vagyunk. Ez a Birodalom harmadik legnagyobb városa. Kereskedelmi jelentősége, sőt, vallási jelentősége is hatalmas, kaput jelent a "kelet felé", büszke város, sok átmenő forgalommal.
-- Pál apostol már itt van, majdnem két éve. A zsinagógából kikerült, ott nem fogadták az üzenetet. Egy pogány hátterű filozófus iskolájában bibliaiskolát indított, s jönnek a környékről, sokan, nagyon sokan, akik naponta kapják az alapokat, s viszik vissza idővel, saját környezetükbe. Az eddigi gyülekezetek épülnek, újak indulnak el, az Úr munkája virágzik.
-- Vannak természetesen akadályok is, ahogy az Apcsel 19 második felében olvassuk. S az Úr a jövőről beszél Pál apostollal. Macedónia, Jeruzsálem, majd pedig Róma...
-- Ehhez egy út vezet, a látogatás és jelenlét útja. Odamegy az apostol, ahol már megindultak a gyülekezetek, azokhoz, akikkel amúgy levélkapcsolatban van.
4./ "Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián átmegyek: mert Macedónián átmegyek. Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, ahová menni fogok. Mert nem akarlak titeket éppen csak átmenet közben látni, de remélem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. Efézusban pedig pünkösdig maradok. Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok." (1Korinthus 16, 5-9.)
a./ Figyelj: jövőről beszél, közel s távolabbi jövőről.
b./ Közeljövő: pünkösdig itt, Efézusban. Utána át Macedónián, el egészen Korintusig. Ott maradok egy időre.
c./ Mik az indítékok?
-- Alapvetően az Úr vezet. Amit Ő jónak lát, az lesz a JÓ, ahhoz fogom magamat szabni.
-- Amit tervezek, Őelőtte van, és ha Ő valamit módosít, én is módosítani fogok.
-- Vannak biztos pontok: "Macedónián átmegyek". Vannak területek, amiket az Úr határozottan mutat: ott biztos, hogy "át fog menni" az apostol.
-- Van egy másik szempont: a jelenlét szempontja. Nem felejthetjük el, hogy ez egy másik világ volt, mint a miénk. A miénk a gyors, sürgetően pergő dolgokról szól, "rapid-randi" és "gyors ügyintézés", s ha a mai reggelünkre gondolok: az első Zoom találkozón öt különböző helyről voltunk együtt másfél órát, ha csak autóval kellett volna körbejárni mindenkit, egy délelőtt ráment volna. De a második Zoom már határon túli volt, egy nap ment volna rá az oda-vissza útra. És mégis, egy órában átbeszéltünk sok mindent, amit régen csak a személyes jelenlét útján tudtak megtenni a testvérek. (Legfeljebb követet küldtek, képviselőt, aki a megbeszélést lefolytatta, s visszahozta a hírt, mondjuk egy hét múltán. Vagy két hónap múltán, távolságtól függően.)
-- A mi "instant" korunkban valami kimarad abból, ami "akkor sajátjuk volt". Ez pedig az a munka, amit a Szentlélek a személyes jelenlét útján tudott elvégezni, s amihez idő is kellett. Érlelés, összerendezés, összekapcsolás, megfelelő kommunikáció, oda-vissza, s idő, ami alatt a dolgok megérnek.
-- Ma már sokszor a pici odautakat is meg akarják spórolni az emberek, az ott töltött idővel egyetemben. Pedig vannak dolgok, amiket Isten egyszerűen NEM végez el telefonbeszélgetések útján, nem tesz meg e-mailen vagy Zoom-on, hanem kell hozzá az együtt töltött idő, a személyes jelenlét.
-- Kegyelméből használjuk az óceánokat átívelő internetes kapcsolatokat is, persze, hogy használjuk. És spórolunk az utazási idővel, ahol tehetjük... és ez érthető. De vannak dolgok, amiket idők alatt végez el az Úr, és amit itt Pál apostol mond: a jelenlét szükséges hozzá.
5./ Nem "vagy-vagy", hanem "és"...
Néha az ember azt várná, hogy amikor az "Úr dolgozik", ott semmi akadály nem merül fel, nincs hiány, szükség, támadás. De a helyzet az, hogy sokszor ott kerül elő az ellenség munkája, ott kezd el akadályozni, ahol az Úr elkészített valamit. (Azért - örömödre - nem mindig látszik ez meg... vagy nem mindig rögvest.)
1./ Már mindjárt ez is izgalmas: "Az Úr elkészített valamit?"
Vannak dolgok, amiket Ő elkészít, és vannak, amiket mi gondolunk, vagy amik "nincsenek elkészítve"?
-- Ennyire nem "egyértelmű minden", hanem néha "találgatni kell", vagy felfedezni, megpróbálni felismerni, és "ha meglátjuk, felfedezzük, felismerjük, jó, ha pedig nem, vagy valami más lesz, akkor ahhoz is fogunk alkalmazkodni"?
-- Igen.
-- Valahogy így van ez, sokszor.
2./ Persze ebben is vannak árnyalatok.
a./ A skála széles - van, amikor egészen világosan tudjuk, "most ez nyílt ki előttem", most ide "be kell lépni", most ezt "el kell" - mert "el lehet" - végezni.
-- Az Apcsel 9-ben Anániás - "tudta", hogy mennie kell Saulushoz, mert az Úr mondta neki, és az útmutatás világos volt. Ugyanakkor az irány és a feladat meglepő... úgyhogy Anániás érvelt... viszont az Úr abból, amit mondott, nem engedett.
-- S ez nem volt "baj"... sőt
b./ De van, amikor nem kifejezetten "tudjuk, hogy mi lesz", hanem mi "csak tervezünk".
-- A tervezés nem rossz.
-- A tervezésre szükség van, még akkor is, ha közben nem "tudjuk" a "változókat", amik még "bejöhetnek".
-- De tervezni úgy tervezünk Isten országában, hogy közben ott a rugalmasság!
-- Amit teszünk - tervezünk - rugalmassággal tesszük, felmérve, hogy az Úrnál mindig ott van a "változtatás" lehetősége, és mi ahhoz fogunk igazodni, amit Ő mond, amit Ő mutat, "majd akkor, ott".
-- Ez az 1Korinthus 16 helyzete... amiből mindjárt megosztom az Igét.
c./ És van olyan is, amikor tényleg nem tudjuk, csak keressük az utat, keressük a következő lépéseket...
-- Néhány dolgot tudunk - pl. "indulni kell", itt az idő, "mennünk kell", de még nem látjuk a teljesen "fix" pontokat. (Pl. egy kórházmisszió délutánján, amikor belépünk egy kórterembe, kedvesen köszönünk, megszólítjuk az egyik beteget, kedvesen szólunk a másikhoz is, kérdezünk az egyik ágynál, majd a másiknál is - és "egyszerre meglátjuk", kiért is vagyunk ott...)
-- Fontos, hogy ekkor sem maradunk passzívak, nem mondjuk, hogy "ameddig engem konkrétan nem vezet az Úr, semmit nem csinálok", hanem tesszük, ami rajtunk áll, tesszük, amit tehetünk, és közben folyamatosan figyelünk az Úrra, mit fog mutatni.
-- Ilyen volt az Apcsel 16 tapasztalata. Pál és munkatársai "mozgásban" voltak, de hol itt, hol ott zárta le előttük a Szentlélek az utat, és terelgette őket egy másik irányba. Érdekes, nem mondta meg előre, hogy "Filippi", vagy, hogy "hajóra", hanem "engedte" őket keresni... és nem olvassuk az Apcsel 16 -ban, vagy később, hogy ez "rossz" lett volna. nem Pál "bűne", vagy "felkészületlensége" miatt volt ez, hanem egyszerűen csak így volt...
-- És lehetnek helyzetek, amikor velünk is így van.
d./ Persze van olyan szakasza is a munkánknak - életünknek Jézussal - amikor "csak" keressük Őt, és "szolgálunk Neki" (pl. imádsággal, dicsőítéssel, böjtöléssel, könyörgéssel), és "nyitottak vagyunk", hogy ha szeretne bármit, megmutathassa nekünk.
-- Az Apcsel 13 első versei egy ilyen időszakról beszélnek Pál és munkatársai életében, Antiochiában.
-- S mi is meg-megállunk (jó esetben), és keressük az Urat. Néha nem böjttel, hanem egy jó légkörű csapat-találkozón, beszélgetés közben, vissza-visszaidézve az elmúlt eseményeket, felmérve, mi volt sikeres, mi szorult változtatásra. Van, hogy utána egy imádság közben az Úr megszólal. Vagy valakinek, egyénileg mutat egy továbblépési irányt, jön egy felvetés, mert meg volt hozzá a nyitott, kereső, várakozó közeg.
-- A mi Istenünk szereti a tanácskozást, (Példabeszédek 15, 22.), és szereti, amikor az Övéi együtt vannak, gondolkodnak az Ő dolgairól, imádkoznak, beszélgetnek.
3./ Szóval, a "jövőtervezésnek" vannak összetevői, és vannak szempontok, amiket mindig magunk előtt tarthatunk:
"Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián átmegyek: mert Macedónián átmegyek. Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, ahová menni fogok. Mert nem akarlak titeket éppen csak átmenet közben látni, de remélem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. Efézusban pedig pünkösdig maradok. Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok." (1Korinthus 16, 5-9.)
-- Sok apró összetevő, amik átjönnek a mi életünkbe is - vagyis jelen vannak a miénkben is, ha figyelünk az Úrra, és Isten országában hatékonyak szeretnénk lenni Ővele.
-- Menjünk most vissza picit időben, és helyezkedjünk be abba a helyzetbe, amiben az apostol volt, munkatársaival, környezetével, a környező gyülekezetekkel, Isten munkájával együtt.
-- Most Efézusban vagyunk. Ez a Birodalom harmadik legnagyobb városa. Kereskedelmi jelentősége, sőt, vallási jelentősége is hatalmas, kaput jelent a "kelet felé", büszke város, sok átmenő forgalommal.
-- Pál apostol már itt van, majdnem két éve. Bibliaiskolát indított, s jönnek a környékről, sokan, nagyon sokan, és naponta kapják az alapokat, s viszik vissza idővel, saját környezetükbe. A gyülekezetek épülnek, újak elindulnak, az Úr munkája virágzik.
-- Vannak természetesen akadályok is, ahogy az Apcsel 19-ben olvassuk.
4./ "Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián átmegyek: mert Macedónián átmegyek. Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, ahová menni fogok. Mert nem akarlak titeket éppen csak átmenet közben látni, de remélem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. Efézusban pedig pünkösdig maradok. Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok." (1Korinthus 16, 5-9.)
-- "Nálatok azonban talán 'megmaradok' (paramenó - helyén kitart, ott marad, megáll), vagy ott is telelek..." - Ó, milyen más gondolkodásmód. "Ott telelek" - amikor nem lehet utazni, az időt együtt fogjuk tölteni. Nyilván itt sem lesz rossz értelemben véve üresjárat, akikkel az Úr elkészíti a találkozást, megtörténnek a dolgok. Lesz megtérés, lesz felépülés, lesz továbblépés... ameddig "ott telelek".
--Nincs hajsza. Nincs aggódás. De ott a rugalmasság: "ha az Úr engedi".
-- Az alapvető indíték: szükséges, hogy ott legyek veletek. (Hogy ne mondjam: "szükségetek van rá, hogy együtt töltsünk időt, hogy kitisztuljanak a dolgok, és az alapok rendbe kerüljenek" - ha a két korintusi levelet olvassuk, meglátjuk, mennyire ott van ez az apostol gondolkodásában.)
-- "Mert nem akarlak titeket éppen csak átmenet közben látni..." - vannak személyek, akikkel le kell ülni... sőt, időről-időre le kell ülni. Vannak, akik az "átmenet közben való látáson" megsértődnek, vagy az ilyen "hevenyészett" időket kijátsszák, akikben mélységi munkának kell végbemennie, amihez viszont együtt töltött időre van szükség. "Minőségi időre" - mai fogalmak szerint...
-- "...remélem, hogy valami ideig nálatok maradok - ha az Úr is megengedi."
-- Érdekes, hogy a szükséget tudjuk, érdekes, hogy felmérjük, szükséges lenne ott maradni, és ezt ki is mondjuk, de hozzátesszük: "ha az Úr megengedi"... mert Nála mindig lehet valami "más szempont" is. És a korintusiak is "bejátszhatnak", ahogy korábban is tették, (2Korinthus 7, 12. 2, 1. 4-5. stb.)
-- Szóval, a jövőről úgy szólunk, hogy felmérjük, mi a szükséges, mit tervezünk, mi az, ami mellett most úgy látjuk, az Úr is ott áll, de közben mindig úgy gondolkodunk, hogy "ha az Úr is megengedi".
-- Ebben nincsen emberi elbizonytalanítás, nincsen benne felelősség alóli kibúvás, és olyan feltételrendszer becsatlakoztatása, ami felmentene bennünket az ígéreteink alól! Nem ilyen indítékról van szó. Nem arról, hogy megígérünk valamit, de pillanatnyi hangulatunktól függően bármikor visszavonhatjuk az ígéretünket az "Úrra hivatkozva". Nem, nem, nem és nem erről van itt szó. Hanem a bölcs és szuverén Úr saját döntésének szem előtt tartásáról - amellett, hogy tervezünk, felmérjük a szükségleteket, és le is rögzítjük, mit fogunk tenni... "ha az Úr is megengedi". (Egyébként az esetek túlnyomó többségében "megengedi", és Ő egyszerűen nem bírja, ha kifogásokat gyártunk, és úgy "hivatkozunk Őreá", hogy közben a magunk kénye-kedve szerint ki tudjunk bújni ígéreteink alól! "A ti szavatok legyen igen - igen... és nem - nem.)
6./ "Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián átmegyek: mert Macedónián átmegyek. Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, ahová menni fogok. Mert nem akarlak titeket éppen csak átmenet közben látni, de remélem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. Efézusban pedig pünkösdig maradok. Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok." (1Korinthus 16, 5-9.)
-- És most lássuk a kapukat és az ellenséget. Mert mindkettő van.
-- Kapuk nyílnak meg - s mi mondjuk is, és imádkozzuk is a Zsoltárok 24 alapján, hogy nyíljanak meg a kapuk... sőt, a mi Urunk ígérete alapján a "pokol kapuira" is úgy nézünk, hogy ezek nem tudnak ellene állni a szentek munkájának. Imádkozásának. Kiküldetésben járó harci evangélizációjának - és sok más "harci fogásnak".
-- Van, hogy "nem nyílnak ki előttünk kapuk"? Van, hogy "ott állunk", és "ostromoljuk" őket, és nem nyílnak ki... legalábbis egy darabig? Igen.
-- Van ilyen is. Imádkozunk, tudjuk, hogy ez szükséges lenne - egy-egy intézmény "kapuja" (vezető személye, az ő döntési jogkörével együtt ... olyan, esetenként, mint egy "bezárt kapu").
-- Van, hogy kifejezetten egy személy életében levő "kapuról" van szó, vagy egy családi kapcsolat "kapuja" nem nyílt ki egy időszakban.
-- Van, hogy egy ország, vagy egy-egy terület (missziós körzet, vidék) van megnyílóban, vagy próbálna bezárulni előttünk.
-- Van, hogy éveken át tart a "megnyitás", vagyis a megnyitás érdekében tett lépések sora... pl. Hudson Taylor a 19. század közepén nem nyugodott addig, míg Kína belső tartományai felé is ki nem nyílt az út... a munkatársait felkészítette, s ők sokszor várakozásban voltak, míg megnyíltak a kapuk. S akkor mentek.
-- Szóval: vannak "kapuk", és ezek megnyílásáért néha sokat kell tennünk - pl. bizalmat kell támasztanunk, ajándékokat adnunk, imádkoznunk a bizalom feltámadásáért, megerősödéséért... ami a kapuk kinyílásához szorosan hozzátartozik.
7./ "Efézusban pedig pünkösdig maradok. Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok." (1Korinthus 16, 5-9.)
-- Sokan azt gondolnák: "ha az Úr nyitja meg a kapukat", akkor nem kell arra gondolni, hogy "ellenség is lesz"... pláne nem arra, hogy "sok lesz".
-- De ez az Ige arról az esetről beszél, amikor van, méghozzá sok van. De nem baj. Miért? Mert Ő is ott van. És Ő nagyobb, (s az Ő ereje is, sőt, az Ő élete is, ami bennünk van nagyobb), mint ami, vagy aki a világban van... az ellenség minden erejénél, rafináltságánál, övön aluli támadásánál, szövetkezésénél, fenekedésénél, fenyegetésénél nagyobb... minden hazugságánál, minden ideológiájánál, minden váratlan támadásánál nagyobb...
-- "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy; a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam." (Zsoltárok 23, 4-5.)
Uram, köszönöm, hogy nem jövök zavarba. Nem jövünk zavarba. Nem ijedünk meg. Nem engedünk annak, hogy visszalépjünk, jóllehet vannak akadályozások, vannak szükségek, van, amire még most nem látjuk a megoldást... de az nem opció, hogy visszalépjünk. Csak, amit Te mutatsz, amit "megengedsz", amibe bevonsz - ez lesz és ez legyen. Köszönöm, hogy megőrzöl, és kirendelsz mindent, amire szükség van. Ámen.
2024. 02. 08