"Amelyek másképpen vannak, azok sem titkolhatók el..."
Ma bementem a Balesetibe. Levente, egy korban előttem járó lelkipásztor, Isten országának egy sokat próbált - sokat szenvedett - embere került be agyvérzéssel. Műtét előtt állt, imatársa hívott, s kérte, menjek be, kenjem meg olajjal. Engem, mint lelkészt, talán beengednek hozzá.
-- Ahogy a recepciónál bemondtam a nevét - pedig tudod, a Balesetiben, a felvételen milyen sokan fordulnak meg csak egyetlen napon is - rám nézett a hölgy, és megkérdezte: "Ki ez az ember? Ilyen sok rokona van?"
-- Visszakérdeztem, miért gondolja, mire ezt mondta: "Még meg sem műtötték, de ön már az ötödik, aki itt rövid időn belül keresi." Kérdésében és ebben a "darabszámban" benne volt, hogy ehhez, itt, nincsenek hozzászokva. Ez az ember "valami különleges" lehet.
Elmondtam neki röviden, hogy igen, "különleges".
-- Levente egy alázatos és szelíd ember, aki nagyon sok jót tett másokkal, önzetlen és imádkozó lelkipásztor, akinek nagyon sokan köszönhetnek jót.
-- Az a tény, hogy egy pillanat alatt ennyien keresik, erről beszél...
-- A hölgy rám nézett, mint aki érti, miről van szó.
De én, belül, tovább gondoltam:
"Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is. Hasonlóképpen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és amelyek másképpen vannak, azok sem titkolhatók el." (1Timótheus 5, 24-25.)
Sokan nem is gondolnak erre. De az Ige mondja: amit az ember tesz, kíséri őt. Követi őt. Jön vele. Ha kimegy ebből a világból, akkor is ott lesznek vele, amiket tett. A jók is, a gonoszak is.
-- Egy nap az Úr Jézus előtt fogunk megállni. Színről-színre. És akkor semmi nem lesz eltitkolható.
-- Mennyei kiértékelés lesz. Jézussal. Vele, Aki az életét odaadta értünk.
-- Az egész életünk ott lesz Őelőtte. A múltunk, a jellemünk, a cselekedeteink, a gondolataink, a viselkedésünk, a kapcsolataink, a terveink és amiket ebből megcsináltunk, a harcaink, a győzelmeink és kudarcaink. (A bűneinkből csak az nem, amit az Ő vére alá tettünk, amit megvallottunk, amitől elszakítottuk magunkat az Ő nevében.)
-- Ott lesznek az "eredményeink" és ott lesznek, amire Ő hívott, de nem engedtünk Neki ezekben.
-- S mindez egy más megítélésben, mennyei fényben... úgy, hogy ott nincs kimagyarázás, önfelmentés, mások kárhoztatása... Jézus jelenlétében ezek nem működnek.
-- Ott az is világos lesz, ami a háttérben zajlott - a sötétség munkája, az ellenünk dolgozó erők, amiket az ördög vagy amiket emberek tettek akadályozásunkra, elbuktatásunkra... ott nem lesznek torzító tényezők. A megítélés mennyei lesz.
-- Ő szeret - s Ő az Uraknak Ura, a Királyoknak Királya, szeme mint a tűzláng, és ez a kettő együtt lesz. A szeretet és a kristálytiszta igazság.
"Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is. Hasonlóképpen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és amelyek másképpen vannak, azok sem titkolhatók el." (1Timótheus 5, 24-25.)
Itt, ezen a mai napon megláttam, hogy a "jó cselekedetek is nyilvánvalók"...
-- Lehet, hogy életében nem is tűnnek fel az embernek, de ahogy "bajba kerül", egyszer csak felszínre jönnek.
-- Lehet, hogy emberekről "így-úgy beszélnek", (mennyi, de mennyi rossz hír tud kimenni egy-egy emberről, mennyi, de mennyi rossz fényben kimondott értékelés, lenézés, bántás hangzik el...) - de amiket tesznek, ahogy élnek, mélyében, mégis ott van, és egyszerre felszínre jön... akár hangot adtak ennek az életük különböző helyzeteiben, akár nem.
Gondolsz rá, hogy vannak jó cselekedetek, amik "másképpen vannak" is?
-- Amiket senki nem lát. Amik egyedül az Úr előtt vannak.
-- Titkos magvetések, támogatások, adakozások, amikor az ember "enged az Úr indításának", és ad, jóllehet talán neki is "kevés van".
-- Vannak szavak, felemelések, mások biztatása, megerősítések, amikre talán életük nehéz pillanataiban kerül sor, amikor nem a saját helyzetükkel törődnek, hanem az Úrnak engednek, és adnak, biztatnak, támogatnak, felemelnek, jóllehet talán épp a legelesettebb pillanataikat élik át.
-- Vannak szívbeli harcok, amiket megharcolnak, nem engednek az elkeseredésnek, a reménytelenségnek, a keserűségnek, a csalódásnak, hanem megbocsátanak, új kezdést adnak, s szívükben az "elengedés útjára lépnek".
-- És ezek mind ott lesznek velük. Kísérik őket. Jóllehet, ezen a földön "másképpen voltak", nem voltak láthatók, csak az "eredményeiket" lehetett érzékelni, esetleg, de az Úr előtt ott lesznek, mint a "szentek igazságos cselekedetei", amiket felöltöznek majd ott az Úréi, a hűségesek, akik szerették Őt, itt, ezen a világon, és nem voltak hajlandók elszakadni Tőle, sem gondolatban, sem viselkedésben, semmi élethelyzetükben.
Követik őket...
Olvasmány:
2Korinthus 5, 9-11.
Jelenések 19, 8.
1Korinthus 4, 1-5.
Jelenések 1 - milyen most az Úr Jézus. S hozzá: 1Korinthus 3, 10-15.
2023. 11. 24.