A mag...
"És mondta (az Úr Jézus): Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal... a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett." (Márk 4, 26-29.)
-- Ezt a történetet - példázatot - csak itt, a Márk evangéliumában olvasod. (Márk "saját anyaga".) És jól teszed, ha olvasod, ha a szívedbe engeded, sőt, ha bevésed oda, mert nagyon fontos üzenete van.
-- A kép a hétköznapokból szól. Az akkori - ókori - hétköznapokból. Amikor közel volt az ember a földhöz, és nem Spar-ban vette a kenyeret. A kenyérhez vezető út a föld megművelése, a gabona elvetése, és a növekedéshez kapcsolódó út volt.
-- A kulcskérdés az volt, hogy felnövekedik-e a gabona... az elvetett mag kikel-e, zavartalanul felnövekedik-e, megtermi-e gyümölcsét, és bekerül-e a magtárba. Ez volt az út, az egyedüli lehetőség a kenyérhez, a következő évhez... az élethez.
-- S az Úr szól: "magától"... "ő maga sem tudja miképpen"... de megtörténik. Mert Ő ott van, az Ő végtelen szeretete, kegyelme, jósága ott van a háttérben, Aki fenntartja az életet, a termést, a jövőt, és reménységet ad, hogy lesz élet, lesz ennivaló, lesz termés... lesz kenyér.
-- Az ember ma elszakad - nem mindenki, de vannak, akik így vannak - a földtől, a mag elvetésétől, a várakozástól, hogy a növény kihajtson, teremjen, és bekerüljön a magtárba, a raktárba, a kamrába, hogy eltartsa azokat, akik ennivaló nélkül szomorúan elpusztulnának. Bennünket, embereket. Isten teremtményeit, akikről az Úr visel gondot. Még, ha a világ támadja is, megtagadja is, lenézi is, azokkal együtt, akik Őt képviselik.
-- Ő az, Aki most is, ma is, ott áll a termés folyamata mögött... Ő a "magától" Istene, az "ő maga sem tudja miképpen" Istene, a kegyelem, a szeretet, a jövő Istene, a gondoskodás Istene.
És az Ige magja? Nem ugyanígy van? De igen, pontosan így. Ez az Isten országának története is...
"És mondta (az Úr Jézus): Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal... a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett." (Márk 4, 26-29.)
-- Igére is szükségünk van. Az Ige a szó a mennyből, az Ő beszéde, ami megelevenít, megerősít, a jóhoz vezet, bölccsé tesz, megnyugtat, lecsillapít, új kezdést ad, bátorít és megvigasztal. Az igét Ő mondja, Ő adja, és te megérted, befogadod, és benned fog gyümölcsöt teremni.
-- Ugyanakkor az Igét, ezen a földön te veted, ha már megértetted, ha már az Úré lettél, és Őt követed, az Ő országát és az Ő igazságát szeretnéd, akarod, hogy megvalósuljon ezen a földön. Ezen a sokszor igazságtalan, lázadó, elégedetlen földön, az emberek között, akik sokszor határidőik, kényelmük, gyönyöreik, reményeik és elfoglaltságaik miatt, lenéznek, legyintenek, elhessengetnek téged, hogy ne szólj, ne mondd, ne bosszantsd őket... és néha nagyon "okosak", és felülről kezelők, ahogy ezt teszik.
-- De az Igére mégis szükségük van. Mert törékeny az életük. Bármikor kórházba kerülhetnek, vagy a szeretteiket érheti baj, és kétségbe esnek, mert pénzzel nem tudják megvásárolni az egészséget, nem tudják kipótolni a hiányokat, és mégis a mennyei jóságra, a kegyelemre, a megváltásra, a bűnbocsánatra, az új kezdésre lesz szükségük. Van szükségük. És néha meglátják ezt... és jön az élet, az IGE által, bekerül a szívükbe, és elkezd kihajtani, felnövekedni, gyümölcsöt teremni, s jön a megmentés, a reménység, az új élet, Jézussal, és a megváltozott élet, amire olyan szükségük volt és van... jön, és senki, de senki nem tud ehhez hasonlót tenni, csak az ige, amire szükségük volt, és amit bevetettél az életükbe... minden okoskodásuk ellenére, minden lenézésük közepette, minden rohanásuk közt... bevetetted, mert magvető vagy, és imádkozol értük, és nem hagytad őket magukra, mert tudod, hogy az Úr az ige által menti meg őket... és az Ige felnövekedett...
-- Mert "magától terem"... "magától"... a háttérben az Úr szerelmével, megmentő türelmével, újra és újra való tudatos közeledésével... "magától" terem a mag gyümölcsöt. Megtermi, mert ott az Úr, a Szentlélek, az emlékeztető Lélek, a mennyei Lélek, a kedves Szentlélek, az Úr Jézus Szent Szelleme, ott van a háttérben, és a mag ezért nem hal el, nem marad terméketlen, hanem megtermi a gyümölcsöt... "ő maga sem tudja, miképpen"... egyszerűen "történik"... s ez az Isten országa.
-- Történik... s te is megtetted benne a magad részét, adtad, ahogy lehetett, ahogy tudtad, és amennyit csak tudtál... könyv formájában, linket küldtél, írtál, felhívtad telefonon, személyesen találkoztál, egy pillanatnyi összefutáskor az Úr szeretetét adtad és szóltad, imádkoztál érte, és imádkozol utána folyamatosan érte, elérted, valahogy, és megtetted, ami rajtad állt... adtad az Igét, adod, mert tudod, hogy kell, hogy egyedül az ige menti meg őt... és megtörténik.
-- Megtörténik...
-- És megint megtörténik... és itt is megtörténik, és ott is megtörténik... és újra megtörténik, az ige megmenti, helyreállítja, irányba állítja, jó irányban tartja... az Ige, a drága mennyei SZÓ, az élet Beszéde... megmenti, megtartja, és jó lesz belőle.
Légy áldott, ahogy teszed. Ámen.
2022. 02. 21