Isten mosolyának napja... (108)
Uram, köszönöm, hogy Te szeretsz bennünket. Látsz, ismersz, szeretsz, követed, amiket teszünk, látod, ahogy gondolkodunk, ismered, amire vágyunk, "jól tudod, mi az, amire szükségünk van, még mielőtt kérnénk Tőled", itt vagy, a háttérben, előttünk, körülöttünk, felettünk tartod kezed, és oltalmazod lépteinket. Jobban, mint el tudnánk képzelni a bennünk munkálkodó erő (a Te Szent Lelked ereje) szerint. Még sokkalta inkább... és felettébb hallgatod meg kéréseinket is, mint el tudnánk gondolni. És meg vannak kéréseink Előtted, Uram. Köszönöm Neked. Ámen.
1./ Amikor a csecsemő Mózest már nem lehetett tovább rejtegetni, és a fáraó gyilkos parancsa érvényben volt, a zsidó nép fiait a Nílusba kellett dobni, egy imádkozó és Istent szerető család hirtelen egy ötletet tett működésbe... más szóval: megvalósított valami egészen furcsa, egészen bődületes, egészen különleges tervet.
-- A kisfiút a fáraó leányának nílusi fürdőhelye közelében, egy vízhatlan kosárkában ("Mózes kosár" - innen az elnevezés), a vízre teszik úgy, hogy a sásban megálljon.
-- S Mózes testvére, Miriam pedig elrejtőzik, és várja a hatást.
-- S közben apa, anya, testvérek, s még, akik a titkos tervről tudnak imádkoznak, és várják az Örökkévaló Isten közbelépését a kisfiú javára. És ami történik, legyen az Úrtól (az ellenség munkája legyen megkötve, legyen kizárva, legyen távol tartva, sőt: felhasználva Isten tervének kibontakoztatására - ámen)!
2./ És mi történt? A fáraó leánya valóban odajött a fürdési időben. Valóban megtalálta a síró gyermeket. És: könyörületességre indult.
-- Más szóval: irgalom szállt rá.
-- Apjával ellentétben, a kemény rendelkezés ellenében, meg akarta menteni a kisbabát.
-- Nem csak érezte, de ki is mondta: ennek a babának élnie kell.
-- S mi kell egy baba életéhez? Tej, gondoskodás, anya. S Miriam ideje most érkezett el: "Elmenjek-e s hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa neked a gyermeket?" (2Mózes 2, 7.)
-- A válasz: igen. S Miriam mit tesz? A legbődületesebbet, a leginkább ideillőt, amit az ember amúgy el nem képzelne a történet elején: elhívja a kisfiú édesanyját, és a fáraó lánya személyesen utasítja az anyát, hogy nevelje fel a kisfiút az ő számára.
-- Nevelje tovább, mint eddig, de most már félelem nélkül, fáraói védelem alatt, minden besúgó és alattomos támadó ellenében, teljes nyugalommal... jövővel.
3./ Az, amit addig tett, most már védelem alatt - "mennyei gondoskodás közepette" - teheti, úgy, hogy közben átadhat neki mindent, amit az Örökkévaló Istenről el lehet, és el kell mondani egy kisgyermeknek, születésétől fogva.
-- Ameddig szoptatja, nála lehet.
-- Miután elválasztotta, egy dajka mindenkor láthatja a felszoptatott babát... bejárása lesz a fáraó leányának udvarába, megkeresheti Mózest, akárhány éves lesz is a fiú, és kapcsolatban lehet vele!
-- A fiú a legjobb oktatást fogja kapni, mint a fáraó fiai, lányai, unokái, legbensőbb emberei, és a legjobb kapcsolatrendszere alakulhat ki, rálátással az ország dolgaira.
-- Rálátása lesz a történelem menetére, látni fogja a közigazgatást, problémák megoldásában, konfliktushelyzetek kezelésében lesz ott az irányítás közvetlen közelében.
-- A leginkább tapasztalt vezetőket fogja munka közben nyomon kísérni, és kérdéseire választ fog kapni.
-- Amire későbbi munkája, a szabadítás hatalmas tervének megvalósítása közben szüksége lesz, arról már most gondoskodik a Mindenható Isten, az összehangolás Istene, a jövő Ura, hogy ott legyen keze ügyében.
4./ Hol kapja meg mindezt Mózes? A fáraó udvarában. Hogyan kapja meg közben mindezt? Úgy, hogy a fáraó leánya legalábbis tudja róla, hogy héber, a zsidó nép fia. (Hogy ezt mennyire teszi közzé, nem derül ki - de ő tud róla, és ennek megfelelően védelmezi is Mózest.)
-- Annak a fáraónak az udvarában nevelkedik a jövő szabadítója, aki mindent megtett azért, hogy a hozzá hasonló fiúk krokodilok gyomrában végezzék.
-- Isten mosolya - Mózest itt neveli fel...
5./ Isten mosolya: Dániel az oroszlánok verméből sértetlenül kerül ki, az Úr elküldi angyalát, angyalait, és az oroszlánok szája bezárul. Nem bántják, bár kiéheztetett állapotukban, Dániel kiszolgáltatottságának állapotában, a természetes lépés a pusztulás lenne. De nem...
-- Sőt: másnap hajnalban az uralkodó személyesen jön oda Dánielhez, az oroszlánok - kivégző - verméhez. Személyesen szólítja meg: "Dániel! Az élő Istennek szolgája, a te Istened, Akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani téged az oroszlánoktól?" (Dániel 6, 20.)
-- Az uralkodó a./ személyes szimpátiával Dániel mellett áll, b./ rájön, hogy rávették egy alattomos döntésre, övön aluli rendelkezésre, c./ felismeri, hogy Dánielre bölcs hallgatni, a rosszakaratú, rossz forrású tanácsadóira nem, d./ jóllehet keze meg van kötve saját rendelkezése miatt, s emberileg nem tud semmit tenni, mégis, mellette áll Dánielnek, egész éjjel nem alszik, szinte "drukkol", hogy Dániel megmeneküljön, s amint virrad, már ott is van az oroszlánverem mellett.
-- Reménységgel kérdez: "sikerült?"
6./ S a válasz egyértelmű: igen!
-- "Király, örökké élj! Az én Istenem elbocsátotta az Ő angyalát, és bezárta az oroszlánok száját és nem árthattak nekem; mert ártatlannak találtattam Őelőtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket." (Dániel 6, 21-22.)
-- Amit a gonosz kitervelt a pusztításra, pontosan az lett a meggyőző bizonyíték a menny igazságára!
-- Isten mosolya: az Úr ott állt Dániel mellett, és a lehetetlent lehetségessé tette, természetfölötti módon, beavatkozott az eseményekbe, és az uralkodó saját szemével győződhetett meg Isten erejéről, az Ő hűségéről, a Vele való kapcsolat lehetőségéről és ennek áldásáról, jutalmáról.
-- Az ellenség terve meghiúsult, nem halt meg Dániel, sőt, pont az ellenkezője történt: megerősödött pozíciójában, a király bizonyítékot nyert a./ Dániel ártatlanságáról és az b./ őt bevádolók alattomosságáról, s c./ az Élő Úr gondoskodásáról és hatalmáról, d./ s arról, hogy az Úr Isten személyesen is beavatkozik a történelem menetébe.
-- Az uralkodó döntést hozhatott - és hozott is - a rossz akaratú és rossz forrású "tanácsadók" kiiktatására... s az események (az oroszlánok reakciói) alátámasztották döntése helyességét. Dánielnek ezektől a titkos kritikusoktól, ellene összeesküvő alattomos emberektől többé nem kellett tartania.
-- Sőt! Isten mosolya, hogy az uralkodó élt hatalmával, és lerögzítette a Mindenható Isten tiszteletére vonatkozó útmutatást is: "Békességetek bőséges legyen! Én tőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert Ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az Ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart. Aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; Aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából." (Dániel 6, 25-27.)
-- Nem a "rossz forgatókönyv" ment végbe, hanem a jó, a mennyei tervet tovább bontakoztató.
-- Sőt: még a gonosz tervét is arra használta fel az Úr, hogy a jó terv bontakozhasson ki.
7./ Mert Ő ilyen.
-- Ilyennek ismerheted meg, ilyenként számíthatsz Rá, így hívhatod segítségül, hogy Ő ilyen, ilyen, ilyen és ilyen.
-- Az Úr mosolya ott lehet a te életeden is. És ott is van, csak várja, hogy bízz Benne. Bízzad azért magadat Őreá, és légy békességben. Ezekből JÓ származik reád. Vegyél csak tanítást az "Ő szájából" (az Ő Igéjéből, az Ő Szentlelkének útmutatásából), és vésd szívedbe az Ő beszédeit! Ha Ővele jársz, ha újra és újra Őhozzá fordulsz, és őrzöd a megtért szívet az életedben (s aki még nem tért meg: befogadja Őt, és alárendeli az életét Őneki), akkor különlegesen meg fogod látni az Ő gondoskodását, a mennyei szabadítást, sőt, azt, hogy Ő jóra tudja fordítani a dolgokat. Még a gonosz rossz terveit és munkáit is felhasználja arra, hogy valami jót hozzon elő belőlük. Ámen.
-- Itt olvasod az előbb idézett szakaszt - az Úr mosolyával: "Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetsz, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat. És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz, és a te arcodat Istenhez emeled. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked, és a te útjaidon világosság fénylik. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és Ő az alázatost megtartja. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az." (Jób 22, 23-30.)
8./ Az élő Isten mosolya... kísér téged útjaidon. Ott van veled, harcaidban, s fölé emel téged annak, amiben éppen van.
Ezt kívánom neked, és ezt mondom, mint áldást is: legyen így, kedves életedben, tapasztald meg ma is, minden nap, és örvendeztessen Ő, személyesen, a Mindenható, az Áldó, a Hűséges Isten, az Úr Jézus Krisztus, ott, a te életedben, a te élethelyzeteidben. Ámen.
Imádságom:
Uram, köszönöm, hogy Dániellel, Mózessel és Jóbbal is így voltál. Te vagy, Aki soha nem változol meg. Te vagy, Aki látod élethelyzetünket, látsz és hallasz bennünket, jól tudod, mire van szükségünk, még mielőtt kérnénk, még ajkunkon sincs a szó, Te immár egészen érted azt.
Ez a mi biztonságunk, ebben vagyunk elrejtve, és így tekinthetünk a jelenünkre és a jövőnkre is. Köszönöm Neked, Uram.
Hálaadással feltárjuk kívánságainkat:
Ezt tesszük, Urunk, jövök most Hozzád, Uram, mint Aki ismered az élethelyzetemet, tudod, miben kell ott álljak Előtted, mert másban nincs segítségem, nincs forrásom, nincs megoldásom, csak Nálad, Uram, csak Veled tudok most ezen átmenni.
A Te mennyei, csodálatos gondoskodásodra, ellátásodra van szükségem.
A Te országodért, a Te igazságodért, Uram, hogy megdicsőüljön a Te neved, hogy meglássák az emberek, hogy Te vagy, hogy Te gondoskodó Isten vagy, hogy Te ellátó, fölé emelő, kirendelő Isten vagy, Akinek gondja van rám, ránk, a Te munkádra.
Kérem, Uram, várom, és számítok Rád, a Te gondoskodásodra, a forrásra, ami Tőled jön, és jönnie kell, mert te ilyen vagy, Uram. Ámen.
Bizalom:
Uram, tudom, hogy így vagy most is, ahogy Mózessel vele voltál, úgy velünk is velünk vagy és leszel - minden nap, a világ végezetéig. El nem hagysz bennünket, és el nem távozol tőlünk.
Ahogy Dániellel ott, az oroszlánok vermének árnyékában ott voltál, úgy itt vagy velünk is, és mindazokkal, akik üldözést szenvednek Teérted, Uram.
Köszönöm, hogy felette annál, mint amit el tudnék gondolni, Te megszabadítasz, kiemelsz, megoldást hozol, hatalmasabbat, mint el tudnék gondolni, és olyat, amiből még jobb is lesz, mint ahogy eredetileg kinézett, vagy remélni lehetett volna. Ámen.
Olvasmány:
2Mózes 1-2. a helyzetről és a szabadításról... hm. Igen. És az utána következőkről is - amik szintén jót készítettek elő. Csak még kellett formálódni.
Dániel 6. és Jób 22 vége. (Ezek olyan igeversek, amiket vannak, akik meg is tanultak, mert annyira megerősítők.)
Róma 8 - "de mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, Aki szeretett bennünket"
Olvasd el esetleg ilyen szemmel a hegyi beszédet (Máté 5-6-7. fejezeteit.)
Efézus 3 - itt megtalálhatod a "felette annál", vagy "felettébb", jelentésű kifejezést... milyen értelemben? Miről beszélhet ez?
Egy mai tapasztalat isten mosolyáról:
A tegnapi napon elég rossz fizikai jelenséget tapasztaltam, amit kimerültségre, folyamatos használatra, kevés alvásra vezethettem vissza.
Testvérek imádkoztak velem, értem, és elmúlt - amiért nagyon hálás voltam és vagyok.
Feleségem fellépésére a ma hajnali ébresztést leállítottam, hogy kialudjam magam - bár az országért (a nemzetért) való imaláncban ez a nap ezzel az időponttal rám várt. De engedelmeskedtem (Efézus 5) az intő szónak.
S pontosan a megfelelő időben, mintha az ébresztő szólalt volna meg, mi történt? Egy finom, kedves jelzés, "ébresztés"... ahogy meggyújtottam a lámpát óvatosan, mit látok? Pontosan idő van. Elmosolyodtam... és éreztem az én Uram mosolyát is. Ő várt rám...
Persze visszaalszom és igyekszem is pihenni - természetesen. De Ő ott volt, és Vele a jövő készül, felettébb annál, mint el tudnánk gondolni a bennünk munkálkodó erő szerint... (Efézus 3, 21.)