Holnap? Holnap után? Nem nagyon hiszek ebben... (2023.03.02)
Talán emlékszel, amikor Márti néniről írtam, akivel egy női kórteremben találkoztunk, s végig majszolta vacsoráját, s mondta, majd, ha befejezi, utána befogadja az Úr Jézust.
-- Miután befejezte, s mindent rendbe tettünk, tojáshéj a szemétbe, tányér az asztalkára, Márti néni már olyan fáradt lett, s feje úgy megfájdult, hogy nem szerette volna aznap este elmondani az Úr Jézusnak a befogadó imádságot.
-- Akkor mondtam - helyette is - "Majd holnap?", mire rám hagyta: "Igen. Holnap."
Nos, ma a "holnap után" van, mivel tegnap nem jutottam be, az a nap másról szólt, de ma mindenképpen be akartam jönni Márti nénihez.
(Közben imádkoztam, hogy érje meg ezt a napot is. Amúgy, alapvetően imádkoztam érte, hogy meggyógyuljon, csak tudom, az ellenség nagyon gonosz, és mindent megtesz az akadályozás érdekében, tehát így is imádkoztam. Jöjjön létre ez a mai találkozó is.)
Amikor bejöttem, kicsit várnom kellett, majd, ahogy Márti néni elhelyezkedett az ágyán, ránéztem, és mondtam: ma van a "holnap"... de nem nagyon értette.
-- Úgy tűnt, mintha minden elveszett volna a kórházi zavarodottság gondolati süllyesztőjében... azonban nem adtam fel. Visszaemlékeztettem, az Úr Jézus megváltásáról beszéltem, és immár derengeni kezdett benne minden.
-- Amikor arról beszéltem, hogy tegnap előtt épp be akartuk fogadni az Úr Jézust, már értelem nyílt a szemében - s döntés elé kerültünk immár ma is.
De valami akadály megint felmerült. Azt mondta, fáradt... és nehezen tud bármire is gondolni. Azután azt is mondta, "nincs hozzá hangulata"...
Tudod, ilyenkor mire gyanakszom?
Lehet, hogy te is?
A háttérben vannak gonosz erők is, amik akadályoznak... egy ilyen kórteremben pedig különösen is lehetnek... de velünk pedig az Úr Jézus van.
-- Úgyhogy leegyszerűsítettem a mondataimat, hogy utánam tudja mondani... mondta is. Majd nagyon határozottra vettem mindent - ezt is fogta. És végül megáldottam... hát, nem mondanám, hogy "minden elvégződött"... de amit ott meg lehetett tenni, megtettük.
-- És utána még megajándékoztam egy "Leveled jött" füzettel, aminek viszont nagyon örült. No, az evangélium ebben is benne van... úgyhogy győzelem... vagyis lépések a győzelem felé.
Egy másik hölgy is ott feküdt ebben a kórteremben. Csodálatos, ragyogó, értelemtől csillogó gomb szemeivel, tüneményes nagyika, akinél épp a Semmelweisen dolgozó unokája is bent volt, értelmesen beszélgettek... én már a múltkor kiszúrtam magamnak ezt a drága Magdaléna nénit... annyira értelmesen beszélt akkori látogató munkatársammal... és a Föld bolygóról szóló folyóiratot olvasott... nagyon szerettem volna szót váltani vele.
-- Most, ahogy búcsúztam az én Mártikámtól, odaléptem az ő ágyához is, és megdicsértem értelmét, kedvességét, kulturált beszélgető stílusát, és őt is megajándékoztam egy "Leveled jött" c. füzettel.
-- Elfogadta, egyből átlapozta - mondtam neki, hogy a Holt tengeri tekercsekről is szó van benne, s a Szentírás történetéről is... majd elbúcsúztunk.
Ha holnap visszajövök, Mártikával megerősítjük az imádságot - (minden fejfájás, fáradtság és zavarodottság ellenében - és Magdaléna nénivel is fogok kicsit beszélgetni... ha az úr megsegít, és élünk (ahogy Jakab levelében az Ige mondja).
Uram, köszönöm a HOLNAP-ot, és a HOLNAP UTÁN-t, de én soha nem akarok semmit elengedni, amit Te MÁRA készítesz el. Semmit, amit MA meg lehet tenni... mindent akarok, még, ha árat kell is fizetni érte, még, ha nem is egyszerű, de AKAROM, a Te akaratoddal, a Te akaratodért, a Te megmentő tervedért. Ámen. ?
"Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának. Mert, ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert AZÉRT halt meg és támadott fel és elevenedett meg a Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjon." (Róma 14, 7 -9.)
"Aki Önmagát ADTA miértünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson ÖNMAGÁNAK kiváltképpen való (saját, elkülönített, "Neki odaadott") népet, jó cselekedetekre igyekezőt." (Titus 2, 14.)