MEGOLDÁSOK NAPJA (BÖJT/18)
Van egy dal, amit vagy harminc év óta ismerünk és éneklünk a gyülekezetben: "Uram, jó vagy és igaz, irgalmas mindazokhoz, kik Hozzád kiáltanak! Uram, jó vagy és igaz, irgalmas mindazokhoz, kik Hozzád kiáltanak! Minden gondom Terád vetem, Terád vetem én Terád vetem, Ó Uram, minden gondom Terád vetem, mert Te gondot viselsz reám!"
Ezt a dalt énekeltük a Bevezető csoportokon, újra és újra, és mindenkit átjárt az üzenete. Van megoldás, van, van, van, van... nem vagyok magamra hagyatva, és RÁ vethetem minden gondom, mert nekem ilyen Istenem van. van megoldás... köszönöm, Uram, köszönöm, hogy Nálad van a megoldás. Ámen.
Az Ige erre biztat. Az ígéretek az Igéből felszabadítanak, és kihozzák a reménytelenségből, a magadra utaltság érzéséből a lelkedet. Megszűnik a kiszolgáltatottság érzés, és a kilátástalanság, még, ha vannak veszteségek is, át fogsz menni rajtuk, és lesz megoldás. S a vége úgyis jó lesz. Ez biztos.
Az Ige sok helyen ad támogatást. Az ígéretek nem változtak. S ha te személyesen Őhozzá fordulsz, Őt hívod segítségül, Neki adod oda magad, Rá bízod azt, ami most megoldhatatlannak tűnik, Neki mindig van valami jó megoldása.
-- Igen. Ez bizalom kérdése.
-- Igen. Meg fogja mutatni azt is, ahol elrontottad a dolgokat, és ahol változtatnod kell majd. Amiért bocsánatot kell kérned, és amit nem tarthatsz fenn tovább az életedben. Igen.
-- De közben Őhozzá is közel kerülsz, formálni fog téged, a lelkedben (gondolkodásodban, érzésvilágodban, a fantáziavilágodban, az emlékeid területén) is változás lesz, gyógyulás, helyreállítás, kicserélés - mert Ő ilyen, miközben végzi munkáját, téged sem hagy ki. A "dolgokban" is változást hoz, de a legfontosabbat, a te lelkedet (életedet) sem hagyja ki a munkából
"Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz." (Zsoltárok 55, 23.)
-- A te oldalad: veteD (imádságban, gondolatban, kimondott szóban, sőt, énekben is, odateszed, átadod, Rá veted, mintha egy rettenetes súlyú hátizsákot engednél le rá - s Ő elkapja).
-- Az Ő oldala: gondot visel rólad. Másként, nem kell "aggodalmaskodnod", mert ez az Ő OLDALA, hogy HORDJA a gondjaidat... viseli a gondot... nem felejt el, légy bátor RÁ BÍZNI magadat... Ő mondta, "viseli a terhedet", a gondodat...
-- Mindkettőtök oldala: ingadozás-mentesség...
-- Ő nem engedi - megerősít, biztat, és újra és újra irányba állít. Nem akarja, nem engedi, de ott is áll, hogy ha jönne a "megingás", legyen ki támasszon téged. Nem engedi...
-- Te viszont tudod, hogy nem engedi (nem akarja, az dicsőíti meg Őt, ha nincs ingadozás, hanem VAN kapaszkodás, van bizalom) - és ezért nem adod oda magad az "ingadozásra", hanem hozzá fordulsz újra, és újra, nem mész át önsajnálatba, nem adod meg magad az ellenségnek, aki aggasztással támad, megfélemlítéssel, hanem ellene állsz a gonosznak, és elfut tőled.
-- Igen, ez harc... harc a javából. De jó harc, nemes harc, ahogy az Ige mondja, és te arra vagy elhívva, hogy győzz. Jó lesz? Igen... jó lesz. Jó ez az egész. Nem baj, hogy van harc, jó lesz a vége, és most, az egész folyamat, amin most átmész is, jó, mert Ő jó, és hű, és igaz, és nem engedi, hogy meginogj.
HÁLAADÁS:
Uram, Te jó vagy, Te igaz vagy, Te hűséges vagy, Te felette vagy mindennek, amin én átmegyek, Te az én Gazdám vagy, és Uram, és Jó Pásztorom, Akiben én megbízom, és Akire bátran támaszkodhatok.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm... Uram. Köszönöm Neked, hogy Te annyira, de annyira szeretsz, és MINDENHATÓ Isten vagy, nagy Hatalmú, és Irgalmas is, egyúttal, és Bölcs, Akinél OTT VANNAK a megoldások.
BIZALOM:
Rád vetem a terheimet, ahogy a Te Igéd mondja. Minden gondomat, Uram, mindent, mindent, mindent. Teljes bizalommal, mert Te NEM VÁLTOZOL, és a Te Igéd is igaz, és NEM változik. Köszönöm, Uram, nagyon, nagyon köszönöm Neked, hogy győztessé tettél és teszel engem, átviszel az ellenség minden támadásán és aggasztásán, a megfélemlítő helyzeteken, a kilátástalanokon - mert Te ÖRÖKKÉVALÓ vagy, Akinél ott vannak a megoldások, kezdettől fogva.
Köszönöm a MEGVÁLTÁST, és, hogy befogadtál, fiaddá fogadtál, bent vagyok a CSALÁDBAN, és ott, Nálad, meg van a megoldás is. Ámen.
ODASZÁNÁS:
Eldöntöttem, Uram, és megragadtam a Te Igédet, eldöntöttem, hogy NEM ADOM oda magam az aggódásnak, és hogy MINDEN gondomat - ahogy a Te Igéd mondja - Rád vetem, és NEM adom oda magam az ingadozásnak.
Akarom, hogy a Te akaratod legyen meg, mint a mennyben, úgy itt, a földön is. És akarom, hogy a Te neved megdicsőüljön, az én életemen - szavaimon, gondolataimon, döntéseimen, viselkedésemen - keresztül is. Mindenkor. A mai napon is.
Nem adom oda magam az ingadozásnak, a Te nevedben, és a Te Szent Szellemed által.
Köszönöm Szentlélek, hogy MEGERŐSÍTESZ, köszönöm Isten Igéje, hogy velem vagy, és ma is adod erődet, és győztessé teszel. Ámen.
ÁLDÁS:
Legyen ez így. Az Úr Jézus Krisztus nevében. Kedves életedben, és általad környezetedben is. Hulljanak le rólad az aggasztó kijelentések, vádak, megfélemlítő beszédek, LÁSD MEG a megoldásokat, TEDD MEG azt, amit neked kell benne megtenned, bármilyen fárasztó, vagy bármennyiszer is vissza kell menned a "kezdetekhez" és újra és újra nekidőlnöd... LEGYEN örömöd benne, és az Úr Jézus Krisztus, az Ő Szentlelkével ERŐSÍTSEN meg téged, és Igéjével támogasson, ma, és minden nap. Ámen.
OLVASMÁNY:
A 2Korinthus 4. részét, és a Filippi levél 4. részét javaslom. Ami leginkább szól, írd ki, és legalább tízszer ismételgesd magadban, nap közben. Lehet, hogy úgy átjár, hogy holnap már papír nélkül is előjön az elmédben.
S ha szeretnél hozzá még egy Zsoltártárok 116. (Még egyet? Zsoltárok 91.)
2Korinthus 4.
1. Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
6. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
8. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
13. Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
14. Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít.
15. Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Filippi levél 4.
1. Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!
2. Evódiát intem, Sintikhét is intem, hogy egyenlő indulattal legyenek az Úrban.
3. Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák az életnek könyvében.
4. Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5. A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9. A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
10. Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviseléstekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.
11. Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.
12. Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.
13. Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.
14. Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek.
15. Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül:
16. Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre.
17. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.
18. Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, a mit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek.
19. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.
20. Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen.
21. Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket az atyafiak, a kik velem vannak.
22. Köszöntenek titeket minden szentek, mindeneknek felette pedig a császár udvarából valók.
23. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.
Zsoltártárok 116.
1. Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
3. Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4. És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5. Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6. Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8. Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
9. Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
10. Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
11. Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12. Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13. A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
15. Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
16. Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17. Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
19. Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
Zsoltárok 91.
1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.