TISZTELET NAPJA (B/7) - GONDOLATOK A TISZTELETRŐL... (2)
A tisztelet üzenete annyira átjárja az egész Szentírást, Isten Igéjét végig, hogy megérdemli, hogy gondolkodjunk róla. Sőt, befogadjuk életünkbe, egyengessük útját, átjárhassa kapcsolatainkat, gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket.
--Ez a böjti- és imaidőszak is alkalmas arra, hogy elmélyítse bennünk a tiszteletet, minden irányban... legyen jellemünk része
1./ Már magából a TEREMTÉSBŐL fakad, hogy tiszteljük az Urat.
-- Ő a Teremtő, mi a teremtmények. Ő az Úr, és minket Ő alkotott, hogy akaratát felismerjük és betöltsük.
-- Ő a Mindenható, és mi Tőle függünk, mindenben - még a legkisebb dolgainkban is, minden lélegzetvételünkben, vérnyomásunkban, vérünk cukortartalmában, mindenben, mindenben... és boldog, aki ezt tudja, felméri, és akinek ez a tény szüntelen szeme előtt van. ?
2./ A megváltásból is tisztelet fakad. Amellett, hogy hála is, és odaszánás, hiszen mindent odaadtak érted, de tisztelet is.
-- Ő volt, Aki az életét adhatta értünk, egyedül, az Isten Báránya, és megtette.
-- Én nem tudtam volna megtenni, és senki más. Tisztelem Őt, mert megtette, az Egyetlen, Aki megtehette.
-- Tisztelem azért is, mert hosszú távra gondolkodott előre, és gondolkodik azóta is, és végzi megmentő munkáját mindenkivel kapcsolatban, hogy minél többen ott legyenek Nála, bent az Ő országában, otthonában, "házában", családjában.
3./ Abból, ahogy erre a világra jövünk, is tisztelet fakad.
-- Nem mi szüljük magunkat, hanem megszülnek bennünket.
-- Az, hogy életünk lehet, hogy gondolkodhatunk, abból fakad, hogy voltak, akiken keresztül életet kaptunk.
-- Lehet, hogy nem viselkedtek mindenkivel jól, de a tény, hogy tőlük kaptuk az életünket, önmagában hordozza, hogy tisztelettel kell lennünk feléjük. (Nem haraggal, nem váddal, nem elvárással, nem bosszankodással, nem megbocsátatlansággal, és semmiképpen sem keserűséggel és gyűlölettel, vagy közömbösséggel, bosszúval, ahogy sokszor ez a mai világ diktálná. Nem.)
-- A tisztelet irányba állít, és megtart a jó irányban kapcsolataidban.
-- A tisztelet sok mindent egyértelművé tesz (pl. a gondoskodást, a kérdést, hogy "hogy vagy?", a meghallgatást és őszinte érdeklődést - ami a kapcsolatok helyreállításának is alapját jelenti... legalábbis az egyik oldalról, a tiédről).
4./ Még egy terület: a megtérés, a tanítvánnyá nevelés, az Isten országában egyengetett életút, a növekedés útja - ez is tiszteletre indít. Hiszen Isten emberei teszik le életüket értünk.
-- A tisztelet rendezi a kapcsolatokat az Eklézsiában, a helyi gyülekezetben és a gyülekezetek között is.
-- A Megváltó és a Szent iránti tiszteletünket fejezzük ki azzal, hogy egymást is tiszteljük, és nem bánunk úgy egymással, ahogy rossz indulatok, ördögi hozzáállás, gonosz önzés vezérelné az embert (a régi természet mentén).
"Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből." (Példabeszédek 3,9.)
HÁLAADÁS:
Uram, köszönöm, hogy megalkottál, köszönöm, hogy életem minden mozzanatában FÜGGÖK Tőled, minden porcikám úgy működik, hogy Te működésben tartod, fenntartod, mérhetetlen hatalmaddal, szereteteddel és gondoskodásoddal.
Köszönöm, hogy megajándékoztál azzal, hogy élhetek, sőt, hogy tudhatok Rólad, Neked adhattam az életemet, méltó Tulajdonosának.
Köszönöm, hogy elmélyíted bennem a tiszteletet, azt a mennyei hozzáállást, ami nélkül képtelenség Veled helyes kapcsolatban élni - és senki mással sem lehet.
Köszönöm, hogy beszélsz velem. Ámen.
ODAADÁS:
Uram, itt vagyok, hogy Te taníts meg a helyes hozzáállásra. Ez a világ, sok hatás, ami eddig ért, és amit befogadtam, sok-sok minden, kifejezetten ellene mond annak, hogy a tisztelet legyen az életem alapkiindulása. De én most azt mondom: ITT VAGYOK Uram, hogy tanuljak Tőled, hogy elvégezd bennem, és legyen az életem a jó só és a világ világosságához méltó élet a hétköznapjaimban. Minden nap.
Köszönöm, hogy elmélyíted bennem... hogy átformálsz. Erre adtam és erre adom magam Neked. Ámen.
OLVASMÁNY:
Ahogy az 1Mózes 18-at olvasod, meglátod Ábrahám hozzáállását (nézd meg, ahogy "siet" kifejezésre juttatni szeretetét, tiszteletét, készségét arra, hogy betöltse annak szükségét, akit tisztel), és azt is, ami ebből fakad... az Úr szavát, és azt, ahogy a "titokba" bevonja Ábrahámot, sőt, ahogy Ábrahám beszélhet erről az Úrral - imádságban. S meddig mehet el - a tisztelet alapján, mindvégig
A Példabeszédek 3 is kívánatos Igéket ad elénk ma
1Mózes 18
1. Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
2. És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
3. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
4. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
5. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
6. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
7. A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
8. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
9. És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
10. És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
11. Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
12. Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
13. És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
14. Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15. Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
16. Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
20. Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21. Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
22. És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
23. És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24. Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25. Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26. És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27. És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29. És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
30. Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31. És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32. És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
33. És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.
Példabeszédek 3
1. Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;
2. Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.
3. Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4. Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.
5. Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
7. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
9. Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.
10. Eképen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
11. Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.
12. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.
13. Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
14. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
15. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.
16. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
17. Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség.
18. Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
19. Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.
20. Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,
21. Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!
22. És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
23. Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
24. Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.
25. Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;
26. Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.
27. Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
28. Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.
29. Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.
30. Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.
31. Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
32. Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.
33. Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
34. Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.
35. A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.