"Márkot magadhoz véve, hozd magaddal, mert nekem alkalmas (eührésztosz) a szolgálatra." 2Timótheus 4, 11
--Normális dolog: az ember felméri, egy-egy szolgálatban kire tud számítani, kikkel tud együtt dolgozni, ki, miben "hasznos"
--Eührésztosz - hasznos, alkalmas, beleillik, segíti a megvalósulást. Magától értetődő, hogy van, amire valaki "hasznos", és más arra a szolgálatra nem alkalmas. Ez nem "sértő", ha valaki ezt felméri, és bölcs, ha tudatosan gondolkodik ezzel kapcsolatban. Pál azzal, hogy Márkról ezt mondta, nem nézte le azokat, akikről ezt nem mondta ?
--ajándék, minden egyes munkatárs, aki egy-egy területen "hasznos" a szolgálatra. Így is látjuk őket, és így is gondolkodunk róluk. Ez mennyei. (Az Igében ezt látom - az Úr Jézus pontosan így hívta el azokat, akikkel megosztotta munkáját... Péternek pl. azt mondta: "embereket fogsz halászni"... Ő, az Úr Jézus fogja ezt kimunkálni, de meglátta benne, aki majd adja magát, és alkalmas lesz a szolgálatra...
„És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” Máté 4, 19
Saulus elhívásakor is látta a jövőt, és így beszélt róla Anániásnak...
„Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva. Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaskusba. És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott. Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram! Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látá Saulus látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni. Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig. És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus. Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy őt megöljék: De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésök. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék; A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban. Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal a Jézus nevében. És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben: És nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vetekedik vala a görög zsidókkal; azok pedig igyekeznek vala őt megölni. Megtudván azonban az atyafiak, levivék őt Czézáreába, és elküldék őt Tárzusba. A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességök vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vígasztalásában, sokasodnak vala. Lőn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is. Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolcz esztendő óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala. És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele. És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz. Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott. Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban. Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt. Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holt testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle. És az kezét nyújtva néki, felemelé őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen. És tudtára lőn az egész Joppénak; és sokan hivének az Úrban. És lőn, hogy ő több napig marada Joppéban egy Simon nevű tímárnál.”Apcsel 9)
"Márkot magadhoz véve, hozd magaddal, mert nekem alkalmas (eührésztosz) a szolgálatra." 2Timótheus 4, 11
--Éppen ezért nagyon félrevezetett gondolkodás, amikor valaki úgy "lép ki" egy szolgálatból, hogy azt mondja: "senki nem pótolhatatlan ... majd az Úr gondoskodik helyettem valaki másról...". Az Isten országa NEM ILYEN. Igencsak jelentősége van a személyeknek, akikkel Isten foglalkozott, akiket az Úr elhívott, és akiket Ő készített, felkészített ill. felkészítésben tart egy-egy területre. Ő "nem darabra" gondolkodik... Ő személyeket lát maga előtt... ?
--Pál apostol itt, az élete utolsó szakaszában, már nagyon jól tudja, mit jelent "alkalmas" emberekkel együtt dolgozni. És világossá teszi Timotheus számára: hozd el magaddal... Ebben persze benne van, hogy meg is kell nyerni rá, benne van, hogy lehet, ellenállással is meg kell küzdeni, lehet, tudatosan kell meggyőzni őt, de mindenképpen jöjjön el vele. Ugye, ez is izgalmas a mai korszellemmel ellentétben... ez "rábeszélés", és sokak véleménye szerint "beleszólás" a másik "magánéletébe", vagy "gondolkodásába". Vannak, akik azt is mondják: "ehhez nincs joga" senkinek... s milyen érdekes: az ige itt világosan mondja, Pál apostol leszögezi:
a./ nekem (az Úr munkájában álló embernek, Isten emberének, a mostani, következő időszakban rám bízott munkámban, abban, ami Isten tervében áll),
b./ Alkalmas munkatárs, a szolgálatban szükséges, engem kiegészítő, a munka betöltéséhez elengedhetetlen segítő ez a férfi. Márk. Jöjjön el.
c./ Ezért vedd magadhoz (analambanó - ami egy nagyon tudatos lépést, cselekedetet jelent, ha ruha lenne, felvenné, ha fegyver, felkötné, ha munkaeszköz, felemelné, és cipelné, ha felszerelés, vinné magával, pl. a hátán, hátizsákban... de, mint embert is, magához veszi, magával hozza).
d./ És hozd magaddal (itt pedig az "agó" kifejezés áll, ami felvezetést is jelent, odahozást, kormányzást, vezetést, irányítást - pl.
„Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” Róma 8, 14).
Az apostol tudta, hogy a következő időkben szüksége lesz rá, tudta, hogy most ennek az ideje van, és szólt a tanítványának, munkatársának (Timotheusnak), hogy hozza magával.
Teljesen normális dolog volt.
Nem önző céllal szólt. Azt látta maga előtt, ami rá vár, amit az Úr most bíz rá, vagy legalábbis érezte, hogy most erre van szükség. Ennyi.
"Márkot magadhoz véve, hozd magaddal, mert nekem alkalmas (eührésztosz) a szolgálatra." 2Timótheus 4, 11
--Más ez a gondolkodás, mint a mai gondolkodásmód. Más, mint a mai korszellem, ami a kereszténységet is át akarja hatni. Tanítványi látásmód. "én is adom magam az Úrnak (most pl. börtönben van az Úrért), és kulcskérdés számomra, hogy az Úr munkája végbemenjen, és minden eddigi tapasztalatom alapján s a Szentlélek vezetése alapján, úgy látom, hogy ez a testvér alkalmas a most következő időszakban, arra, amit az Úr akar végezni, tudunk vele együtt dolgozni, hozd magaddal..." ?
--Hogyan lehet megnyerni? Ez is fontos kérdés. Nyilván nem dirigálva, erőszakkal. De azt, hogy elmondod neki, ami most lesz, amiben szükség van rá, vagy, hogy Pál apostolnak van rá szüksége, nem tudod kikerülni. És azt sem, hogy érvelsz, ha szükséges. Azt sem, hogy újra és újra mondod neki. Nyilván imádkozol is érte. Az Úrnak is szólnia kell hozzá, akkor lesz áldás a dolgon. De nem érzelmi kérdés lesz, és nem is kényelmi kérdés, még csak nem is "biztonsági" kérdés, hogy hol, milyen körülmények között, milyen feltételekkel érzi magát biztonságban. nem. Itt másról van szó.
--És, ha nem akar eljönni?
Ezt a kérdést felvetette a damaszkuszi Eliézer is, Ábrahámnak, az 1Móz 24-ben, amikor Izsák számára feleséget kellett hozzon 1000 km távolságból, idegen emberek közül. "Az én fiamat oda vissza ne vidd..." - mondta neki Ábrahám, mert vannak fix pontok, amikből nem engedünk, még, ha mások engedetlenek is, vagy félnének is, vagy kritizálnának is.
Nyilván, ha szembeszegül, akkor nem fog eljönni. De az alapkiindulás nem ez... hanem az, hogy "hozd, mert alkalmas", és, ha megérti ezt, akkor jönni fog, mert tanítványi szívű ő is.
"Márkot magadhoz véve, hozd magaddal, mert nekem alkalmas (eührésztosz) a szolgálatra." 2Timótheus 4, 11
--Az "alkalmas ember" kulcskérdés az Isten országában.
--Vannak szolgálatok - missziók - amik azért indulnak el, mert vannak alkalmas emberek. Vannak, amik azért bontakoznak ki, mert az alkalmas emberek ott vannak. Vannak, amik azért állnak le, mert az alkalmas emberek elhagyták a helyüket... szomorú, de így van.
--Te azt mondhatod:
-"Hát, az Úr nem hagyhatja ezt!".
-Én pedig azt mondom: "De igen, sajnos, néha hagyja... az egész egyháztörténet erről szól... ha nincsenek ott az alkalmas emberek, ahol kellene, hogy legyenek, összezavarodás, összezavarás, önző érdekek harca, bölcstelen, helytelen, néha istentelen döntések sokasága lesz belőle... emberek sérülnek meg, sőt, az Evangélium sikkad el... szomorú következmények... de így van."
- Azt mondod: "Hát, most ne beszéljünk ilyen történeti távlatokról, hol vagyunk mi ezektől, mit számít, hogy mi mit teszünk, vagy gondolunk..."
- Én pedig azt mondom neked: "igenis számít... az egész egyháztörténelem "kicsi", emberi döntésekből, "apró lépésekből" állt össze, akkor is, és most is így történik... ha mindenki, a maga helyén, ahol Ő az alkalmas ember helyt áll, és oda megy, ahol kell lennie, és ott marad, ahol maradnia kell, akkor Isten legjobb terve megvalósul, és a történelem MÁS irányt fog venni... az egész történelem... s benne az Egyház története is..."
Az, hogy most, a te környékeden, egy-egy gyerek, vagy felnőtt, meghallja-e az Evangéliumot, hitelt érdemlő módon, hogy kinyílhatnak-e a szívek, és odaadhatja-e magát egy-egy ember az Úrnak, pontosan rajtad fog múlni, és az "alkalmas embereken", akikkel együtt teszed, teszitek ezt...
--Egy elferdült (és egyre inkább összezavarodó, megzavart) világban élünk, és a gyerekek is ebben nevelkednek. A felnőttek is ebben próbálnak tájékozódni, "túlélni"... kulcskérdés, hogy hallják meg az Evangéliumot, a megmentés üzenetét.
--Az "alkalmas embereknek" ott a helyük, ahol az Úr látni akarja őket, ahol bekapcsolja őket az Ő tervébe...
Légy áldott, minden kérdéseddel, készségeddel, és azzal, hogy beállsz, odaállsz, bekapcsolódsz, és végzed, amit az Úr rád bízott, azokkal, akik mellé odatett, és azokért, akik ott vannak körülötted. Ámen.
"Márkot magadhoz véve, hozd magaddal, mert nekem alkalmas (eührésztosz) a szolgálatra." 2Timótheus 4, 11