Minden együtt...
Ma gyalogoltam, vagy két órát. Vittem egy könyvet is magammal, hogy majd olvasok (tudod, pedagógus ajándék kiadására készülünk, vittem magammal, hogy még egyszer átgondoljam - "Istennel mindenen át"... Corrie Ten Boom).
De nagyrészt imádkoztam, és forgattam magamban az előttünk álló dolgokat.
- Raktár (kértem az Úrtól, bánkódva saját nagyon elhibázott lépésem felett, hogy adjon egy következő, még sokkal jobb megoldást... de persze kértem, hogy amit elrontottam, is segítsen helyreállítani).
- Pedagógus könyvek - jelenleg három is folyamatban van... csak a fedezet nincs még meg hozzájuk... s ha mindhármat számolom (igazából négy van előttem), akkor legkevesebb 8,8 kellene hozzájuk. (Ebben a negyedik még nincs benne.)
- A nyomdásszal való megbeszélésünk (Tavaszi kirándulás, Állatkerti séta, Lárkisz király és a Palánta Posták karácsonyra, húsvétra) során megint előkerültek a huszik... és a kínai szállítás késedelmeskedése... brrr... hogy ezek a körülmények mennyire szeretnék megakadályozni azt, ami Isten munkáját viszi előre...
- Közben azért olvastam Corrie néni könyvét is... "mi hegynek látjuk - az Úr előtt valami akadályozó kő"... megfogtam, és az Úr elé tettem. Kértem, bánkódva is, és maximális bizalommal, egyszerűen csak beszélgetve Vele... legyen megoldás.
- Azután estére kelve megírtam egy Palánta-projekt-összefoglalót 2026-ra. Költségvetési tételekkel együtt. Vagyis, amik fedezetet igényelnek. (Nem olyan jó egyben látni az "egészet", mert elbizonytalaníthat, sőt, el is keseríthet, ha nem őrzöm a szívemet az Úrral... de most össze kellett foglaljam. Megtettem. És gyorsan átpasszoltam az Úrhoz. Ez az Ő gondja, az Ő munkája, mi "csak úgy, benne vagyunk", de Ővele...)
- Ahogy a gyaloglás közben fogalmaztam: "Minden együtt"... igen. Nem csak "egy", és esetleg mellette "még egy" terület, hanem "minden együtt"... ez a mi életünk. A hétköznapjainkban is, meg itt, a misszió gyönyörű (és harci kihívással teli) területén is. "Minden együtt", s ki tudna ezeknek "megfelelni"... csak Vele, és csak Általa tudunk akár csak ránézni is ezekre. És mégis, ez kiváltság, hogy ilyesmiről gondolkodhatunk, hogy a miénk a lehetőség, hogy imádságban kikérjük a mi Urunktól, felismerve, amit Ő ad, talált ki, és akar, hogy végezzünk... egyszerűen gyönyörű, és nem is enged bennünket "leülni", hanem megtart Őmellette, Őbenne, Ővele.
Köszönöm, Uram, köszönöm ezeket a napokat, a nem is gondolt hatalmas lehetőségeket, és azt, hogy megajándékoztál Magaddal, a Te szereteteddel, ami feltámadt bennünk is, és dolgozik, és nem hagy elfonnyadni, elszáradni, eltespedni... hanem bekapcsol a Te tervedbe, hogy a megmentés végbemehessen. Széles, széles körben, gazdagabban, mint mi valaha is gondolnánk. Ámen.
Minden Nálad van, Uram. Nálad. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" - ezt mondja a Te Igéd, és mi "felettébb diadalmaskodunk az által, Aki szeretett bennünket".
Köszönöm, hogy erre hívtál el, és ezt erősítetted ma is, és erősíted meg bennünk. Ámen.
2025. 07. 25.