"Beszélsz a semmiről..."
"Tudom, hogy ebből élsz - beszélsz a semmiről - de most nem kellene ezt csinálnod..." - mondta nekem valaki egyszer.
-- Beszélsz a "semmiről"...
-- A "semmi" az, hogy van megváltásunk, van "Főpapunk", akik szüntelen esedezik értünk, van jövőnk, ha átmegyünk is nehézségeken, van jövőnk, még, ha meghalunk is ezen a földön... ez a "semmi"?
Az én Megváltóm ezt mondta:
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek." (János 14, 1-3.)
-- Ez a "semmi"?
-- Az, hogy nekünk egy olyan Megváltónk van, aki nem akarja, hogy bizonytalanok legyünk. Nem akarja az aggódást, nem akarja, hogy féljünk a jövőtől? Ez a "semmi"?
-- Az a "semmi", hogy nekünk van békességes otthonunk a mennyben, (akár volt itt e földön, akár nem - ott lesz)?
-- Az a "semmi", hogy nekünk egy olyan Megváltónk van, aki nem hazudik nekünk. Ha nem volna ilyen elrejtettség, biztonság a mennyben, megmondta volna nekünk... így gondolkodik. Ez a természetes a Számára. Ez a "semmi"?
-- Az a "semmi", hogy ebben a világban mindig ott van a visszajövetel ígérete... az, hogy Ő eljön, és Magához vesz bennünket. Atomháború, hidegháború, politikai harcok, klímafenyegetés, járványok... bármi van is, egy valami mindig megmarad nekünk, mert a Megváltónk beszélt róla, hogy Ő eljön, és nem hagy el bennünket, nem hagy magunkra bennünket, nem hagy itt bennünket ... Elvisz Magával. Ez a "semmi"?
-- Ezt úgy hívják: reménység. Úgy hívják: bizonyosság. Úgy hívják: tények. Úgy hívják: "ne félj".
Ez nem "semmi". Ez a legtöbb ember számára a "minden".
-- Lehet, hogy vannak életszakaszok, amikor az embereknek ez "nem számít túl sokat"... lehet, hogy vannak élethelyzetek, amikor ez tényleg "semminek" tűnik...
-- De sok tapasztalat mutatja, hogy az emberek túlnyomó többsége nem ilyen életszakaszban éli az életét, nem ilyen élethelyzetben van - sőt: még, ha látszólag ilyen lenne is (elvetné, amit mondasz, felszínen), később, egy őszinte beszélgetésben, vagy egy másik élethelyzetben visszatér arra, amit mondtál neki, és rákérdez: "ezt komolyan gondolod"? És sokan megragadják ezeket a tényeket, mert szükségük van rá, és mert ezek igazak, és mert fegyvert jelentenek sok nyomással, megfélemlítéssel, fájdalommal szemben...
Nem "semmi" az, amit hirdetsz, amikor az Evangéliumot hirdeted.
-- Szól a mai napra is.
-- Szól holnapra és a jövőre nézve, bármi következzen is be, minden napra is.
-- Szól mindenkihez, bármilyennek mutassa is magát.
"Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt." (2Korinthus 4, 2.)
-- Nem szégyelljük amit hirdetünk (és magunkat sem, hiszen meg lettünk tisztítva, rendbe lettünk rakva Jézus Krisztus vére, az Ő Szent Szelleme és Isten Igéje által).
-- Nem manipulálunk senkit. Adjuk, amit kaptunk, adjuk, amire az embereknek szükségük van, nem titkolunk el belőle semmit, nem csábítgatjuk az embereket - de ugyanakkor keressük a mennyei bölcsességet, hogyan tudjuk a leghatékonyabban eljuttatni az emberek lelkiismeretéhez az üzenetet (s a szívéhez).
-- Az Isten Igéje a "nyilvánvaló igazságot" tartalmazza - amiről az emberek belül érzik és tudják, hogy igaz, és amit nem lehet letagadni, maguk előtt biztosan nem (pontosabban erőszakot lehet venni a lelkiismeretükön, de az azért még fog jelezni)... s mi ezzel "kelletjük magunkat" az emberek lelkiismeretének...
-- Ez a "kelletés" régies kifejezés, valójában azt jelenti, hogy feltárjuk ezt, adjuk, és kínáljuk, amennyire rajtunk áll elfogadhatóvá tesszük, közel hozzuk az emberekhez, érthetővé tesszük, "aktualizáljuk", hogy átjárja őket az igazság, és ne elutasítsák azt, hanem befogadják...
-- A kifejezés a "kelletés"-re: szünisztémi - ezt jelenti: ajánl, bemutat, megmutat, bizonyít, bebizonyít... s miért a "lelkiismeretüknek" adjuk át a "nyilvánvaló igazságot"? Mert ott már korábban jelezések voltak, vannak, hogy ez az igazság...
-- Mindez "Isten előtt" zajlik, másként: az Úrral, az Ő akaratából, az Ő megbízásából, az Ő jelenlétében, az Ő segítségével...
Ez nem "semmi", hanem ellenkezőleg: a legfontosabb, amit tehetsz a jövőért. Ha egyetlen ember megmenekül, megnyugszik a lelkiismerete, egyetlen ember megváltozik, s elkezdi betölteni az Istentől kapott küldetését, ha egyetlen ember elkezd ellene állni az ördögnek, és elkezdi megvalósítani Isten megmentő - és nagyszerű - tervét mások javára, akkor a történelem más lesz...
Van jelentősége annak, amit teszel. Ha az Úrral teszed, szeretsz, felemelsz, biztatsz másokat, szólsz az Ő megmentéséről, és támogatod a jót, (és ellene állsz a gonosznak), akkor viszed, igenis viszed előre a jó irányt, a mennyei tervet, és formálod a történelmet is, emberek megváltozása útján... ha gondoltál erre eddig, s ha nem...
Legyen áldás a te kedves életeden is, ahogy jelentőséggel éled hétköznapjaidat, és nem hagyod, hogy legorombítva, lenyomva, elhallgattatva az ördögtől, félre legyen söpörve a "nyilvánvaló igazság".
Legyen áldás és békesség rajtad, benned és körülötted is, amint beszélsz a nem "semmi"-ről...
Nem semmi, ahogy ezt megteszed... bátor, hűséges és tiszta szívű élet. Legyen áldás rajtad. Ámen.
2024. Június 23.