Megerősít (2)
"És Dávid igen nagy szorultságba jutott, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében." (1Sámuel 30, 6.)
Hogyan teszed ezt te?
Te hogyan "erősíted meg magadat az Úrban a te Istenedben"?
1./ Ami közétek állt, elveted. Elfordulsz attól, ami bűnként felhalmozódott... ami nem volt elrendezve.
2./ Bűnnek nevezed, lerögzíted, hogy tényleg az volt... és megbánod. Bánkódsz rajta, de nem csak belül, (ott kezdődik minden), hanem ki is mondod. Megmondod Neki, hogy igen, ez tényleg az volt...
3./ Megvallod, és lerögzíted, hogy nem, többé nem teszed, nem jársz úgy, hanem elhatárolod magad tőle, megváltoztatod az életedben ezt a területet.
4./ Persze kéred hozzá az erőt. (Ha újjá vagy születve - Dávid itt nem volt újjászületett - akkor te tudod, hogy benned az Úr élete van, dolgozik, erővel, az igazság erejével, a szentség erejével, valóságos igazságban és szentségben (Efézus 4, 24.), ahogy újjászülettél, Ige és Szent Szellem által, és ezért ez lehetséges, valóság lesz, tényleg végbe fog menni a változás... nem a te erődből, nem erőlködésből, hanem Őmiatta, az Ő ereje miatt...)
5./ De lerögzíted, és elhatárolod magad tőle... mindattól, ami elszakított az Úrtól. Amiben már szólt korábban, jelezte, hogy nem jó, csak nem hallottad, vagy nem hallgattál rá... de most kimondod, és odaszánod magad a jóra, arra, amit Ő akar.
6./ Azután ezt is kimondod, hogy az Övé a szó, az Övé az iránymutatás, az Övé a jövőd, az Övé minden. (Bár ez eddig is tény volt, de valami eltávolodás bekövetkezhetett, valami közétek állhatott, megengedted - Ő is megengedte, de ez nem érv, hiszen Ő sok mindent megenged, amit az ember választ, és ez még nem ment fel bennünket - és most egyszerűen visszaadsz Neki mindent.)
7./ És közben - mert a dolgok sokszor egyszerre történnek, meghatározhatatlan sorrendben, belül, egyidejűleg, vagyis sokszor úgy tűnik, egyidejűleg - hálát adsz, sok-sok mindenért. Türelméért, kedvességéért, ahogy elnézte dolgaidat, azért, hogy Ő ott maradt, hűségéért, hogy veled volt, van, és lesz is, és sok-sok mindenért, amit Ő tett... korábban. Sok-sok szabadításáért, amiből fakadt az életed útja, sok áldás, amire eljutottál. Imameghallgatásaiért, ahogy Őt meg tudtad keresni, Ő pedig csodát tett, veled volt, soha nem hagyott magadra.
8./ A hálaadás odasorolja, előhozza a tényeket, hogy milyen Ő, mi mindent tett, milyenné tette az életedet, mi mindennel ajándékozott meg téged. És ez megint bűnbánatra indít, és még mélyebb hálára... Uram, "Te mégis... mégis... mégis... mindennek ellenére... mégis szerettél, meghallgattál, cselekedtél..."
9./ Ez a mély, benső, megalázott állapot kötőerő, ott tart téged Őmellette... mert meglátod, mélyen átjár, hogy milyen Ő, mennyire, de mennyire szeret, és mennyire hűséges volt és az most is!
10./ Megkeresed Őt, és a valósággal találkozol, az Ő cselekedeteivel, az Ő hűségével, és azzal, hogy Ő nem változott... most is ugyanolyan, és ott van veled... most, itt.
11./ Eltölt a szeretet, a bensőségesség érzése, a mennyei ellátás, odaállás érzése, hogy Ő ott van - és ez nem csak "egy érzés", hanem ez a valóság, hogy Ő tényleg ott van, ilyen - és ebből megerősödés jön. Erő a mennyből... abból fakadóan, hogy Ő ott van, veled, és te Vele vagy, ésaz életed nem "pusztán magadé", hanem Neki terve van veled, és mindazzal, amiben te vagy most...
12./ A tény, hogy nem vagy egyedül, hanem Ővele vagy, most is, itt, ebben a helyzetben, megerősít.
2024. 01. 20.