Parancsolt
"És felkelve megdorgálta (epitimaó - rendreutasította... parancsolt neki) a szelet, és mondta a tengernek: "Hallgass, némulj el!" - És elállt a szél, és lett nagy csendesség. És mondta nekik (a tizenkettőnek): Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlettek nagy félelemmel, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek Neki?" (Márk 4, 35-41.)
-- Még az jut eszembe, amit az Ige mond: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek." (Jakab 4, 7-8.)
-- És az, amit az Úr Jézus mondott az ellenségnek, amikor újra és újra megkísértette: "Ekkor mondta neki Jézus: eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj. Ekkor elhagyta őt az ördög. És íme angyalok jöttek Hozzá és szolgáltak Neki." (Máté 4, 10-11.)
-- És az, amit nekünk mond a hit szavával kapcsolatban: "És Jézus felelvén, mondta nekik: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! - és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit MOND, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott. Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek." (Márk 11, 22-24.)
A szó nagyhatalom. A hit által kimondott szó, hatalom. Amikor az ellenséggel fordítod szembe a szavadat, a hit által, Isten hatalma az vele szemben.
-- Nyilván figyelünk a Szentlélekre. De amikor indít: szólunk - nem hezitálunk - mert tudjuk, hogy erre vagyunk kiküldve. Kígyókon és skorpiókon taposunk, és az ellenségnek minden erején, és semmi sem árthat nekünk. Erre kaptuk a hatalmat az Úr Jézustól. Ezt mondta. (Lukács 10, 19-20.)
-- Nagyobb az, aki bennünk van, mint aki a világban van. Az a győzelem, ami legyőzte a világot, a mi hitünk. Győzelemre vagyunk rendelve, ez a parancsunk is. (1János 4, 5. 5, 4-5.)
Gondolsz rá, hogy ma is parancsol? Ma is szól, és hatalma van a szavának. És újra és újra indít, hogy mondd ki az Ő szavát, és a te szájadon keresztül is végzi az Ő munkáját.
-- Persze, hogy figyelünk a Szentlélekre, nem parancsolgatunk fűnek-fának.
-- Persze, hogy végig alárendeltségben vagyunk az Úr Jézussal, Neki engedünk életünk MINDEN területén. Akarjuk, hogy az Ő országa és az Ő igazsága a mi életünkben is maximálisan megvalósuljon. (Enélkül sok zűrzavar támadhatna bennünk és körülöttünk, szolgálatunkban is.)
-- Persze, hogy az Övé a dicsőség: "Nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget és tisztességet!" - mondjuk az Igével (Zsoltárok 115, 1.)
Enélkül átverne az ördög, újra és újra, de mi Neki szántuk oda az életünket, és ebből nem engedünk. Akarjuk, hogy Ő dicsőüljön meg, és nem keverjük össze a dolgokat. Ő cselekszik, Ő indít, Ő von be, Ő a Pásztor, a Tanító, a Vezető. És Ő gyógyít, szabadít, és végez el mindent.
-- És így, mindezekkel, Ő akarja, hogy szólj, hogy parancsolj, hogy kimondd a hatalmi szót, hogy kinyíljanak a kapuk, lecsöndesedjenek a hullámok, elálljon a szélvihar... Ő szól, és meglesz, Ő parancsol, és előáll... (Zsoltárok 33, 9.) S te adod a szájadat, hogy kimondhassa, általad is lerögzíthesse, amit Ő akar. Amit Ő elvégzett. Aminek most kell megvalósulnia. Jézus nevében. Ámen.
És ilyenkor néha furcsa az embereknek. Mert szólsz a betegséghez, hogy takarodjon el. A csontokhoz, hogy gyógyuljanak. A rossz folyamatokhoz, hogy húzódjanak vissza. A jó folyamatokhoz, hogy induljanak el. Az ördögnek, hogy takarodjon. S az Úr akaratához, hogy valósuljon meg. Kimondod: "Legyen meg! Jöjjön el! Menjen végbe! Valósuljon meg! Történjen meg!" - az Ige szavaival. Hiszen az Úr Jézus is így tanított imádkozni: "Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is."
-- Ez a szó a mennyből jön a földre. Bár itt mondod el, a földön, de "fentről", a menny akaratába elrejtőzve, az Úrtól, Vele együtt mondod ki.
-- "Legyen meg!" - mint az áldás, amit rád bízott az Úr, hogy mondd, hogy meg legyen az Ő akarata.
-- "Így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam őket." (4Móz 6,24-27.) Az Úr meg akarja áldani őket. És ezért azt mondja, hogy mondd ki az áldást, és így "tedd az Ő nevét" Izráel fiaira. Ahogy mondod, ahogy szólsz, a "neve átkerül", (rákerül) Izráel fiaira. A szavaid nyomán, ott lesz, és Ő megáldja őket.
-- Meg akarja áldani őket, és ezért bekapcsol téged. Bevon, hogy megáldd őket. Mondd ki a szót, és Ő cselekszik. Akar cselekedni, ezért mondja, hogy mondd ki a szót. A kettő együtt működik. Mennyei törvényszerűség.
"Hogy van, hogy nincsen hitetek?" - kérdezi az Úr Jézus. (Márk 4, 40.)
"Hol van a ti hitetek?" - mondja a Lukács 8,25-ben.
-- Ő akarja, hogy ott legyen a hited, Vele, az Ő munkájában, amiben most jársz, most vagy. Akarja, és keresi.
-- Gondolsz rá, hogy az Úr keresi azokat, akik Őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak? (2Krónika 16, 9.) Keresi, mert meg akarja mutatni hatalmát, rajtuk. Ezt mondja az Ige. Az Úr gyönyörködik abban, hogy együtt munkálkodik veled. Indít, s te engedsz Neki, szólsz, és megteszed, amire indít, és Ő cselekszik... s te a HIT által megtapasztalod ezt, és az emberek látják (!) a te jó cselekedeteidet (a HIT általiakat, a menny indítására valókat), és dicsőítik a te mennyei Atyádat (vagyis: megtérnek). Máté 5, 16. Ez a menny terve.
-- Az Úr akarja, hogy légy bátor, hűséges, és légy készséges arra, hogy megtedd, amit Ő most tesz, amit Ő most tenni akar... veled együtt, általad.
Uram, köszönöm, hogy ma is parancsolsz, ma is elhárítod az akadályokat, lecsöndesíted a viharokat, és elállítod az ördög gonoszságát. Köszönöm, hogy megállítod ezt velünk együtt, bekapcsolva bennünket is a Te munkádba. Kérem a Te vezetésedet. Kérem a Te bölcsességedet. Kérem, hogy külön tudjam választani a dolgokat. Kérem, hogy lássak, hogy azt tegyem, amit Te gondolsz, és megtegyem, amit Te akarsz. Bátran, hit által, a Te akaratod szerint. Így legyen, Uram, erre adtam és erre adom oda magam, és erre fogom odaadni mindenkor. Ez a vágyam. Ámen.
2022. 02. 22.