A mi valóságos élethelyzetünk - 7. Róma 6,17-18. Tények...
"De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bűn (rab)szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának (tüposz), amelyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek." (Róma 6, 17-18.)
53./ Szeretem, hogy itt, a Róma 6-ban, az Ige ezt a fontos tényt annyiszor lerögzíti.
-- Jóllehet korábban a bűn rabszolgái voltatok, de most szívből (szívetek szerint) engedelmeskedtek a "tudomány azon alakjának", amelyre adattatok (át lettetek adva).
-- "Akkor és most" - szembeállítva.
-- Akkor: a bűn rabszolgái. Nem szabadok, nem függetlenek a bűntől - akármilyennek éreztétek is magatokat. Most: egy más úton jársz - az engedelmesség útján.
-- Isten meghívott bennünket az engedelmességre?
-- A mi Teremtőnk odaadott bennünket a "tudomány bizonyos formájának"?
-- Az Ige itt világosan szól. Ahogy az első részben háromszor is olvasod, hogy azokat, akik nem akarták megtartani Istent az ő ismeretükben, bizony átadta (átengedte) a becsapásra, és arra, hogy a becsapás következményei ott dolgozzanak tagjaikban... más szóval: a hazugnak (az ördögi manipulációnak) és a bűnnek (a bűn és halál törvényére) - úgy itt, ebben a fejezetben világosan lerögzíti, hogy azokat, akik engedelmeskedtek, Ő odaadta (átadta) a "tudomány bizonyos formájának".
-- Ez a "forma" a "tüposz". Ez a kifejezés egy átformáló "alakot" jelent, egy vésetet, amibe belesimulsz, mint ahogy a nemesfém a pénz formáját felveszi, ahogy "beleütik" a "mintába".
-- A "tüposz" átformálásról beszél, egy "mennyei minta" alapján, amit a "tudomány" képvisel ezen a földön... s itt a megmenekülés üzenetéről, s a Szentlélek által adott mennyei útmutatásról - tanításról - lehet szó (bár szó szerint nincs leírva, de minden bizonnyal az evangélium van a háttérben, s az "apostolok tudománya", amiről az Apcsel 2, 42-ben is olvasol).
-- A "tüposzról", a legtöbb helyen az Újszövetségben úgy olvasol, mint példáról... "Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben..." (Titus 2, 7.) "Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek..." (1Timótheus 4, 12.) "Nem azért, mintha nem volna rá jogunk (hogy éljünk valamivel), hanem, hogy magunkat például adjuk nektek, hogy minket kövessetek." (2Thessalonika 3, 9.) stb.
-- Az a tanítás, amire a mi Istenünk odaadott bennünket - s amit csak engedelmesség útján tudunk "követni", ami csak akkor tud átformálni bennünket, ha engedünk neki - a "tüposz"... a minta, az átalakító forma... (mint a pénzverésnél a "nyomóforma").
-- Erre adott oda bennünket most (ebben a "második státusban", az újjászületésünk után, miután odaadtuk magunkat a vízkeresztségben az Úr Jézus halálára is) a mi Istenünk. Mert át akar formálni...
"De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bűn (rab)szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának (tüposz), amelyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek." (Róma 6, 17-18.)
54./ Mik a tények ebből az igeversből?
-- Korábban a bűn rabszolgái voltál.
-- Most meg lettél hívva az engedelmességre.
-- Most a tanítás ama "nyomóformájára" vagy meghívva, ami átalakít téged.
-- Van szívből való engedelmesség, (tehát nem "kényszerből", nem pusztán azért, mert "elvárják tőlünk").
-- A tanítás átformál, mint a "nyomóforma"a nemesfémet, hogy érme legyen belőle.
-- A mi Istenünk akarja ezt az átformálódást.
-- Ő a tanítás útján formál, miután újjászülettél, és eggyé lettél az Úr Jézussal az Ő halálában. Még tovább formál, "üt a nyomóformába", hogy "felvedd" azt a mintát (formát), ami a mennyhez kapcsol téged, ami a mennyeit ábrázolja ki benned.
-- A tanítás útján való formálás és az engedelmesség szorosan összekapcsolódik: azt lehet formálni, aki kész az engedelmességre "a tudomány azon formájának", amelyre "adatott" (amelyre a mi Istenünk meghívta őt, s engedelmessége után "átadta" őt).
-- Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy ha beleilleszkedsz a mennyei (átformáló) tervbe, ez soha nem lesz akaratod ellenére, mindenkor a te engedelmességed alapján fog működni. Megnyert az engedelmességre, és ameddig benne maradsz az engedelmességben (méghozzá szív szerint), addig fogja tudni végezni ezt a mennyei átformáló munkát benned!
-- Ez így, ilyen formában jelenti, hogy az "igazság (rab)szolgája" vagy! Nem úgy, hogy akaratod ellenére kényszerítenek, miután megtértél, hanem úgy, hogy szív szerint (az eredetiben: "szívből") engedsz annak, amit megértesz, amire "Isten átadott", hogy azon épülhess fel.
55./ És a következőből?
-- "Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek." (Róma 6, 18.)
-- Vagy-vagy... vagy a bűn szolgájaként élsz, vagy az igazság szolgájaként. Középút nincs. Legalábbis, ez az Ige nem enged semmi középutat.
-- Mint az ókorban, ahogy egy rabszolgát kiváltanak a korábbi ura szolgálatából. Aki kiváltotta, annak a szolgája lesz a továbbiakban. (Az más kérdés, hogy ez az utóbbi ura befogadja, felszabadítja, örökbefogadja, fiaként, akár örökösévé is teheti - mint olvasod ezt a Ben Húr történetében - s mint ahogy az Ige beszél is rólunk, miután befogadás útján bekerültünk a mi Istenünk családjába.).
"De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bűn (rab)szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának (tüposz), amelyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek." (Róma 6, 17-18.)
56./ Mi vagy, és mi nem vagy?
-- Nem vagy már a bűn rabszolgája!
-- Akkor mi vagy? Az igazságé. Az igazság (megigazultság) rabszolgája. Az övé vagy. Az ő szolgálatára.
-- Mire adattál, mit állítottak eléd követendő útként? Az igazságra vezető tanítás (didakhé) mintájának szív szerinti engedelmességben való követését. Ahogy teszed - szívből, szív szerint - úgy formálódsz át. Ez a jelened és a jövőd.
Innen jön a további folytatás, az "amiképpen akkor - azonképpen most" (Róma 6, 19.)