Éjjeli beszélgetés egy "ateista" embertárssal...
Ahogy messengeren beszélgetek valakivel, a beszélgetés közben nyerek sokszor betekintést a háttérbe, a gondolkodásmódba, s az indítékokba is.
-- Közben persze imádkozom, és az Úr Jézus is ad rálátást, és bölcsességet is kapok - mert megígérte, hogy ad, "szemrehányás nélkül" - s így tudunk úgy beszélgetni, hogy lesz benne maradandó, ami magként elvettetik a szívébe, és idővel jó gyümölcsöt terem majd...
Akivel most beszélgettem, szerintem korábban már beszélgettünk, csak elfelejtettem. Utalt erre soraiban - bár most olyasmit írt le, amit eddig nem hallottam tőle.
-- Mennyire más úgy beszélgetni, hogy az indítékokat is látom.
-- A filozófiai ("tudományos"-nak látszó) beszélgetés nem mindig olyan hatékony... ezt az előbbit jobban szeretem. Amikor jönnek a személyes dolgok.
-- Ezek sem mindig egyszerűek, néha hallgat az ember, és azt mondja... "megértem"... és "szomorú vagyok, hogy ezt kellett átélned"... és szeretünk ilyenkor, és sírunk belül, azzal az emberrel, aki elmondja, mi váltotta ki benne, hogy "ateista" lett... és imádkozunk érte, persze, belül, mert az Úr Jézus az egyetlen, Aki újat tud előhozni benne, és át tudja lendíteni a gondolkodási keretein, megkeseredésein, értetlenségein... mindazon, ami visszatartja őt a Megváltótól és a megváltástól...
Még annyi, hogy - ahogy eddig láttam - kétféle "ateista" van.
a./ Szomorúsági, megbotránkozottsági, értetlen, keserű ateista, és
b./ "Tudományos"-nak látszó, illetve a "tudomány" köntösébe rejtőző ateista. Ő az "okos" ateista, aki "okosabb nálad", és van, hogy le is néz téged, hogy te ennyire buta vagy, hogy "még mindig" ilyen ósdi dolgokban hiszel, mint a Biblia, és az örök élet?
-- A régi, a kommunista időkben élő ateisták ilyenek voltak, jórészt.
-- De a háttérben sajnos, bizony ott voltak a "bigott vallásos" rokonok, akik verték, ha nem ment templomba, ill. az értetlen, vagy agresszív papok, akik a "vallással" együtt "verést, megszégyenítést, kirekesztést" hordoztak és képviseltek... brrr... szörnyű (malomkő - ez jut róluk eszembe - Máté 18).
-- Az idő azért szépen eltelt, és a tudomány is előre haladt, és a dolgok bonyolultságára is fény derült, egyre kevesebben mondhatják, hogy "véletlen" a világegyetem - vagy akár egyetlen sejt, vagy egyetlen sejtmag vagy egyetlen DNS - létrejötte is... lehetetlen, hogy a véletlen ilyen komplex információs rendszert hozzon létre... szóval, a mai tudományos álláspont sokkal inkább "agnosztikus", ("nem ismerjük és nem is ismerhetjük tudományos eszközökkel, mi - vagy ki - van a háttérben"), mint "ateista".
-- De a vulgármaterializmus megint feltámadóban van... vannak olyan FB oldalak, csoportok, ahol ilyen gondolkodásmód jegyében kritizálnak hívő embereket, sőt kritizálják magát a hitet is, vagy Jézust, vagy az egyházi embereket... sőt, néha kifejezetten bosszantani akarják a hívőket, hogy "kiakadjanak", és írjanak nekik kommentben, s utána jól "el lehet őket páholni" és megszégyeníteni tudatlanságuk miatt... (egy ilyen oldalra, vagy csoportra jut nyolc tíz ilyen vad kommentelő is, akik abban lelik örömüket, hogy egyszerű embereken köszörüljék nyelvüket)...
-- Szóval, a mai vulgármaterializmus azokat az érveket használja, amiket a 20. században, sőt, még a 19. században használtak az akkori marxisták, evolucionisták, materialisták, hogy ateizmusukat érvekkel is alátámasszák... s a "vallásosok érveit" elnémítsák. De már a tudomány már messze meghaladta azokat az érveket... csak az emberek nem vették ezt észre.
No, ennyit előzetesen, és most jöjjön egy mai beszélgetés Messenger útján (ahogy látod, ő az "előző" kategóriába (a./) tartozik, amennyire megismertem és megértettem...) ?
Ilona írja:
"Ateista vagyok. Nem érzem hogy az életem el lett volna rontva, annak ellenére, hogy gyerekként mindig azt kaptam, a testvéreim viszik majd az életben valamire én nem. Ehhez képest sosem kértem segítséget. Felneveltem 2 gyereket, és az unokámat 16 éves koráig. Mint egyedülálló. A férjem elhagyott. Nem gördítettem akadályt a válás elé. Mint írtam, baráti körömben van akinek az apja vezető kántor volt. Ízig-vérig hívő. És az élete kicsi korától romokban. Jól megadta neki az isten. Azért küldte hogy ő miatta az egész élete romokban. A ja testvérei, gyereke unokái mind-mind csak kihasználták. Azt mondja, a jó isten annyi szenvedést ró rá, amennyit elbír. Köszönöm én megvagyok szenvedés nélkül."
Válaszom:
"Kérlek, kedves Ilona, írj még valamit a gondolkodásod történetéről, érdekel, hogyan jutottál el mire az évek során..."
Ilona válasza:
"Úgy gondolom mi mar átbeszéltük ezeket,de leírom ha gondolod. 4-5 evesen meg kellett élni, nekünk gyerekeknek kaporszósz jutott ebedre napokig, míg nagymamám a templomba kolbászt, hurkát kalácsot vitt, es a pap annak ellenére elfogadta, hogy ismerte életkörülményünket. Katolikusnak kereszteltek. De gyerekkent nem tudom miért mikor a játszótérre mentem bementem többször a református"templom"?ba 1x mondja a "pap"? Mond meg a nagyanyádnak, ne engedje ide többet mert nem vagy református. Nem tudtak otthon hogy bejárok, igy nem is szólta senkinek de többször nem mentem. Megalázva ereztem magam, mert mindenki hallotta aki akkor ott volt. Kb 5-6 eves lehettem. 4 testverem van. Mindegyik hívő. De ha mérgesek úgy tudnak káromkodni, mint a kocsisok. Nagyanyám aki rendszeresen járt templomba, minket is elvitt, kínok között halt meg . Gyomor rak. Isten a zsidók királya volt eredetileg. Hányszor tagattak meg? Egyiptom mit vetett hogy annyi szenvedést zúdított rajuk? Miért bűn a testvér házasság, ha Adam Es Eva gyerekei is úgy házasodtak. Noé után is testvér házasság volt. Meg mindig azt mondjatok minden ember eredeti bűn miatt kell hogy szenvedjen. De Jézus nem azért halt meg, hogy a bűnök ellegyenek felejtve? Azt sem értem, apaink bűneiért miért az utódok szenvedjenek. Ha az apad megolt valakit, es mire kiderül, meghalt, te mész a börtönbe? Vegyük a barátnőmet. Gyerekek voltak ő volt a legidősebb. Mindenki kapott édességet. A 2 testvére megette, barátnőm eltette későbbre. Meglátták hogy eszi. Mentek az anyjukhoz, hogy nem ad nekik. Az anyjuk a hajába kapaszkodott es mindenfele irigynek mondta mert nem adott a testvéreknek. Miért kellett volna adni. O is meg kisgyerek volt. Ne magyarázd azzal, ha adsz duplán kapod vissza. O ápolta 5 évig anyukáját mielőtt meghalt. Pelenkázta, mosdatta inzulinozta,. 2 testvére alkoholista volt. És képesek voltak az örökségen összeveszni. Barátnőm már betegesen kényeztette a lányát. Meg is lett az eredménye. 50 eves a lánya van 3 gyereket es 1 unokája. Mindet az én barátnőm tartja el. Eladta a házat nagyobbik unokája adóssága miatt. Ahol a lánya es unokája él felesbe az övé. Mégsem engedik oda menni, de mikor a gázszámlát kell fizetni akkor 1 hétre jöhet a mama. Ismerősöknél lakik. Jó ez a hülyeség az ő hibája, de gyerekkent mondta az anyja hogy add oda amid van. Ő is mindig azzal jön, majd ha a jó Isten elé kerül, megtérül minden. Sajnos menthetetlen. Minden ismerőse baráti kőre azt monda megcsinálja, de a lánya tudja, ha azt mondja a gyerekeknek nincsen pelenka, kenyér akkor o meg kölcsön is kér csak tudjon adni. Nekem isten csak max azt jelenti a gazdagot gazdaggá, a szegényt meg szegényebbé teszi."
Erre én valójában sorról-sorra válaszoltam, de nem bele az ő levelébe, hanem önálló levélben:
"Csúnyán viselkedtek veled. Nagymama sem volt feltétlenül bölcs. A ref lelkész meg végképp nem. A testvéreid is csúnyán teszik, ha káromkodnak. Igazad van. Valóban vannak, akik kínok között halnak meg - igaz, néha ilyenkor megalázzák magukat, és igazán megbánják bűneiket. De néha megkeményednek. Igen. Isten valóban úgy jött el a földre, hogy emberként szolgált, nem volt király, de "jog szerint" a "zsidók királya" is volt... Messiás király - de Megváltó, egy személyben, aki pont azokért halt meg, akik téged bántottak, és a butaságokért halt meg, és azokért, amiket ellened tettek, és a betegségekért is, hogy ne kelljen kínokban élni és meghalni... Igen, sokan megtagadták... szomorú... de nem csak a zsidók, hanem a muszlimok is, a hinduk is, és te is, aki ateista vagy, és még sok millió ateista is... nem érdemli meg, hogy megtagadják, de mégis ezt teszik az emberek... Egyiptom fáraója kemény és kegyetlen volt, és eljött a megítélés ideje... aki meg akarta menteni a marháit, megmenthette, aki a gyermekei életét meg akarta menteni, megmenthette, ha készen állt arra, amit a zsidók tettek, akiknek Mózes előre megmondta, hogy mi lesz... mint a rézkígyó esetében, aki felnézett rá, ha megmarta a vipera, megmenekült... aki nem nézett fel rá, meghalt... nem azért pusztán, mert kígyóméreg dolgozott a szervezetében, hanem azért elsősorban, mert nem akarta a megmentést, a Megváltót, a szabadítást... hogy miért nem? Csak... vagy dacból... vagy sértődésből... vagy keserűségből... vagy okoskodásból... te miért nem akarod? Mások bűnei miatt? Csalódások miatt? Izráel népe is így volt... és ha Egyiptomból valaki nem tette ugyanazt, amit a zsidók, akkor ezért nem tette... büszkeségből... neki "ne mondják meg", vagy lenézésből ("majd pont a zsidóktól fogok tanulni?"), stb. Azért bűn a testvérházasság, mert már más időket élünk... akkor nem volt más lehetőség... Most már van más lehetőség is... genetikailag pedig leromlott az állomány... sajnos. De most már ez van... erkölcsileg, etikailag, bölcsesség szempontjából ezt mondja az Ige, és ezért bűn... Az emberek két dolog miatt szenvednek: a./ saját bűneik, rossz döntéseik és ezek következményei miatt - ez is nagy részben benne van - és b./ mások bűnei, helyzetek, körülmények (pl. háború) miatt, amiről nem tehetnek, de többnyire mások azért tehetnek... tehát mások bűne miatt... de - és itt jön be az eredeti, az ősbűn - sokszor van, hogy nem lehet megfogni, ki volt a bűnös, és mégis történik valami... pl. degenereáltan születik egy gyerek... genetikai hibával... vagy más hasonló, földrengés, stb. Ilyenkor megyünk vissza az ősbűnig, és mondjuk, hogy ebben is ott a bűn, csak nem konkrétan ennek vagy annak az embernek a bűne - hanem az a tény, hogy rászabadult az emberiségre a bűn miatti átok, az ítélet, és ez alatt nyög mindenki... és így van nagyon sok szenvedés a világon... Jézus azért halt meg, hogy a bűnök el legyenek felejtve - vagyis, hogy meg legyenek bocsátva, és Isten a feledés tengerébe is veti őket... de ehhez meg kell bánni, és el kell hagyni a bűnöket... a megbocsátás készsége Isten oldaláról ott van, a váltságáldozat is végbe ment, előre, de ezt igénybe kell venni, és át kell venni a bűnbocsánatot is, és a felszabadítást, a hit által... s ezt sokan nem teszik meg. Ezért vannak még a bűneik igájában, és bűntudatuk súlya alatt.... Ha eljön az Úr Jézus, ha átmegyünk a mennyei hazába, ott nem lesznek jelen a bűnök, és nem tudnak kihatni az ember életére. Az egy másik közeg, másik világ, más berendezkedés - bűn nélküli állapot. Sajnos, az apák sok bűnt elkövettek - pl. a nemzetiségek ellen is, a zsidók ellen is - és mi, fiaik, elszenvedjük Trianont, és elszenvedjük a zsidóüldözések miatti következményeket is... ez egy törvényszerűség... az öngyilkosság is kihat, még, ha nem is genetikailag, de szociológiai valóság, hogy a következő generációt megviseli, és kísértésként megjelenik náluk is... és az alkoholizmus is... sőt, a válás is... az apák (anyák) bűne a fiak életét terheli... nagyon nagy felelősség. És egy pszichológiai, szociológiai törvényszerűség. És Isten is mondja... De, ha Ezékiel 3,18-at elolvasod, és még további verseket, meglátod, hogy az Örökkévaló Ítéletben mindenki a maga bűneiért fog ott állni, és nem hivatkozhat arra, hogy az "apák ették meg az egrest és a fiaik foga vásott bele". Ehelyett bűnbánatot tartunk a saját bűneinkért, és őrizzük magunkat, hogy ha lehet, a mi életünk ne hasson ki negatív módon a gyermekeinkére... Egyet értek - az apák bűnét nem a fiakon kell megtorolni - és nem is fogják (kivéve a diktatúrákban, pl. kommunizmus és náci birodalom - ott a családi bűnök miatt börtönbe is lehetett kerülni ill. koncentrációs táborba). Vannak gyereknevelési igazságtalanságok, (amit barátnődről leírsz), és butaságok, sőt, bűnök a szülők részéről. És a testvérek részéről is. Bölcsesség kell a szülőknek, hogy ne tudják őket orruknál fogva vezetni. Igazad van... Én nem magyarázom ki a szülők bűnét egy butasággal... nem kellett volna adni, hanem a testvéreinek kellett volna megérteni, hogy ők befalták, testvérük pedig takarékos volt. Szülőként őt dicsértem volna meg... a többieknek pedig megtanítottam volna, hogy örüljenek az örömével és ne irigykedjenek... ? hűséges és irgalmas volt, és betöltötte a szükséget, ápolta az anyukáját... ha hiszed, ha nem, ez valami olyan, amivel magot vetett a jövőjébe... még, ha ezen a földön nem is kapta meg a jutalmát... Nagyon bánom, hogy ilyenek voltak a testvérei... nem tudod visszatartani az embereket, ha elindulnak egy gonosz úton... három dolgot tehetsz meg értük: a./ szólsz nekik (ha teheted, Isten Igéjével, az Ő tekintélyével is szólsz), b./ jó példát adsz nekik amennyire rajtad áll, és ha lehet, erről beszélsz is velük, hogy ne kerülje el a figyelmüket... c./ és imádkozol értük, hogy Isten avatkozzon be, és ne hagyja rossz irányba menni őket... ez is csoda, ha megtörténik. De ezt tudod tenni... különben maguk döntenek, és az ördög pedig kísérti őket, hogy elbuktassa és tönkre tegye őket. ... ... Igen, a kényeztetés sem jó... igen, a gyerekeket meg kell tanítani a munkára is... sőt, rá is kell őket venni (és imádkozni is kell érte, hogy a "mamahotelből" kilépjenek, és képesek legyenek eltartani magukat és akarják is tenni ezt). Pontosan leírod, ez "h-ség", az "ő hibája" ... igen, az ember a saját rossz döntéseiért fizet... és szenved... (milyen jó, ha mégis ott a Megváltó az életében, és esetleg meg tudja bánni a bűneit, és megvallja, és segítségül is hívja Jézust és Ő megoldást hoz egy-egy szörnyű nehéz helyzetbe is... persze ez Csoda, és emberileg nem "csinálható"... de ha imádkozol, megtapasztalhatod...) Aranyos a barátnőd, hogy ezt mondja, a Jó istennél megtérül minden... és ha ezt így teszi, tudatosan, az Úrért, az Úrnak, akkor lehet, hogy így is lesz... remélem, tényleg így van vele... és az Úr pedig látja minden egyes lépését, minden könnyét, mindent, amit tesz... az, hogy mit lenne bölcs tenni, kívülről könnyű neki megmondani... de a valóság az, hogy Ő az egyetlen, aki dönthet, és kívülről lehet okosnak lenni - mégis, lehet, hogy neki van igaza... óvatosan az értékítéletekkel...
Igen, Isten tehet valakit gazdaggá, és tehet szegénnyé is... és néha a gazdagot teszi még gazdagabbá, és a szegényt még szegényebbé - de, mint mondtam, itt is van valami a háttérben, és ez az emberek saját döntése, döntései hálózata, és sokszor más emberek viselkedése, kihasználó, ellenséges, vagy a másikat érdemtelenül emelő viselkedése is közre játszik ebben... de valamit mindig lehet tenni: imádkozni, Ő elé tárni a helyzetet, várni, hogy szóljon, és megtenni, amit mond... és akkor a helyzet esetleg változni fog... de még ez sem biztos, főleg nem rögtön... de még mindig jobb, mint egyedül küszködni, nekibúsulni, keserűségbe átmenni... Vele mindig jobb, Ő mindig jobban megért..."
Eddig a levelezés...
-- Ahogy látod, nem kell mindenben "nagyon okosnak" lennünk.
-- Az élet többnyire nem filozófiából áll... és a megértés, az együtt érzés, a szeretet sokszor sokkal tovább lendít, mint a legnagyobb "okosság"...
-- Másfelől, az is kibomlik, mennyi hibát követhetünk el, mint szülők, nagyszülők, sőt, mennyi bűnben lehetünk részesek... és mint hívő emberek is... és ez katasztrófa... erre kell nagyon vigyáznunk, ha az Úréi vagyunk... a szeretet többet ér mindennél...
-- És mindezek mellett kulcskérdés az imádság... az, hogy szeretünk és imádkozunk, és megpróbálunk jó életet élni, jó példát adni... ha csak lehetséges, és amennyire lehetséges a Szent Szellem ereje által... és ahol lehet, és csak amennyire lehet, adni az Igét, akár bizonyságtétel formájában, vagy személyes meggyőződésünk elmesélése formájában...
Uram, köszönőm, hogy segítesz, hogy bölccsé teszel. Ámen. És köszönök minden kinyitott kaput, minden lehetőséget, amit Te adsz. Ámen.
"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, Aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki." (Jakab 1, 5.)