Van ilyen is... ("a valóságnak több oldala van" 2.)
"Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok. Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük. Mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok." (Lukács 10, 10-11.)
1./ Az Úr Jézus kiküldi a tanítványokat városról-városra, hogy hirdessék az Igét.
-- Az emberek ezt nem mindenütt szeretik.
-- Az Úr Jézus felkészíti a tanítványokat, mit tegyenek, ha nem fogadják őket.
2./ Lesz olyan, ahol nem fogadnak... ez egyszerű tény.
-- Ne sértődj meg, nem "személyesen neked szól", hanem az Úr Jézusnak.
-- Ne veszekedj. Fogadd el a helyzetet, (ami nem mindig egyszerű, mert lenézéssel, semmibe vétellel is járhat, s néha még mással is, vádakkal, övön aluli ütésekkel, jobb esetben csak lelkileg), de te tudd a felelősségedet.
-- Szólj, amit ki kell mondani, mondd, szeretettel, tényként...
3./ Van jelentősége annak, hogy kimentél, ki vagy küldve. Amit teszel, annak jövőt meghatározó jellege van.
-- Ezért, ha végképp nem fogadnak is, ne hagyd tudatlanságban őket. Az Isten országával ők személyesen fognak találkozni. Ez már az "ő ügyük" lesz...
-- Mondd ki, rögzítsd le a tényeket. (Nem tudják kikerülni - az ország jön, az ország Ura is jön, jobb, ha az ember felkészül rá.)
-- Ez nem fenyegetés, semmiképpen ne mondd "bosszúból", ez egyszerűen tény, és te ezért vagy odaküldve, hogy "készen legyenek"... fel tudják készíteni magukat. (A készületlenség katasztrófa lehet számukra...)
"Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok. Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük. Mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok." (Lukács 10, 10-11.)
4./ Miért "törlöd le a port", és hogyan teszed ma ezt?
-- Ez egy fajta kifejezésmód: nem tartozom nektek semmivel. Nem kértem semmit, nem kaptam semmit, nem fogadtam semmit, nem viszek el semmit. Nincs elvárásotok velem szemben, nem lehet. Nem a ti "ezüstötöket, aranyotokat akartam", hanem a ti lelketekért, életetekért, jövőtökért való felelősség hozott ide, és vezetett mindabban, amit tettem. (Ahogy Pál apostol is beszélt az Efézusi gyülekezet véneivel - igaz, onnan őt nem küldték el, de búcsúzott, és le akarta rögzíteni akkorra és a jövőre nézve: nem tartozom nektek semmivel, nem azt kerestem, amitek van, hanem ti magatokat. Apcsel 20, 35. s környéke.)
-- Ma is ügyelj arra, hogy hol, kitől, mit fogadsz el, főként, hogy mit kérsz, mibe engeded be az embereket. Az emberek egy része azzal, hogy bármit is ad neked, lekötelezettjének tekint, és ezzel a szabadságodat is elveheti arra, hogy bátran hirdesd az Igét.
-- Ez nem jelenti azt, hogy ne gondoskodhatnának rólad - Pál apostol is igent mondott Lídiának, amikor Filippiben befogadta a munkatársaival együtt a házába, és gondoskodott róluk. A menny megmutatja, mi helyes, mi nem. A szív, a lelkület, az indíték meghatározza, mit fogadhatsz el, mire nyithatod meg magad, s mit nem.
-- Inkább az ember, őt kell megmenteni, mint bármi, amit adni tud, vagy felajánl. Szabadon, Jézus az embert fontosabbnak tartotta a vagyontárgyaknál, dolgoknál, állatoknál. (Máté 12, 12. Lukács 12, 7. 24. A gadarénus megszabadításának története is erről beszél. Az ember fontosabb a disznóknál.)
"Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok. Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük. Mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok." (Lukács 10, 10-11.)
5./ A "pornak a lábadról történő leverése" azt is jelenti, hogy nem kárhoztatod magadat.
-- Nem viszed tovább azt a tapasztalatot, amit itt szereztél. Az itt marad.
-- Nem bántod őket magadban, nem kárhoztatod őket, nem neheztelsz rájuk.
-- Tény, hogy nem fogadtak, de személyesen nem fogod beengedni a lelkedbe ezt a tényt.
-- Ott marad, ami "ott tapadt rád" - nem viszed tovább.
-- A tapasztalatból, ami tanítás, amire az Úr elvezet, az természetesen jön veled, az a tiéd marad... de azt, ami visszahúzna, ami fojtogatna, ami az erőtől megfosztana egy következő helyzetben, amit az ördög tudna felhasználni, hogy ne tudd jól végezni munkádat, ami a lelkedben elmérgedő sebekhez vezetne, azt nem viszed tovább...
6./ Azért, ha lelkipásztorokkal, tanítványképzőkkel, házi csoport vezetőkkel kapcsolatban imádkozol, köszönöm, ha erről a területről is megemlékezel:
a./ Más az, ha eseti visszautasítás éri az embert, pl. egy utcai evangélizáció kapcsán, vagy egy-egy meghívás esetében.
Pl. amit ma leírtam a tegnapi kórházmissziós tapasztalatokból a "Valóság több oldalával" kapcsolatban... ezen hamarabb túl van az ember.
b./ És megint más az, ha hosszabb ideig adott, segített, táplált, támogatott valaki másokat.
-- Belefektetett mindent, odaadott értékes - a másik által fel sem mérten értékes, kincset érő - időket, szeretetet és reménységet. Megnyitotta a szívét, baráttá lett, betekintést engedett az életébe, és végig kísért leromlott, pusztult állapotból való felemelést, Jézus Krisztus segítségével.
-- Néha egész folyamatokat, hosszabb időkön át, egész házasságkötésekig, vagy gyermekek megszületéséig - s utána elvetik, megvetik, megalázzák és semmibe veszik őt. Ahogy az Úr Jézussal is tették ezt nagyon sokszor - és teszik most is.
-- Ez néha nagyon mélyre ható sebeket okoz, amik nehezen gyógyulnak - épp úgy, mint, amikor családon belül történik ilyesmi, családtagok hűtlensége, közelieké, barátoké, akik elvesztése olyan, mintha egy testrész elvesztése lenne.
7./ Nos, nem mindenkinek könnyű a "port leverni a lábáról"... de az Úr Jézus útmutatása talán erre is vonatkozik.
-- Emlékszel, amikor Pál apostol így "kiált fel" a Galáciaiakhoz írt levélben: "Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, amíg kiábrázolódik bennetek a Krisztus!" (Galata 4, 19.) - és itt még volt "esély" rá, hogy lehet valamiféle helyreállítás a dologból.
De beszél arról is, hogy sokakat "megsiratott". (2Korinthus 12, 21.)
Vagy, amikor Démásról ír, aki "elhagyta őt", a jelen való világhoz ragaszkodva.
Az Úr Jézus is ránéz a tanítványokra, amikor sokan, nagyon sokan hagyják el Őt a János 6 végén: "Ti is el akartok menni?"
Vagy, amikor az útja vége felé tart, s ezt mondja a hűségeseknek: "Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísértéseimben." (Lukács 22, 28.)
--Nagyon tud fájni, amikor emberek, akikben bíztunk, elmennek, semmibe vesznek, ott hagynak, élik a világukat úgy, mintha soha nem ismertek volna... ez is része a "Krisztus szenvedésének", amit megismerünk, a Filippi 3, 10 szerint. A Kolossé 1, 24 is beszélhet erről, vagy hasonlókról is.
-- Ennek az egyik "gyógyszere" a por leverése a lábunkról.
-- "Levered róla", tovább lépsz, de ettől a lelkedben a fájdalom azért még ott lehet egy darabig, vagy talán tovább is. A hit által cselekszel ezzel a "por leveréssel", de a lelkedben azért a gyógyulás lehet, hogy még tart egy darabig. Viszont nem engeded, hogy amit átéltél, a fájdalom, ami kísértene, nem engeded, hogy visszahúzzon, megfosszon erőtől, tovább lépéstől, mennyből neked elkészített feladatoktól.
"Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok. Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük. Mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok." (Lukács 10, 10-11.)
8./ És miközben megteszed, "levered a port a lábadról", közben is ott van a felelősség rajtad, legalább azért, hogy ne maradjanak "tudatlanságban".
-- Van, amikor az Úr Jézus jelez, hogy ki kell mondanod, tudomására kell hoznod valakinek azt, amit Ő mond... még, ha elutasító is.
-- Hm. Nem könnyű. De megteszed. Így, ahogy itt. Jelzed, nem tartoztok egymásnak, de egy üzenet van, amit át kell adnod. Jelzed, a kapcsolatot nem kell tovább folytatnotok, de kimondod a tényt... igyekszel rajta, hogy ne légy sértő, bántó, ne bosszants feleslegesen senkit, nem "rólad szól" ez, hogy átadod, mondhatod úgy is, hogy "porcikád sem kívánja", de megteszed, mert a felelősség ott van rajtad.
Adjon az Úr Jézus bölcsességet, útmutatást, szeretetet, végtelen nagy szeretetet és irgalmasságot a szívedbe, hogy jól tudd tenni dolgaidat... ezeket e neheze(bbe)ket is...
Adjon az Úr világos megkülönböztetést szívedbe, hogy lásd, mikor, mit bölcs, helyes megtenni, és azt tedd. Soha ne emberi, saját szívedből fakadó indítékból, hanem a mennyre figyelve, maximálisan. Ámen.