Ez a szó, hogy "függés" nem mindenkiben kelt egyértelműen pozitív érzetet. A "kiszolgáltatottság" sem egy kellemes érzés. Mégis, az Isten országában mindkettő ott van. Nem rossz értelemben, hanem úgy, mint ami alapkiindulás. Tény.
Függsz az Úr Jézus Krisztustól, mert Ő a Megváltód, Ő adta oda az életét éretted.
Függsz attól, hogy Ő ott van veled, mert Ő ad erőt, Ő erősít meg mindenben, amiben jársz.
Függsz Isten gondoskodásától, mert Ő hozza fel a napot, és Ő ad esőt - még, ha erről általában, a közvélekedésben nincs is szó. De te tudod.
Szóval, a "függés", a "kiszolgáltatottság" ott van az Isten országában, és nem úgy, mint egy rossz, kerülendő helyzet, hanem úgy, mint ami állandóan ott van, és jellemzi az Úrral való kapcsolatodat.
Amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett. (1Kor 10,11.)
Most három olyan dolog jutott eszembe, amit az Ószövetség leír a "függéssel" kapcsolatban.
A léviták "meglóbálása" (4Móz 8).
A léviták az Úréi voltak, "elsőszülöttségi alapon". Pontosabban, az egyiptomi szabadítás óta az Úr az elsőszülöttekre igényt tartott, azt mondta, azok az Övéi. De Izráel népénél ez úgy valósuljon meg - mondta az Úr - hogy a Léviták, mint Izráel egyik törzse, egy az egyben az Övéi legyenek. És Ő odaadja őket a szent sátor, az istentiszteleti hely és rend szolgálatára.
Amikor egy lévitát beállítottak a szolgálatba, Áron is, és Mózes is, meglengették őket az Úr előtt. A Károli fordítás szerint: "meglóbálták" az Úr előtt őket. Ez fejezte ki azt, hogy az Úréi, az Úr szolgálatára vannak rendelve, függnek az Úrtól, és hogy Ő Áronnak adta őket, hogy az Őrá bízott szolgálatot segítsék elő.
Függtek az Úrtól, és bekerültek egy olyan szolgáló közösségbe, aminek rendjében végezték munkájukat. Nem "saját szakállukra", nem "saját elképzeléseik szerint", hanem beleilleszkedve egy szolgálati rendbe, és összekapcsolódva testvéreikkel, és Áronnal.
Hát, ez "függés", "kiszolgáltatottság", amit nem Áron talált ki, nem is Mózes, hanem az Úr mondta nekik.
A másik ugyanitt van leírva, egy fejezettel később. A páska elkészítésével kapcsolatban.
Az útmutatásokat Isten adta, és nem Mózes találta ki. Amikor a páskáról beszélt Izráel fiainak, azt mondták neki néhányan, akik "holt ember miatt tisztátalanok" voltak (ami ugye elvileg kizárta volna őket a páska elkészítéséből abban az évben), hogy "miért" ne készíthetnének ők is páskát? Szerettek volna benne lenni abban, amit mindenki megtett. S erre Mózes mit mondott?
4Móz 9,8. "És mondta nekik Mózes: Legyetek veszteg, amíg megértem, mit parancsol az Úr tifelőletek?"
Más szóval: nem tudom én magam megmondani. Nem is akarom. Meg fogja mondani az Úr, de ezt várjuk meg. Addig ne tegyetek semmit, ameddig nem mondja meg. Amint megmondja, megmondom.
"Legyetek veszteg" - ez nem csúnya szó, nem sértő, hanem azt fejezi ki, hogy "állj meg", ameddig megtudod az irányt.
Autóval is jobb megállni, akár az autópálya szélén is, mielőtt továbbhaladnál a kijárón, ha nem tudod biztosan, merre kell menni. Ha csak nyomod a gázt, lehet, hogy elsuhansz a kijáród mellett, és más irányba mész tovább. Mózes ezt mondta: "várjuk meg az Urat". Két kulcsszó van mondatában: "állj" és "megértem, meghallom". Az utóbbi megtörténtéig megállunk.
Nem "függés" ez? Nem "kiszolgáltatottság"?
De igen. És ez benne van az Úrral való járásban.
Persze nem mindenben kell mindig megállni, van egy csomó dolog, amit tudunk, ami von magával, van egy csomó dolog, amiről már tudjuk, hogy mit akar az Úr azzal, és ezeket tesszük. Meg sem kérdezzük, mert bent, a Szentlélek már jelzi, hogy oké, mehetünk, vagy mondja is, hogy gyerünk, tegyük.
De vannak - lehetnek mindig - olyan dolgok, amikor ez a szó: "várj!". "Állj meg", mert még nem tudom, mi a helyes. Persze, hogy nem kérdés, amikor másnap dolgozat van, persze, hogy tanulunk. Az sem kérdés, menjünk-e dolgozni, vagy suliba, ezek alapdolgok. Ha valami változtatás kell, az Úr fog szólni, határozottan megmutatja, hogy most valami más van. De ez a kivétel. Viszont vannak helyzetek, amikben megállunk és kérdezzük az Urat. Nagyobb váltások előtt. És ilyenkor néha VÁRNI kell. Ameddig az Úr szól.
Néha egy-egy lépést mutat az Úr, valami "picit", amivel tovább tudunk lépni, de nem látjuk még az "egészet". Igen, van ilyen is.
"Függés" ez? Igen. "Kiszolgáltatottság"? Igen. Az Úr felé. És ez nem rossz. Az életünk ilyen.
Van, amikor ezt nem értik meg mások? Előfordul. De a biztonság nem embertől van, hanem attól, hogy az Úr Jézussal elrejtett, benső kapcsolatban vagyunk, és tudjuk, mit akar Ő. S Rá bízzuk magunkat. Ez a biztonságunk forrása. Úgyhogy a "várakozás", a "függés", a "kiszolgáltatottság" bele van építve a tervbe. Ez a hit harca is egyúttal. Mert mi a hit útján járunk.
A harmadik, ami szintén ebben a fejezetben olvasható, az egyik kedvencem: a felhő oszlop... 
:) (folyt...)