Szentlélek nálunk (4)
Van egy dal, amit nagyon korán hallottunk már megtérésünk után, s ami fel-felbukkanva végig kísér immár 45 év óta: "Éjjel-nappal, angyal szeme vigyáz rám, Uram! Éjjel-nappal, Jézus szeme vigyáz rám. Lemegy a nap nyuuugaton, angyal szeme vigyáz rám, Uram. Betölt teljes nyuuugalom, Jézus szeme vigyáz rám..." (és persze még tovább...)
1./ Mióta megtértem, észrevettem valamit: az álmaimat is vigyázza az Úr. Én úgy gondolom, egészen konkrétan, a bennem lakozó Szentlélek.
-- Azt vettem észre, hogy az álmaimban is ellene mondok a gonosznak, és az álmaimban is ugyanúgy szeretem az Urat, mint ébren.
-- Van, amikor álmaidban kísért az ördög megfélemlítéssel? Szorongással... a gonosz fenyegetésével? Van, amikor álmaidban állsz ellene a gonosznak, és elfut tőled? Az Ige eszedbe jut álmaidban, vagy a Szentlélek világossá teszi, mit kell mondanod? Nem egyszer éltem át.
2./ Az álmaink nem mindig könnyen kezelhetők.
-- Néha talán azon is múlik, milyen helyen alszol - este nem árt megáldani a helyet, ahol álomra hajtod a fejed, ha idegen helyen szállsz meg.
-- De azon is múlhat, hogy nappal milyen hatás ér, vagy az elmúlt időszakban milyen hatás ért.
-- Néha kifejezetten külső támadások érnek, amikor előretörsz az Úrral, vagy esetleg rosszakarók próbálnak meg téged... de az álmaid, mint az egész tested, mindenestül a lelked és egész valód, a nappalaid és az éjszakáid az Úréi, és az ördögnek semmi köze hozzájuk! (Róma 14, 7-9. 1Thessalonika 5, 24.)
-- Van, hogy az álmaink is a harc területei. De a mi Hatalmas Harcosunk, a mi Urunk, ott is jelen van, mellettünk áll... álmainkban is győzelemre vezet ("Hála pedig az Istennek, Aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az Ő Igéjét, minden helyen megjelenti miáltalunk..." - én álmaimban még igét is szoktam hirdetni... néha felébredek, és írom is, rögtön... Szóval: mindig vezet, tud vezetni...)
3./ Persze ne bánkódj, ha álmodban elrontottál valamit - itt az ébrenlét állapota, amikor bocsánatot kérhetsz az Úr Jézustól, és elhatárolhatod magad attól, ami álmodban ért... a "valóság a Krisztusé" - te tudatosan mindig alá tudod rendelni magad az Ő akaratának, tervének, vezetésének... mindannak, amire elhívott téged.
-- De a nappal elmondott imádság az éjjeli helyzetedre is kihat. Az Úr ott lesz veled... mélységeidet is átjárja... személyiséged legmélyebb rétegeit is, ahová pszichiáter sem tud elhatolni.
-- Ne feledd - "az orvos kezel, néha nagyon jól is tud kezelni, hála legyen az Úrnak, de Jézus az, Aki gyógyít..." Ők persze, sokan, akik nem ismerik az Urat, azt mondják "a természet gyógyít", de ez nem más különbség, mint ahogy a teremtésről beszélnek az emberek... idővel változik, rájönnek, hogy a Teremtő ott áll a háttérben, letagadhatatlanul. Szóval, az "orvos kezel - Jézus gyógyít" - úgyhogy az éjjeleidért is lehet imádkozni, beengedjük a Szentlelket, éjjelre is, a személyiségünk legmélyére is, és Ő elvégzi, amit az orvos - pszichiáter - sem tud. Ha beengedjük... ugye?
4./ És a nappalaink is az Úréi.
-- Néha vizsgálom magam, mi, miért hat úgy rám. Nem "betegesen", hanem tudatosan.
-- Tegnap egy evangélizációs pillanat-helyzetben valamit mondtam, és éreztem a másik ember oldaláról, egy pillanatra megéreztem, a 21. század ellenállását. Pedig szimpatikus fiatalember volt, barátnőjével... de, ahogy rám nézett - (az Omega szövegével: "érzed, idegen...") - tudtam, nagyjából eddig terjedt a szó, amit mondhattam, ha nem akarom, hogy ellenállása felszínre jöjjön, s utána ő maga is felsorakozzon amellett, amit keménykedve mondott, s meggyőzze magát, hogy rosszat tett vele, aki Jézus szeretetét képviselte előtte. (Tudod, egy-egy helyzetben felmérjük, meddig mehetünk, és figyelünk rá, hogy amit teszünk, adunk, mondunk Jézusért, az megdicsőítse Őt.)
-- Erre odalépett egy ismerős keresztény, és kiélezte a helyzetet. Az első pillanatban rátettem a kezére a kezem, hogy ne tegye, de ő keménnyé vált velem szemben, rám nézett, ott az evangélizált pár előtt, egy mondattal "rendbe rakott", és folytatta. Én elléptem, visszajöttem oda, ahol korábban voltam, nem akartam része lenni annak, ami történik.
-- Utána a másik testvér kifejezésre juttatta, hogy "ne kontrolláljam", őt az Úr vezeti, neki az Úr a vezetője, és nem én, (nem hozzánk tartozott, csak úgy "ott volt" - de nem is "kontrolláltam volna", hanem csak ráéreztem, hogy nem kell most tovább menni, főleg nem ilyen kiélező irányba...), úgyhogy egy furcsa távolság állt be közénk.
-- Nem mentem bele részletesebben, de ezt követően kb. fél óráig csöndben voltam, és figyeltem... egyszerűen meg akartam látni, mit mond az Úr. Én értettem meg helyesen a helyzetet, és tényleg nem kellett kiélezni, vagy ő látta helyesen, és rá lehetett tromfolni arra, amit én mondtam? Két teljesen más evangélizációs "stílus" és megközelítés... más gondolkodásmód. És lehet, hogy az ő közegében ez működik, és lehet, hogy hosszú távon jó lehet, nála, neki, általa... de amire engem az Úr elvezetett, ha finomabban, "bátortalanabbnak tűnő módon is" teszem, a szeretet jegyében zajlik, és ügyelve arra, hogy ne botránkoztassuk meg az embereket... szóval, töprengtem.
-- Igazából még most sem vagyok teljesen túl rajta. Ott tartom az Úr előtt... a Szentléleknek átengedve a tapasztalatot, a helyzetet, hogy rendezze Ő, bennem is, a jövőre tekintettel is... nem sok esélyem van rá, hogy a másik oldalon lesz változás... tehát nekem kell feldolgoznom, és meglátnom, hogyan tovább vele kapcsolatban is, és jövendő hasonló helyzetekben is. De a Szentlélek vezet, szól, rendet tesz kívül-belül, és fog útmutatást adni.
Drága Szentlélek, drága Szentlélek, Aki a bűnt gyűlölőd, és megőrzöl a jó mellett. Aki megdicsőíted Jézust, éjjel-nappal, álmaimban is, ébrenlétemben is, és Aki megnyersz a jóra újra és újra. Nem hagyod, hogy Nélküled járjak akár az álom mezőin, akár nappalaimban... Köszönöm. Szükségem van Rád.
2024. Május 19.