"Név" és indíték... (3)
Milyen érdekes. Eddig nem is figyeltem fel rá. Az Úr, amikor elhívja Ábrámot, ezt is ígéri neki: "Naggyá teszem nevedet...". (1Mózes 12, 2.)
"...naggyá teszem nevedet és áldás leszel..." - ez a "név" mások számára értékes, ismert, elismert, vonzó lesz, "irigyelt" is, és egyúttal áldást is hordoz. Mert, hogy nem egyéni, önző indíték alapján lett "naggyá téve", hanem éppen ellenkezőleg, úgy lett "naggyá", hogy tulajdonosa teljesen lemondott arról, hogy majd "ő maga emelje a saját nevét magasba".
-- Eljött családjától, korábbi származási helyéről, abból a közegből, ahol ismerték, és egy teljesen új helyre ment az Úr szavára, jövevényként (idegenként), ahol mindenki furcsállta is őt, családjával együtt, és ahol mindenért meg kellett küzdenie.
-- Még temetőhelyet is pénzért kellett vásárolnia felesége számára, s ez volt az "első" és az "egyetlen" valódi tulajdona azon a földön, ahol jövevény volt.
-- De "neve" lett, mégpedig abból fakadóan, ahogy az Úrral járt.
-- Már Sodoma előtt, ahogy gazdagodott, ahogy az Úr ellátta (és ahogy kiállt mellette, még hibázása idején is - 1Mózes 12, Egyiptomban).
-- Azután, amikor a négy király egyesült hadserege elvitte rabszolgának Lótot, Ábrám unokaöccsét, miután legyőzte az öt király együttes hadseregét, Ábrám utána eredt a városokat kirablóknak, és megállította őket. Hatalmat vett felettük és visszaszerezte a városokból gyűjtött zsákmányt, kiszabadította a foglyokat - köztük Lótot is - és mindezt önzetlenül tette, semmit nem fogadott el ezért a szolgálatért.
-- Neve egyre ismertebbé lett.
-- S végül, ahogy megszületett Izsák, a "nevetés", és mindenki felismerte, hogy Ábrahám nem csak a környezete legmódosabb embere, hanem utódot is kapott Istentől, s amit Isten mondott neki, az megvalósult, a "neve" széles körben elterjedt. Az "áldással" kapcsolódott össze az emberek fejében, és szívesen kötöttek vele szövetséget is. Védelmet és biztonságot jelentett nekik, ha Ábrahám jóban volt velük.
-- "Neve" volt, "neve" lett, mert az Úr "felmagasztalta" az ő nevét. "Nagy nevet szerzett neki", úgy, hogy ezt nem Ő "szerezte magának". Az Úr "tette naggyá a nevét".
Én inkább erre vágyom, Uram, mint arra, hogy másokkal szemben, kiküzdjem, hogy elismerjenek, vagy híres legyek. Nem, Uram, nem ezt akarom, hanem azt, hogy a Te beszéded teljen be az életemben, és a Te áldásodat hordozhassam, mások számára. Azt kérem, hogy Rólad szóljon az életem, a Te áldásodról, a Te jövődről, amit az emberek életében ki akarsz munkálni. Ebben szeretnék részt venni, és kívánom, hogy egyre hatékonyabb munkatársad lehessek ebben. Ámen.
"És mondta az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei." (1Mózes 12, 1-3.)