Megnyer...
Mivel mi olyan "természetes emberek" vagyunk, egy "normál működéssel", a mi Istenünk, a maga természetfeletti működésével is "alkalmazkodik" hozzánk.
-- Kopogtat a szívünk ajtaján.
-- Meggyőz bennünket, elgondolkodtat, ad szempontokat, érveket, amik átgondolásra késztetnek bennünket.
-- Találkozunk olyan emberekkel, akik hatással vannak ránk, elgondolkodtat így is.
-- S kivárja, hogy megszülessenek döntéseink, odaadjuk Neki a "kormányrudat", és elkezdjünk Vele gondolkodni, Vele cselekedni, Vele járni az életünkben...
Uram, köszönöm szavadat, hogy megtalálod a módját, hogy megszólíts, hogy bekapcsolj jó tervedbe. Köszönöm türelmedet és szüntelen keresésedet, hogy feltámasztod a vágyat bennem, hogy meglássam, mit akarsz Te, mit, hogyan szeretnél, és mi az, amit jó, ha megértek. Köszönöm, hogy teszed, köszönöm, hogy nem nyugszol. Ámen.
Ez egészen odáig elmehet, amit Jeremiás élt át... "csontjaiba rekesztett tűzként" élte át az Úr szavát... azt, amit az Úr akart, és engedett Neki.
Még, ha nehéz is volt... nagyon nehéz...
"Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engem. Mert ahányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nekem. Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az Ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem." (Jeremiás 20, 7-9.)