Előttünk jár...
Tegnap írtam arról, milyen gyönyörű, amikor megtapasztaljuk, hogy a mi Teremtő és Megváltó Istenünk "előttünk jár" - hordja velünk együtt napról-napra gondjainkat (EFO - Zsoltárok 68, 20.), előkészíti a lehetőségeket, és megerősít a jóra, s lehetővé teszi, ami nekünk amúgy lehetetlen lenne... gyönyörű.
-- És tény.
-- És tapasztalat.
-- De: ha van olyan helyzet, amikor nem tapasztalod, ez a tényeken akkor sem változtat. Akkor is előtted jár - ha az Ő útjaiban jársz (az Övé az életed, és Hozzá igazítod, legalábbis, ami rajtad áll, Hozzá igazítod, amit tenni szeretnél... és kéred Őt, hogy járhass az Ő útjain - "szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is"... ez jár át, ezért imádkozol, és így "igazodsz" Őhozzá).
-- Ő akkor is előtted jár, mögötted van, alattad tartja kezeit - "emel", és "fenn tart" - ha éppen életed legnehezebb napjait éled át...
Tegnap kisállatát készült elvinni valaki az állatorvoshoz. Kevés pénze volt, és ezért ahogy beszéltünk, említette, hogy szeretné, hogy "méltányos legyen" - és hozzátette: "erre meg van a lehetőség".
Egy árnyalatnyit imádkoztam érte, és a nap rohant tovább (sok terhével, örömével, kihívásával és megoldásaival). S késő délután olvasom az üzenetet: "Méltányos volt."
-- Hálát adtam, és megköszöntem, hogy leheletnyi imádságot is meghallgatott (persze, aki vitte a kisállatot, valószínűleg nem "leheletnyi" imádsággal volt), és hogy így "előttünk jár", és "alattunk vannak örökkévaló karjai".
-- És ma, ahogy hálát adtam a tegnapi nap "előkészített helyzeteiért", beszélgetéseiért, és mindazért, amit átéltem, bármilyen "húzós" is volt az a nap, bármennyire elfáradtam is a végére, átjárt, hogy végig "Ő járt előttem", és "jár mindabban, ami előttem van". És az is, hogy "de, ha nem látnám is, akkor is igaz lenne", mert Ő így van: Ő ott van, és előtted jár, és hordja terheidet, és "alant vannak örökkévaló karjai". Vagyis körülvesz, akár érzed, akár nem, akár pillanatnyilag azt tapasztalod, hogy ott van, akár nem... Ő ott van... veled van, minden nap, a világ végezetéig...
Uram, köszönöm, hogy előttem jársz, és előkészíted az utat, a találkozásokat, a szíveket, csodálatosan, jobban, mint én elképzelni tudnám... és véghez viszed akkor is, ha én épp az ellenkezőjét érezném, látnám, vagy élném át... akkor is... Ámen.
"Nincs olyan, mint a Jesurun (Izráel egyik megnevezése) Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön. (Nézd csak meg a 18. Zsoltárt.) HAJLÉK az Örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai. Elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!" (5Mózes 33, 26-27.)
-- Ott van veled.
-- Megsegít, lehetetlen helyzeteidben is.
-- Nyilván az ellenséggel - az ördöggel - szemben való harcodban mondja, és a bűnnel, az ellenség lehetetlenségeivel szemben, hogy "pusztítsd". És te az Ő oldalán, az Örökkévaló oldalán, így cselekszel, a hit által. És győzöl. Ámen.