A BIZTATÁS ISTENE ÉS A BIZTATÁS EMBEREI... (Böjt/2)
"E dolgok után lett az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok teneked, a te jutalmad felette igen bőséges." (1Mózes 15, 1.)
1./ A mi Istenünk a biztatás Istene.
-- Szereti, ha a hit és a bizalom Őfelé megmarad, sőt, növekszik bennünk.
-- Biztatásra mindannyiunknak szüksége van. Jóllehet Ő hívott el, jóllehet Ő vezet, az Ő útján jársz, mégis, újra és újra megerősít, ha biztatást kapsz.
--A mi Istenünk ismeri az élethelyzetünket. Tudja, mikor, mire van szükségünk. Mi lendít tovább. Mi tart meg a helyes úton.
2./ Ábrám az Ő indítására hallgatott, úgy indult el az ismeretlen felé. És Vele járt, ha néha rosszul döntött is, de az Úr nem hagyta el, korrigálta, tanította, és mindig, egy-egy új helyzetben, továbblendítette, amikor rossz irányba indult volna el. Csodákban is volt része, újra és újra.
--És mégis szüksége volt a "hétköznapi biztatásra".
--Mi is így vagyunk. KELL a biztatás, olyan, mint a friss levegő, mint a víz, amikor eltikkadnál.
3./ A biztatás személyre szóló és nem légből kapott, hanem valóságos. Nem egy "elcsépelt frázis", hanem mennyből vett szó.
--Ha te biztatsz - mert ez hozzátartozik ahhoz, hogy az Úr Jézussal jársz - ugyanígy, Istenre figyelve, az Ő mennyei szavának engedve szólsz. Vagyis, szólj így, s megerősítést adsz.
--Úgy nézz körül, hogy meglásd, ki az, akit most kell biztatnod. A jóra. Arra vezetned, amire az Úr is akarja, hogy menjen. Segítened, hogy a gondolatok ne tudják lelombozni, visszatartani.
--A biztatás mennyei szolgálat.
A mi Istenünk a biztatás Istene, bennünket is bevon mennyei jó légkörébe és tevékenységébe, követői vagyunk, és cselekvői a jónak, tehát a szavunkra is ügyelünk.
--Megvizsgáljuk, egy-egy helyzetben a "korrekció" ürügye alatt nem a lelombozás, elkeserítés munkáját végeznénk-e.
--Megvizsgáljuk, jó indítékok vannak-e magunkban, hogy a másikat megértve, beleilleszkedve az ő helyzetébe, készek vagyunk-e segíteni őt szavainkkal is, kifejezésre juttatva a menny jó szándékát.
--Szüntelen vizsgáljuk - mennyei mérce mellé tesszük - szavainkat is, még egy konkrét beszélgetés közben is, folyamatosan, s ahogy valami rossz jönne ki, abbahagyjuk, vagy, ha kimondtuk, bocsánatot kérünk érte, mert nem méltó... vigyázunk a szavainkra, mert tudjuk, hogy a mennyei építés eszközei. Erre vannak rendelve.
Uram, drága Úr Jézus, köszönöm, hogy Te a biztatás Ura vagy, Biztató Isten, Aki jóra vezetsz, és megerősítesz a jóban, AKAROD, hogy HIT legyen bennünk, és megmaradjunk szüntelen a hit-ben, és ne forduljunk el a Te jó terveidtől, útmutatásodtól, tisztaságodtól és szeretetedtől. Akarod, hogy mások is így járjanak körülöttünk, s bennünket is bevonsz ebbe a jó munkába. Köszönöm.
Köszönöm, hogy ma is Neked szánhatom oda a szavaimat, Neked adhatom a figyelmemet, hogy tudj vezetni, vigyázz a "szájam ajtajára", hogy csak jó jöjjön ki onnan - legyen meg a Te akaratod ezen a téren is, mint a mennyben, úgy itt, a földön is.
Odaadom magam a jóra, a szavaim terén is, én a biztatás embere akarok lenni, a megerősítésé, a tiszta beszédeké. Ámen.
ÁLDÁS:
Sikerüljön, az Úr Jézus Krisztus nevében. Sikerüljön, ezen a mai napon, és az előtted levő negyven napon át, hogy bemenjen, elmélyüljön benned, a tiéd legyen, maximálisan, véglegesen, a mennyei indíték és a mennyei önfegyelem, hogy JÓT MONDJ ki, jó szót, biztató szót, megerősítést, és környezeted életet vegyen belőle, ahogy szólsz, ahogy élsz, ahogy jársz. Ámen.
OLVASMÁNY:
olvasd el a maihoz János evangéliuma 15. fejezetét, ahogy az Úr Jézus beszél tanítványaival, mielőtt lezárul a földi szolgálata ideje, és megváltozik sok minden.
FELADAT:
Keress három biztató Igét, mondjuk Ézsaiás könyvéből, a Zsoltárokból és a Példabeszédekből, s írd ki őket. Ami téged is biztat, s amivel másokat is biztatni tudsz
János 15
1. Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
7. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.
8. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
9. A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.
10. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.
12. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.
13. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
14. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
17. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.
18. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
24. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.