Biztatás (2023. 01-06 hó)
Ebben a félévben szinte minden szerdán ott voltam a Csia Lajos iskolában, szerdán 12:30-13:00-ig, a tornateremben, kb. 60 gyerekkel, a gitárommal és a Bibliámmal. Minden istentiszteletért imádkoztam, és mindig megtapasztaltam az én Uram jelenlétét és áldását.
Nagyon élveztem - s a gyerekek is szerették ezeket az összejöveteleket. A nagy, hetedikes fiúk, sorra jöttek oda a végén, kezet fogtak, férfiasan, és azt mondták: "nagyon jó üzenet volt"... és hasonlókat. De a kisebbek is jelezték, hogy nagyon hálásak.
Én is hálás voltam.
Ma volt a búcsú-istentisztelet - beköszöntött a Vakáció. Ma lehetőséget adtam nekik, hogy kérdezzenek, hiszen tanév közben a drága kis felnyújtott kezeket figyelmen kívül kellett hagynom, jobbára, mert, ha egy-egy gyermek alig hallható szavára figyelek, a többiek figyelme szétszalad egy pillanat alatt. De ma legyen lehetőségük kérdezni, bőséggel.
Meg is tették.
-- Az első kérdések arra vonatkoztak, hogyan osszák el a kis csokikát négy felé, amit kaptak - utána egyikük elmesélte, hogy most sikerült eladni a hat kis uszkárt, akiket anyjuk ellett.
-- Ezt követően jött egy kicsit témába vágóbb bizonyságtétel - az egyik kislány mesélte el, hogy már kevésbé fél, miután a múlt héten hallgatta az üzenetet, ahol elmeséltem, hogyan szabadított meg engem az Úr Jézus a kisgyerekkoromtól fogva gyötrő félelemtől. Ez nagy öröm volt nekem, mert ez a kislány, ahogy tiszta és bátor szemeivel rám néz, és ahogy imádkozik, ahogy kérdez, hát nem is tudok mit mondani, annyira kedves, annyira lehet érezni, hogy szereti és tiszteli az Urat.
-- Utána jött a kérés, hogy meséljek az angyalokról. Ez nagyon tetszett, meséltem is. Elmondtam, ahogy megmentett egy nagy és hatalmas angyal bennünket még az 1980-as évek vége felé, amint jöttünk haza a sztrádán Svájcból, éjjel, a Wartburgunkkal... ennek a szabadításnak a jelét azóta is őrzöm a gyűrűsujjamon, egy kis forradás formájában.
-- Egy másik kérdés a démonokra vonatkozott - rendet tettünk ezen a fronton is.
-- Majd a teremtés sorrendjéről volt szó, s arról, hogy a "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" átfogja a teljes szellemi (láthatatlan) és a teljes anyagi (a látható) világot.
-- Utána egy izgalmas megbeszélés következett arról, hogy "Hogyan jött létre Isten", s arról, hogy mi, emberek a három dimenziós világunkkal egyidejűleg az idő keretei közé is be vagyunk zárva, míg újjá nem születünk, ami viszont odaköt bennünket az örökkévalósághoz. S Isten mindezen a világon, úgy az anyagin, mint az időin, kívül van, és mi nehezen tudjuk ezt elképzelni, de ettől még valóságos lehet.
Lejárt az időm.
Már csak annyira volt lehetőségem, hogy imádkozzam értük, majd velük, és végül megáldjam őket.
Utána jöttek az elmaradt igefelmondással. Meg is kapták ajándékaikat. Nagyon jó tapasztalat volt.
S ekkor jött oda egy falat kicsi elsős. Péter. Mögötte a tanító nénije, Anikó. Ő vezette fel a kicsit: fel akarja mondani az Igét. Úgyhogy elkezdtük.
-- Mivel láttam, hogy nehezen indul neki, elindítottam én - "Járuljunk azért bizodalommal" - s egy-egy szót, már nem emlékszem melyikeket, Ő is mondott.
-- Igaz, egészében nem mondta, de én rendületlenül ismételtem, mondtam előtte, úgyhogy egy-egy szót ő is, velem együtt.
A végén megdicsértem, és megajándékoztam. Ragyogott az örömtől.
-- Nos, úgy fél óra múlva, az ebédidejük végén, odajött Anikó, a tanító néni, és elújságolta, hogy akit odakísért, hogy az igeverset felmondja, egy autista kisfiú. soha nem beszél, egyetlen szót sem. De most, ahogy látta, amint toporog ott, a többiek háta mögött, érezte, hogy valamit szeretne. Rákérdezett, hogy vajon az igeverset szeretné ő is felmondani? Bólintott.
-- Akkor, Anikó odakísérte, és megállította előttem. Nekem nem mondott semmit a dolog hátteréről, de most, így, utólag, elmondta, hogy ez egy csoda, hogy ez a kisfiú beszélt. És az is, hogy el akarta mondani az igeverset. S még beszámolt arról is, hogy milyen délcegen tartotta magát, milyen elégedett és boldog volt egész ebéd alatt, más tanítók is észrevették.
-- Nagyon hálás volt, hogy az Úr így dolgozott ebben a kisfiúban is.
Én is hálás vagyok, minden elvetett MAG-ért, és azért, hogy az Úr Jézus keltegeti ezeket, és nem hagyja gyümölcs nélkül az Ő munkáját.