A valóság miatti öröm napja (110)
Péntekenként imádságra gyűlünk össze a gyülekezetért, a szeretteinkért, egymásért és a jövőért.
Nagyon klassz - "munkatársi jellegű" - imádságaink vannak. Pusztán maga a közösség is sokat számít, harcos, kipróbált testvérek, Szentlélekre figyelők, ajándékokkal járók, jövőért és jelenért felelősséget hordozók, megbocsátani és újat kezdeni készek, egymást is szeretők... nem sokan, de nagyszerű harcosokként. Így gyűlünk össze.
-- Most nem voltunk sokan.
-- Elkezdtem panaszkodni.
-- Rosszul tettem. Tudod, ahogy ecseteli az ember, még jobban le tudja húzni őt.
-- Rosszakat mondtam ki a jövőmre, s hogy mit, hogyan lehet bírni... brrr... nem volt jó.
-- Voltak, akik jól kezelték, meghallgatva, derűvel, őrizve a békességet, volt, aki belement, és mondta, amit "úgyis tudtam", hogy "ne beszéljek"... minden esetre, rosszul viselkedtem.
-- De végülis imádsággal zárult le ez a "folyam"... de belül nem volt vége. Hazafelé még be kellett vásárolni, majd felcuccolni, elpakolni, szóval, volt dolog elég... és éhes is voltam, fáradt... eldőltem szomorú állapotommal együtt... ?
-- Azonban másnap reggel: az Úr egy Zsoltárral keltett. Megajándékozott valamivel, ami fölé emelt annak, amiben voltam. Föléemelt a szomorúságnak, kilátástalanság érzésnek, panaszáradatnak, reménytelenkedésnek... fölé az emberi látásmódnak, fölé mindannak, ami hálátlan volt bennem (hiszen az előző héten az Úr két olyan szabadítást is adott, kifejezetten imádságra, mert kértem, és ahogy kértem, hogy attól a fülem is kétfelé állhatott volna)... szóval: fölé emelt. És rávilágított, hogy mi a valóság, és mi az, aminek én most is joggal örülhetek...
-- Ezt a felszabadító valóságot osztom most meg veled is
"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket és nem magunk. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk." (Zsoltárok 100, 3.)
1./ Vannak, akik csak akkor hajlandók örülni, ha az történik, amit elképzeltek. Van, aki örömével állandóan a jövőt kutatja, mikor teljesedik, amit vár, amire elgondolása kezét kinyújtotta.
-- De itt az Úr arról beszélj, hogy örülj a valóságnak. Annak, ami VAN, függetlenül attól, hogy megnyertél-e valamit az elképzeléseidből, terveidből.
-- Más szóval: az, hogy "megtudod" (elmélyíted magadban, újra és újra rádöbbensz, megint és megint felismered, és a tieddé válik új és új élethelyzetekben), hogy "az Úr az Isten... Ő alkotott minket és nem magunk... az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk" - örömmel tölt el, bármilyen helyzetben vagy is.
"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket és nem magunk. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk." (Zsoltárok 100, 3.)
2./ Van egy fajta könnyedség, felszabadultság abban, ha tudod, hogy nem a "magadé" vagy, hanem van "Gazdád", Aki hordja érted a felelősséget, Aki bekapcsol az Ő gondoskodásába, az Ő terveibe, s Ő az, Aki irányt ad az életednek, s Aki szemeit rajtad nyugtatja.
-- "Én vagyok a JÓ PÁSZTOR, a Jó Pásztor az életét adja a juhokért." (János 10, 11.) - ilyen "Gazdád" van. Nem akármilyen. Ő valóban hordja a gondodat, és valóban szeret, szeret, szeret és szeret. Megváltott... Ő a Megváltód!
-- Ahogy ez átjár téged - felismered újra és újra, a tieddé lesz megint, egy újabb élethelyzetben is - felszabadít és örömmel tölt el.
"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket és nem magunk. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk." (Zsoltárok 100, 3.)
3./ Persze kell hozzá egy alapkiindulás: az emberek, akik körülöttünk élnek, sokan abban élik az életüket, hogy "nekik ugyan senki ne mondja meg, hogy mi jó, mi rossz, mit tegyenek és mit ne tegyenek" - mert, ők "szabadok".
-- És természetesen vannak egy csomóan, akik határozott (vagy kevésbé határozott) meggyőződéssel azt is mondják, hogy "nincs Gazda", és "senki nem látta Őt", és ők "hiszik, ha látják", úgyhogy "hagyják békében őket ezzel a 'láthatatlan Istennel', Akit csak 'kitaláltak' maguknak az emberek".
-- Szóval az alapkiindulás, ha megismered, ha meggyőződsz róla, hogy Ő tényleg "van", és tényleg szeret téged, és kész gondodat viselni (valójában teszi is, még, ameddig nem is ismerted meg Őt, csak nem tud mindent kibontakoztatni, ameddig nem hallgatsz Rá).
4./ Tudod, hogy hogyan mondom én ezt az alapkiindulást, amiről itt beszéltünk?
-- Késszé váltál arra, hogy Neki adod az életedet, s ezt ki is mondtad Neki. Más szóval: az Övé lettél. Ez a megtért szív...
-- S ehhez persze az alapbizalom vezetett, (amit nyilván épít az Ő Igéje is, ami által odajött hozzád a HIT, és te erre adtad oda az életedet, így bíztad Rá magad), hogy Ő van, és szeret, és akarja, hogy Hozzá közeledj, hogy Őt befogadd... ez a hit általi lépés valójában azt jelenti, hogy újjászülettél - vagy újjászületsz, ha még nem lett volna meg ez az életedben.
-- Tehát: EZ az alapkiindulás ahhoz, hogy örömmel járjon át ez a tény, hogy "az Úr az Isten... Ő alkotott téged, és 'nem magad'... az Ő népe és az Ő legelőjének juha vagy".
-- Persze tudom, hogy nem mindenki van "már itt", és teljesen normális, ha elindulóban vagy, avagy töprengőben, és mérlegelsz... csak fontos, hogy tudd, ez a készség, hogy a valósággal találkozz, ez kulcskérdés, az alapkiindulás része lesz
"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket és nem magunk. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk." (Zsoltárok 100, 3.)
5./ Szerintem már az önmagában nagy kincs, hogy te erről tudsz, hogy az Ő alkotása vagy - más szóval: Ő a teremtőd - és, hogy Őhozzá tartozol, az Övé vagy, már pusztán a "teremtés jogán" is.
-- Az pedig teljesen felszabadító, örömmel tölt el, ha felméred, "megtudod", hogy Ő "legeltet", ellát, gondoskodik rólad, szeret, napról-napra, vezet, és akarja, hogy "jól legyen dolgod". Ez óriási, és felszabadító. Kórházi ágyon és a legnehezebb anyagi helyzetben, és a legnagyobb feladatok, vizsgaidőszak, vagy határidős munkák közepette is.
-- Egy-egy pillanatra felküldöd a HÁLÁT a mennybe, egy "felpillantással", hogy Ő ott van, és szeret, és most is az Ő legelőin vagy... azzal táplál, amire szükséged van, az Ő mennyei, lelkednek szóló üzenetei vesznek körül téged, nyitja előtted a kapukat, adja az Ő erejét, ellát jó hozzáállással, munkálja benned a meggyőződést, a bölcs és jó gondolatokat, őriz a romboló érzések leuralásától, szeret... önmagában az is, hogy ott van - egyszerűen HÁLÁS vagy, és egy-egy pillanatnyi örömszó megy tőled a mennybe...
-- Ez az élet-állapot, ha tudod, hogy Ő az Isten, és Ő alkotott téged, és nem magad, az Ő népe vagy és az Ő "legelőinek juha"...
-- Jó élet-állapot
"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket és nem magunk. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk." (Zsoltárok 100, 3.)
6./ Azt mondhatod, hogy "én ezt már tudtam"... semmi "újat" nem mondtál ezzel
-- Igen, hálás vagyok, hogy ezt már "tudtad", és valóban "újat" nem mondtam vele. Egy dolgot szerettem volna kiemelni: azt, hogy amikor ezt átjár, egy-egy újabb élethelyzetedben is, egy-egy tapasztalat közepette, vagy után, pl. elhagyások, veszteségek, kudarcok, fájdalmak idején, akkor ez új jelentőséggel jár át téged.
-- És "új fényben" tűnik fel, vagyis, újra örömmel látogat meg, hogy "megtudod", hogy "most is" az Úr az Isten. Nála van ott a végső szó, nem az ördögnél, és nem is a téged körülvevő, esetleg ellenséges(nek tűnő) embereknél... nem a körülmények kényszerítő erejénél, nem, nem, nem, nem...
"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket és nem magunk. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk." (Zsoltárok 100, 3.)
7./ Ő alkotott minket, és nem magunk... Ő dolgozik rajtunk.
-- Úgy is, mint Teremtőnk (édesanyánk méhétől fogva), úgy is, mint folyamatos formálónk, Akinek van terve ránk nézve és velünk, Aki hordja a felelősséget is azért, amin átmegyünk az életünkben.
a./ Az evolucionista (marxista, ateista) gondolkodás alapján azt tanultuk valaha - s ezt nyomják ma is sokan, sok helyen a gyerekek fejébe - hogy "az ember egy dolgozó állat", aki az által került ki az "állati sorból", hogy "szerszámot kezdett használni". Eléggé leegyszerűsítetten, de ez az alapkiindulás az ateista evolúciós gondolkodás szerint az ember "származásáról".
b./ Más szóval: "te magad tehetsz róla, hogy ember lettél, és a véletlen... meg persze a sok idő, ami eltelt". Nem is különbözöl valójában az "állatoktól", ösztönlény vagy te is, és sorsodat csak te formálhatod, ahogy tudod, s a környezeted formál téged, hasonló erővel, s a történelmi szükségszerűségek... az "anyag" határoz meg téged.
c./ Ezzel szemben, boldoggá az fog téged tenni, ha tudod, hogy "az Úr az Isten", és, hogy "Ő alkotott minket és nem magunk".
d./ A "személytelen anyaggal" soha nem lesz kapcsolatod - míg a személyes Teremtőddel, Aki Jó Pásztorként az életét adta érted, személyesen, mint Megváltód, lehet, s ez a kapcsolat - ez a "tudás", hogy Ő van, és szeret! - felszabadító lesz, és örömmel tölt el téged.
"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket és nem magunk. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk." (Zsoltárok 100, 3.)
8./ Ma is. Amikor Covid és világ-leállítás után vagyunk, háború és szankciók idején, egy totális kontroll előkészítésének szakaszában, amikor a gondolatok üldözése már nem csak keleten, de nyugaton is általánossá kezd válni, amikor nem tudod, "mi lesz holnap", hogy "mire ébredsz"... ma IS felszabadít, és örömmel tölt el, hogy "megtudod", hogy az Úr az Isten. Ő alkotott téged, és "nem magad"
-- Az odatartozás, az érted hordott felelősség, a mennyből hozzád érkező szeretet, és a gondoskodás, amivel ma is körülvesz téged a mennyből a szerető Úr, az örömöd forrása - a mindennapi hálaadás titka
"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket és nem magunk. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk." (Zsoltárok 100, 3.)
Imádság:
Uram, köszönöm, hogy én tudhatom, hogy Te vagy az Isten, Te alkottál engem, és alkotsz, formálsz, folyamatosan. Meg nem szűnő módon, formálod életemet, és nem engeded, hogy elsüllyedjek a túl nagy felelősség mocsarában, az emberi lehetetlenségek és fájdalmak homoksivatagában.
Itt vagy, velem, újra és újra megmutatva, hogy mennyire szeretsz, és mennyire meghallgatod az imádságaimat.
Köszönöm, hogy soha nem hagysz magamra, bármin megyek is át, bármivel találkozom is. Soha, soha, soha, soha - a Te legelődön járok ezekben a pillanatokban is, minden élethelyzetemben, minden körülmények közepette is... a Tiéd, a Tiéd vagyok, maximálisan, és hálás, hogy gondoskodásod ma is körülvesz engem. Bármi lesz is még, Te vagy a fix pont, és a valóság, hogy Te az életedet adtad értem, és akartál engem. És akarsz. Köszönöm. Ámen.
Könyörgés:
Uram, vágyom rá, hogy azok, akik ezt nem tudják, vagy nem biztosak benne, vagy félnek, vagy túl nagy terheket hordanak, vagy úgy érzik, hogy nem vagy ott velük, vagy nem azt kapták, amit szerettek volna, vagy amire számítottak... Uram, hogy az övék is legyen ez az üzenet.
Igen, Uram, sokan nem hallgatták meg az igehirdetésben, nem hallják üzenetekben, de kérlek, vidd oda hozzájuk, a Te szentjeid útján, a Tiéid, a Veled járók útján. Legyenek bátrak, és szóljon élettel a szó általuk. Szószékeken, rádióban, videón, minden csatornán, és nagyon, nagyon fontos, Uram, hogy személyesen is, megszólító, bátorító, a valósággal szembeállító módon, a hétköznapokban.
Kérlek, a Te szentjeidet, tanítványaidat, munkatársaidat, a "hétköznapok egyszerű keresztényeit", a mindennapok hőseit, Uram, Te indítsd fel, mozdítsd, hogy először is, ők megértsék, és újra megértsék, hogy mennyire ott vagy velük, mennyire hordod az ő terheiket is, mennyire gondoskodsz róluk, ma is, most is, ezekben a pillanatokban is, és hogy ezt át is adják azoknak, akik egyáltalán nem hallották még, vagy nem hallották meg...
Kérlek, jöjjön a Szentlélek erős folyama, járja át a Te népedet, most, itt, ma, ebben a mostani helyzetben, és végezd, Uram, hogy járja át a Te szentjeid üzenete ezt a társadalmat... a milliónyi gyermeket, a fiatalokat, a fiatal felnőtteket, egzisztenciájukat megalapozókat, az élet gondjaival küzdőket, a felnőtteket, a gyermekeiket nevelőket, és az idősebbeket is... járja át, bármilyen helyzetben vannak, és a Te szentjeidet tedd határozottakká a "jelen való igazságban", és abban, amit Te akarsz, hogy átadjanak, és bölccsé, hogy megtegyék, meglássák, ahogy és ahol lehet szólni, tenni... a Te munkádért, Uram, az emberek megmentéséért, felemeléséért. Ámen.
Olvasmány:
Hát, persze, hogy olvasd el hozzá a Zsoltárok 23-at is (meg is tanulhatod) és a János 10-et is. Az Ezékiel 34 is a Jó Pásztor üzenete - kapcsold össze a másik két szakasszal, s gondolj közben az Úr Jézusra, Aki betöltötte ezt.
Az Ézsaiás 40-ben is találsz a Jó Pásztorról, és ha te másokat is hordozol, gondozol, "pásztorolsz", a mennyei megajándékozó elhívás révén, akkor nézd meg az 1Péter 5 és az Apcsel 20 fejezeteit is. Mert ott látni fogod, hogyan tudod továbbadni, helyesen, amit te is úgy kaptál és kapsz az Úr Jézustól, napról-napra.
Esetleg, ha még van időd, a Zsidó 13-at is hozzá olvashatod.
"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket és nem magunk. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk." (Zsoltárok 100, 3.)
Áldjon és töltsön be téged Ő, most, ma is, ezzel a felszabadítással és örömmel. Ámen.