TÖRTÉNETESEN...
Erről nekem az jut eszembe, hogy "esetleg", vagy "talán"... és ebben ott a lehetőség, amiért lehet, hogy tenni is kell sokat. Pl. az aranyásó télen a föld alatt mélyíti a járatát és gyűjti a sok ásványt rejtő anyagot. Tavasztól mossa a folyóban az aranyat, "hátha" talál valamit. Vagyis, ad esélyt arra, hogy találjon.
- Ez befektetés.
- Ez várakozás.
- S a gondolatait megtölti ez az "esetleg".
No, az Igében van két olyan történet és van egy olyan útmutatás, ahol ehhez hasonlót érzek. (Máté 18, 13. Márk 12, 6. 2Timotheus 2, 24-25... sőt, még a Máté 13, 29 is.)
Nem mondom, hogy mindenütt szó szerint ott van, de valahogy erről szól...
Az egyik az elveszett juhocska példázata a Máté evangéliumban, a Máté 18,13-al.
"Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa (szódzó - megmentse, kiszabadítsa, meggyógyítsa, stb.), ami elveszett. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik (planaó - ebben benne van az elcsábítás, félrevezetés is), vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott, és a hegyekre menve, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett? És ha történetesen (!!!) megtalálja azt, bizony mondom nektek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett. Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül." (Máté 18, 12-14.)
Ez a "történetesen" (Czeglédy, URK) más fordításokban valahogy így szerepel:
- Ha úgy alakul (ha úgy történik), hogy megtalálja (Budai, Kecskeméthy).
- Ha (történetesen) sikerül neki megtalálnia (SztIstván, Vida).
- Ha véletlenül megtalálja (Masznyik).
- Ha pedig úgy történne, hogy megtalálja (Csia).
- Ha aztán szerencsésen megtalálja... (Békés-Dalos).
Hogy is hangzik ennek fényében ez a történet? A pásztor elmegy a hegyekre... mindenhová, ahol csak jártak az előző napon, vagy napokban... járja a teljes vidéket, mert keresi a juhocskáját
- Erőt, időt, figyelmet fordít rá - befektet, hogy megtalálja.
- Végig ott van benne a féltő aggodalom, hogy ne veszítse el ezt a juhot, amelyik a nyájához tartozik.
- Lát lehetőséget arra, hogy megtalálja, és nem adja fel, ameddig meg nem találja.
- De sajnos arra is van lehetőség - s ez a szomorú eset - hogy nem találja meg. Ezt is hordozza magában ez a történet... "ha esetleg megtalálja...". Még erősebben: "ha véletlenül megtalálja" - vagyis legalább annyi esély van rá, hogy nem találja meg, mint, hogy megtalálja. Vagy, talán még több is, hiszen az, hogy megtalálja, "véletlen egybeeséseknek IS köszönhető".
Szóval, zajlik a keresés, van reménység, sok befektetéssel, és esetleg tényleg úgy is alakul, hogy meg lesz a juhocska.
- Mi általában úgy szoktuk magyarázni, hogy a "keresés zajlik", és neked "hagynod kell magadat megtalálni", vagy legalábbis "ne állj ellene, hogy megtaláljon" téged is.
- De valójában itt arról is szó van, hogy sok összetevős a helyzet, és egyáltalán nem biztos, hogy "jó eredményre" vezet a keresés.
- És akkor... akkor mi a helyzet? Az, hogy:
a./ Szerintem légy nagyon hálás, hogy nálad eredményes lett a keresés. (Ha te már megismerted az Urat.)
b./ És tekintsd ezt olyan kiváltságnak, ami az egész életedet irányba állítja. Vagyis: szerezz örömöt Neki, Aki megkeresett és megtalált, s járj a 2Korinthus 5, 15 értelmében: "...ezután ne maguknak éljenek, hanem Annak, Aki értük meghalt és feltámasztatott."
c./ Az öröm, hogy meg lett az elveszett juhocska, ezért is olyan felettébb való öröm. Egyszerűen ez magyarázza, hogy miért ilyen hatalmas a menny ujjongása. (A párhuzamos történetben, a Lukács 15-ben, háromszoros az örömujjongás - a juhocska felett, az elveszett drahma felett és a hazatérő tékozló fiú felett is. Óriási, hogy "sikerült", hogy meg lett, hogy "mégis" meg lett.
És akkor nálunk? Nálunk mi a helyzet?
- Az, hogy ha "sikerül", ha valaki "tényleg megtér", nem csak "bemutat valami vallásos jelenséget", hanem a szíve legmélyéből odaadja magát az Úr Jézusnak, akkor ez valami óriási dolog. Még akkor is, ha épp ébredési időszak van annál a közösségnél, és ez egészen "hétköznapinak" tűnik is... ez akkor is hatalmas öröm, kiváltság, és különleges dolog! (Ne hagyd magad az internet-adta sok beszámolóval kiszárítani, örömre képtelenné változtatni. KÜLÖNLEGESdolog, még, ha sok ilyen információ ér is el téged. Élnél csak egy internettől elzárt területen, vagy olyan közösségben, ahol "ritka" az ilyen megtérés, és éppen ezért feltűnést is kelt. Akkor meglátnád, megértenéd, amit ez az Ige itt a Máté 18, 13-ban.)
- És az is idetartozik, hogy nem nézzük le, ha valaki küzd, hogy legyenek ilyen megtérések, de (egyelőre még) nem koronázza siker a befektetéseit. Nem nézzük le, nem kedvetlenítjük el, hogy "minek erőlködsz", hiszen nézd meg az x vagy az y közösségben "mennyien térnek meg"... ez nem így van. Az ő környezetéért nem ez az x vagy y közösség lesz a felelős - oda Őt küldte az Úr, ott neki van lehetősége imádkozni, kikérni a szeretteit, az ismerőseit, szomszédait, munkatársait. Ne vedd el, amit nem tudsz adni. Ha ő érzi az indítást, inkább állj mellé, és imádkozz érte, segíts neki, hogy "sikerüljön", hogy kitartson, hogy végig ellene álljon a bűnnek, és a munkát "bevégezze".
- És "elmenvén te is így cselekedj"... ha az Úr rád terhel valakit, harcolj meg azért, hogy az Úré legyen. Ne dőlj be az "okos állításoknak", hogy: "ha az Úr akarja, hogy megtérjen, úgyis megtér, 'nem kellesz ehhez te' is... mit számít, amit te akarsz itt tenni". Ne, ne, ne dőlj be, hanem lásd, amit itt az Ige mond: "ha történetesen megtalálja"... vagyis, ha végigküzdi ezt a harcot, és a menny mellette áll, és minden összetevő úgy formálódik, és sikerül győzelemre jutni, akkor ott az öröm.
Marad még valami, s ez az imádság:
1./ Uram, a gyümölcs... a gyümölcs, Uram, enélkül mit ér minden erőlködés? Mit ér minden erőfeszítés, ha nem jelenik meg a gyümölcs? Kérem Tőled, hogy ne legyen hiábavaló a befektetés, a sok odaadás - legyen gyümölcs, legyen megtérés, teljes odaadás, százszázalékos döntés, Melletted. És maradandóság. Azt mondtad, hogy a mi gyümölcseink megmaradjanak... maradjanak meg, Uram, enélkül nem lehetek nyugodt, boldog, hanem kérem, és várom, hogy legyen meg, a Te akaratod szerint. Ámen. (János 15, 14-16. és még: János 15, 7-8. s még: János 15, 5.)
2./ Uram, a Te áldásod legyen rajtuk, azokon, akik adják magukat, hogy "elmenjenek a hegyekre" is, hogy befektessenek, hogy adják magukat arra, hogy mások megismerjenek Téged, vagy visszajöjjenek, ha elmentek. Legyen ez így, Uram, a Te áldásoddal. A mennyei "jószerencsével", a menny sikerességével. Azzal, amit Te készítesz elő, amit Te hozol létre, Te kapcsolsz egybe, hogy "összeálljon minden összetevő". Legyen áldásod rajtuk - és rajtam is, kérlek. Ámen.
OLVASMÁNYOK:
Lukács 15.
Máté 18.
2Timótheus 2.
János 15.
S ha még akarod a többi helyet: Márk 12 és Máté 13. Kíváncsi vagyok, hogy itt is megtalálod-e ezeket a "történetesen"-eket. Vagy valami hasonlókat... a mennyei "esélyeket", a mennyei - tényleg mennyei - latolgatást! Amiért megéri...
2025. 08. 11.