Tények az Igéből és imádság...
Ma a 107. Zsoltárt és a 147. Zsoltárt is olvastam, végül már nem tudtam megállni, itt, az utóbbinál leírtam, ahogy gondolkodom, ahogy imádkozom, ahogy most látok, ebben az időben.
-- "Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!" (Zsoltárok 148, 7)
(Útmutatás. Helyes hozzáállás. Odaadás a jóra, elismerése annak, amit az Úr tesz, és amilyen Ő. Méltó, igazságos, helyes - útmutatás. Persze Szentlélek nélkül nehezen megy, de, ha szereted az Urat, Neki adtad az életedet, "természetes" lesz a számodra, hogy dicsőíted Őt mindazért, amit tett, és amilyen Ő.)
-- "Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken." (Zsoltárok 148, 8)
(Milyen nagy szükségünk van erre mostani időnkben, amikor mindenütt klímaváltásról beszélnek. De Ő meg tudja tenni, és ahogy az Igét olvasom, újra és újra összekapcsolva látom az áldással, és azzal, ahogy egy nép megtér az istentelenség útjáról, segítségül hívja az Ő nevét, Neki adja életét, és Vele jár... nem csak "egyéni szinten", hanem ez lesz a "társadalom életének" jellemzője is... ami persze nem pótolja az egyéni megtérést, sőt, valószínűleg ez adja az össztársadalmi Isten-keresés alapját is... de kulcsszerepe van az egyéni Istent félő, tisztelő, szerető életnek... pl. a vezetők életében is - ahogy a Királyok és Krónikák könyvében sorozatosan látjuk, s ahogy erről Jeremiásnál is bizonyságot szerzünk... de a történelemben is látható, csak itt (is) sok részlet tűnik el a szemünk elől, és sokszor rosszul van tálalva, át van fésülve az, amit az utókornak átadnak - pl. a Dunkerquei csata idején mennyi brit háztartásban imádkoztak... vagy ugyanez az angliai csata idején (amikor Hitler terrorbombázással próbálta megtörni a szigetország ellenállását és előkészíteni az inváziót) - ez nem nyer hangsúlyt a történelemoktatásban, a visszaemlékezésekből is könnyen kitörölhetik ezeket a részleteket... pedig a történelem egy-egy szakaszának kulcsfontosságú jellemzője egy-egy Istent kereső személyiség Istenhez fordulása, az Úr segítségül hívása, nem csak egyéni életében, hanem, amilyen mértékben kiterjed hatása a társadalomra, társadalmi méretekben is... igen, az is igaz, hogy sokan "képmutatásnak" nevezik ezt, vagy utólag - (közben nem nagyon merik egy-egy ilyen időszakban) - elhallgatják, vagy legyintéssel intézik el ezt, de az Úr mégis beszélt erről, beszél az Igében, és nagyon nagy jelentősége van annak, ha egy nép Istenhez fordul, keresni kezdi az Ő arcát, megbánja a bűneit, és Istent félő, Őt tisztelő életet kezd el... a megtérés útján kezd el járni - 2Krónika 7, 14.)
-- "Aki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, amelyek kárognak." (Zsoltárok 148, 9)
(Erről is sokszor felejtkeznek el az emberek, és hozzák fel propagandaként az ellenkezőjét - de a természet világában is Úr az Úr, még akkor is, ha az emberek egy "modern" vagy "posztmodern" világban "nevetnek ezen", semmibe veszik a tényt, hogy Tőle van az ellátás, az áldás, az élet, és mindannak fenntartása is, amit Ő teremtett... az utolsó időkben elemi szinten fogja ezt megmutatni az Úr, a Nap tüzének, a környezet elfertőződésének, a víz hiányának, a korábban természetes folyamatok és rend felborulásának területein... ez nem az Ő örömére van, hanem ítélet az elfajulás, elferdülés, Isten-ellenesség és ördögimádat kapcsán... törvényszerűség - és bizony, boldog ember az, aki felméri, hogy az Úrnál van a helyreállítás, a megbocsátás, az új kezdés, a megtérésre vezetés, és az útmutatás a helyes életre, és boldog, aki elkezdi járni ezt az utat... nézd csak meg a 107. Zsoltárt... akár végigolvasod, meglátod az ítéletet az Igével való szembeszegülés miatt, és meglátod a kegyelmet, amikor elkezdi keresni valaki az Urat... akár csak az utolsó verseket olvasod el arról, MI a bölcsesség, és mit bölcs, ha eszébe vesz az ember.)
-- "Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik." (Zsoltárok 148, 10)
(Szeretem ezt az Igét, szeretem, ahogy az Úr lerögzíti, miben gyönyörködik Ő, és mi a fontos a számára... persze ez a világunk szereti a lóerőt, a mámort, a fizikai, testi szépséget, a kívánatosságot, de Isten mást tart a szeme előtt.)
-- "Az Őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek." (Zsoltárok 148, 11)
(Ez pedig azt jelenti, hogy a belső értékeket látja szeme előtt, akárhány éves valaki, akármilyen háttérből jön, bármit tett korábban, ha megbánta, megvallotta, és Őt kezdte el keresni, bármilyen a bőrszíne, a kultúrája, bármit képviselt is korábban... de odajött Őhozzá, megbánta a bűneit, és újat kezdett Vele, Őhozzá ragaszkodik, az Ő Igéjét keresi és akarja, és Őbenne van a reménysége, Őhozzá fordul jövőért, megoldásért, megkeresi Őt, mert felismeri, hogy Nála van az élet, az áldás, a jövőt, a megoldás, és Ő lesz a forrása, mindannak, amit tesz, ahogy gondolkodik, a reménységének is, a döntéseinek is... az Úr az ilyen emberekhez lesz közel, ezekben "gyönyörködik" - velük van szívesen, ők ismerik meg Őt... s ez csak rajtad múlik, hogy keresed-e Őt, Neki adod-e az életedet, és Őt választod-e minden élethelyzetedben.)
(Zsoltárok 147, 7-11.)
-- Ilyen az Úr - mint, mondjuk az utolsó versekben olvasod - és ezen nem változtat sok gyalázó vagy hazug száj, ami vádolja Őt, és nem változtat az értetlenség sem, ami nem ismerte meg Őt, és így beszél Róla, (vagy az Ő dolgairól) mégis.
-- S aki Őt választja, a saját életében át fogja élni, hogy ez az Ige igaz, és az Úr közel van az Őt félőkhöz, és meghallgatja kiáltásukat.
-- Lehet, hogy az ítéletet nem bontja még ki - ezért imádkozunk (én legalábbis ezért imádkozom, környezeti katasztrófák, járványok és háborúk idején is) - és ezért ennek az egész Zsoltárnak (vagy több más, az Ő igazságtételéről és ítéletéről szóló Igének) az igazságát még nem látja az ember, de akkor is tudod, és így támaszkodsz Őreá, így bízol Őbenne, így keresed Őt, és szánod oda magad, úgy, ahogy vagy, mindenestül, az Ő akaratára.
-- Egy nap mindenki meg fogja látni, de most még azért imádkozunk, hogy akik még nem ismerik Őt, megismerhessék, az Evangélium még tudjon továbbterjedni (hidd el, a háború nem az Evangélium továbbterjedésének a helye... még akkor is, ha egyénileg továbbra is képviseled az Urat, és akkor is, ha háborúk után meg van az esélye, hogy még azok is az Úrhoz fordulnak, akik korábban gazdagságukban, biztonságukban, mámorukban Isten-telenül, Isten ellenére élték következetesen az életüket). Szóval a háború és a járványok közepette is kegyelemért imádkozunk, hogy ezek háruljanak el, a környezeti katasztrófákkal együtt, és kérjük, hogy az emberek hadd ISMERJÉK meg az Urat, az Ő mérhetetlen jóságát... még akkor is, ha vannak, akik gyalázzák Őt, vádolják Őt, nagy hangon és hazugságokkal. Akkor is... ez a mi mostani időnk kihívása: imádkozunk a menny békességéért, ami felül haladja az emberi elgondolásokat, az emberi erőszakosságot és az emberi számításokat. Csodát kérünk, ahogy a járvánnyal kapcsolatban is ezt tettük, egyénileg, kórházról-kórházra, betegágytól-betegágyig, minden helyzetben, és társadalmilag is, a vakcina megtalálásáért és a gyógyszerek terén való előrelépésekért imádkozva, kezdettől fogva, mostanáig és tovább. Még, ha ítélet lenne is, mi kérjük, az emberek ismerjék meg az Urat, s ki-ki a maga területén találja meg az Ővele való járás, az Őhozzá való ragaszkodás, az Ő vezetése felismerésének útját... legyenek családfők, egészségügyi területen dolgozók, kutatók, orvosok, ápolók, vagy a közigazgatásban, a társadalom élén álló vezetők, felelősséget hordozó emberek.
Uram, hálát adok teljes szívemből, hogy Te látod az embereket, úgy, ahogy ténylegesen vannak.
Látod őket, ahogy keresnek Téged, és Hozzád kiáltanak. Látod és hallod, amit mondanak, egymásnak is, de úgy is, amikor Veled maradnak kettesben.
És köszönöm, hogy ezt keresed, a tiszta szívet, a Hozzád forduló szívet, a bűnbánó szívet, a megőrzött szívet, ami Hozzád kapcsolódik, Téged fél, Téged tisztel, Téged szeret, a mennyhez igazodó gondolkodással, életvitellel, szóval és cselekedettel.
Köszönöm, hogy bármilyenek is az emberek, bármit mondanak is, Te látod ezeket a Hozzád fordulókat, és meghallgatod kiáltásukat, ahogy az Igében mondtad, és ők, személyesen, megtapasztalják a Te cselekedeteidet, még a legnagyobb gonoszságok és a világ leginkább való elferdülésének idején is.
Köszönöm, hogy kiálthatunk értük, és azért, hogy az Evangélium, a megmenekülés mentő üzenete eljusson hozzájuk, minden területen, mindenkihez úgy, ahogy megértheti. A gyerekekhez is. A felnőttekhez is. A bajbajutottakhoz is. Mindenkihez, még azokhoz is, akik bajt okoznak másoknak... mindenkihez.
És a Te Szentlelked megérinti őket, értelmezi számukra a megmentő Igét, és Hozzád fordulnak.
Megkeresnek Téged. Uram, mindenkor Te vagy az Úr, Te tudsz könyörülni rajtuk, mindenkin, mindegyikünkön, Te vagy az egyetlen, Aki bűnbocsánatot tudsz adni, és eltörlöd az álnokságot, a régi gonoszságokat is, és megváltoztatod az életet, a jövőt, a helyzeteket, és mindent, amit odahoznak Hozzád az emberek.
Te vagy, Uram, nincsen más, és mi Hozzád jövünk, és kérjük a Te mennyei beavatkozásodat, csodádat, mindenkinél, minden élethelyzetben, és az Igét, hogy most jöjjön elő, adjon reményt, útmutatást, biztatást az embereknek, minden katasztrófában, hiszen egyedül Te vagy ott velük, és Te hallod a kiáltásukat. Személyesen, mindegyikét. Ámen.
"Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik. Az Őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek." (Zsoltárok 147, 10-11.)
"A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!" (Zsoltárok 107, 43.)
"És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket. Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre." (2Krónika 7, 14-15.)
2022. 02. 27