Tanítványképzés... (2)
Szeretem "ezt a műfajt".
-- Szeretem, amikor azok, akik átadták életüket az Úr Jézusnak, növekedésnek indulnak.
-- És tudom, hogy ez soha nem "véletlen", és nem független attól, hogy mások beleteszik, amit tudnak, amit az Úr Jézustól tanultak, és amire az Úr indítja őket...
1./ Tudod, néhány hónappal ez előtt, amikor Tamás megismerte az Urat, (miután a második stroke-kal már fél éve bent feküdt egy rehabilitációs otthonban), egész életére odaszánta magát Jézusnak.
--Akkor az derült ki, hogy az Úr Jézus a betegséggel párhuzamosan meggyőzte arról, hogy korábbi élete teli volt bűnnel. S ez a meggyőzés az előtt történt, hogy mi találkoztunk volna. Talán a háttérben az is ott volt, hogy nővére, aki már régebb óta elkötelezett hívő ember, nagyon tudatosan imádkozott Tamásért, életének minden egyes részletét odatéve az Úr Jézus elé, imatársak segítségével, s a gonosz munkái felett kimondták a határozott ítéletet, s könyörögtek az Úrhoz, hogy végezze el legmélyebb munkáját Tamás szívében.
-- S az Úr megtette. Amikor mi találkoztunk, Tamás szíve készen állt már a befogadásra. A második találkozás alkalmával újjászületett. Valóságosan.
-- Ez 2023 novemberében történt, és azóta Tamás elindult a növekedés útján.
2./ Hát, igen. Nem minden egyszerű:
a./ Egy egészségügyi intézményben élni, állandó kiszolgáltatottságban, minden dolgával ápolónőre szorulva, önmagában is nehéz egy - korábban rendkívül önálló és aktív - férfiembernek.
b./ Egy szűkös szobában másik két férfi beteggel, akik közül egyik nagyothalló, másik pedig jobbára nem akar beszélni semmit a hit dolgairól... megint nem egyszerű. (Este, éjjel imádkozik Tamás, amikor mások nem zavarják, nem látják, nem vonják bele másba.)
c./ Amikor az ember a stroke miatt nem lát jól, és memóriája tekintetében is küzdelmei vannak, és amikor általában véve a beszűküléssel küzd, ami pusztán a bezárt életből is fakad, de aminek amúgy biológiai-fiziológiai, és szociál-pszichológiai okai is vannak, megint csak nem egyszerű sok újat bevenni az életébe... pl. a rendszeres Bibliaolvasást, igetanulást, pláne egyéb könyvek olvasását, jegyzetelést, stb.
3./ Mi építi a frissen megtértet, vagy azt, aki visszatér az Úr Jézushoz, vagy a korábban már megtért embert, akivel most kezdenek építkezni, hogy elmélyüljön a tanítványi életben?
Van több lehetőségünk is!
a./ Isten Igéje.
-- Az Ige az alap.
-- Nem pusztán azt mondjuk "tessék Igét olvasni, mert ez hozza a növekedést az életedben"... dehogyis... ennek nincs semmi értelme (bár igaz, tény).
- aa./ Hanem mit teszünk? Elővesszük együtt (!) az Igét, ha tudja forgatni a Bibliát (Tamás, egyik keze még működésképtelen lévén, ezt nem tudja megtenni egyelőre), akkor hagyjuk, hogy Ő keresse ki a célzott igeverseket, és ő is olvassa fel azokat!
-- Olvassuk vele, együtt, és meg is beszéljük. Mert azt akarjuk, hogy megértse, hogy az Övé legyen, ezért vele együtt felfedezzük azt, amit olvasunk, és annak értelmét... együtt...
-- Tudod mi vezet ehhez? Az, hogy nem te beszélsz elsősorban (persze készen állsz a tiszta, boldog, felszabadult, megértéssel és élettel teli igemagyarázatra is), hanem Őt hagyod, hogy megértse, amit olvastatok együtt. De mi segít ebben?
-- Az jelent segítséget, ha kérdezel... és meghallgatod a választ. Megbeszélitek, amit olvastatok, amit megértett belőle.
-- A kérdéseid arra irányulnak, amit olvastatok... nem általános alapelvekre, hitelvekre, dogmatikai igazságokra... nem, nem, nem, nem... hanem arra, ténylegesen, amit most ott, együtt olvastatok. És ezért erre irányuló kérdéseket teszel fel.
-- Pl. mit mondott az Úr Jézus a négy barát által Eléje leeresztett bénának? Mit látott előtte? Hogyan láthatta meg ezt? Miből? És mit gondoltak erről a körülötte ülők? Mondták ezt Neki? Akkor honnan tudhatta, hogy mit gondoltak? Mit válaszolt Ő ezekre a gondolatokra? Mit mondott nekik? És vajon mit tett, miután ezt mondta? És mi történt? Mi lett ennek a következménye? Mit tarthatott szem előtt az Úr Jézus? (Most már "értelmező" kérdések következnek, az eddigi "mi történt" kérdések után, most már a "vajon miért" és a "mit jelent" kérdések érkeznek.) Miért mondhatta ezt az Úr Jézus, amit mondott? Mit jelenthet, amit mondott? ("Mi a nehezebb, ezt mondani... vagy azt...") És mit jelenthetett a tény, hogy ez a beteg egy szavára ott, a helyszínen meggyógyult? Mit következtethettek ebből a többiek? Te mit következtettél volna? Mit mondasz most?
-- S utána még felteszem a kulcskérdést: "Mit mond ez neked a mostani élethelyzetedre? Mire indít, mire figyelmeztet, mire mutat példát, miben erősít meg, miben állít döntés elé téged, személyesen? Mit fogsz ennek alapján tenni? Mit fogsz másoknak javasolni? Mi tehát a személyes üzenet, a Te számodra, itt, és most?
-- S ahogy ő megfogalmaz valamit, nem kukacoskodunk, nem vagyunk "szőrszálhasogatók" a dogmatikai megfogalmazások terén, hanem örülünk minden saját felfedezésnek, és együtt örülünk, az "új", az általa felfedezett igazságoknak... és utána hálát adunk ezekért.
bb./ Mit teszünk még az Igével? Bármilyen furcsának is hathat ez sokak számára - megtanuljuk együtt az Isten Igéjét.
-- Nem túl sokat egyszerre, de tudatosan és következetesen tesszük. Hétről-hétre, találkozásról-találkozásra, mindig ismételve, amit már együtt megtanultunk!
-- Amit megtanulunk, ugyanúgy, mint amit közösen elolvasunk, kérdések segítségével feldolgozzuk!
-- Kibontakozik az Ige, ahogy megtanuljuk - pusztán, már a megtanulás folyamatában is, és ahogy átbeszéljük, s az ismétlésektől is... ez olyan, mint ahogy "Mária a szívében forgatta az Isten Igéjét".
-- És vissza-visszakérdezünk a jelentésére, amikor ismételjük is, közösen. Sőt, a következő igeszakasz olvasásánál, megbeszélésénél, ha időszerű, amit közösen megtanultunk, utalunk rá... bevonjuk a megértésbe, annak egy részét, ami már a miénk, fejből...
-- Tudod mi készül így? Mi mélyül el, és lesz megerősítetté benne? Az igemagyarázat, az összefüggés szerinti igei tanítás, s a jövőben a közös igetanulmányozás az ő jövendőbeli tanítványaival!
No, ez volt az Isten Igéje a növekedés során. Persze idetartozik, hogy jó bibliafordítást válasszunk, ha megtehetjük. Én szeretem a Károlit, még, ha érthetetlenebbnek gondolják is sokan - ezt tartom a legpontosabb fordításnak, ha ki-kiegészítem egy-egy másik fordításból, a közös tanulmányozás közepette (RÚF, Csia, Vida, Békés-Dalos, RKAT, Neovulgáta, URK, EFO).
b./ A másik terület, ami segít neki a növekedésben: az imádság
-- Persze ez is valami olyan, amit felfedezünk! Közösen...
-- Nem ő egyedül, hanem sokszor akkor történik a "felfedezés", amikor közösen tesszük - mármint: közösen imádkozunk.
-- S ő hallja, ahogy te imádkozol, egy-egy olyan témakörért is, ami nagyon ott van az ő szívén is... pl. az ő családja, rokonsága, vagy munkahelye, körülményei...
-- Persze közben ő is, magában, ugyanúgy imádkozik, de egyúttal működik egy felfedező munka is, egy "kísérletező", amikor egyedül marad, és imádkozni akar. És - hidd el - nagyon sokat fog neki számítani, amit közösen tapasztalt meg veled, a közös, együtt történő imádságban.
-- Ha észreveszed, ha nem, ő mindig kap tőled "impulzusokat", és megerősítést a jó irányokra. Imádság közben is kap ilyeneket...
aa./ vagy olyasmit, ami megerősíti őt abban, amit már eddig is tett, vagy úgy érzett belül, hogy "jó lenne tenni" (pl. másokért úgy imádkozni, hogy közben hálát ad értük, és felsorolja a sok jót, amit az Úr már elvégzett bennük, stb.)
bb./ vagy olyasmit, ami formál, lendít a jó irányba, és lefarag a rossz irányokból... pl. az önsajnálatból, amikor ragozza és tupírozza a sok rosszat, amit érez, vagy ami történt, vagy ami körülveszi... ilyenkor, ha te úgy imádkozol vele, ahogy az mennyei, és ahogy te is tennéd, ha nehézségben vagy... pl. tudatosan hálát adva mindazért, ami mégis jó, vagy lerögzítve az Isten Igéjét, az ígéreteket, a megértett igazságokat, amiket tanultatok az Igéből, vagy hasonló igei üzeneteket... ez hatni fog rá, és formálni fogja az Úrral való kapcsolatát is, és annak kifejezését is!
-- Az is hat rá, ahogy Te imádkozol érte... nagyon sokat számít, nem csak "érzelmileg", mintegy "megerősítésként", hanem "szellemileg" is, ahogy a Szentlélek indítására imádkozol, mennyei bölcsességgel, tűzzel, a jövőjét formálva... ez "átmegy" belé is, és ő is így fog majd imádkozni magáért, de másokért is, a későbbiekben.
-- Tehát az is, ahogy imádkoztok együtt, ahogy imádkozol érte, ott, amikor jelen van ő is, de az is számít, ahogy imádkozol érte, amikor ő nincs ott... ez is növekedést munkáló tényező, csak "nem látszik annyira..." de tény, hogy hat...
c./ Mi a harmadik, ami növekedést munkál? Ha hármat lehetne csak kiválasztani, akkor a munka lenne a harmadik. Ha négyet, akkor ide még talán a Te életpéldádat is idevenném...
-- Szóval, a munka, amit végez Isten országában... persze ne gondolj mindjárt "nagy munkákra"... de mindenképpen aktivitásra, arra, hogy amit megértett, teszi is, és amit megkapott, alkalmazza...
-- A növekedés útja az Isten országában: "világosság+élet=növekedés". Más szóval: AZ fogja növekedésben tartani, hogy amit megértett, ami világossá vált neki, azt cselekedni akarja, gyakorlatba teszi...
-- Ha ez az lesz, hogy ténylegesen végigimádkozza azokat, akik ott vannak vele egy szobában, s akik még az ő részlegéhez tartoznak, akiknek a nevét tudja - függetlenül attól, hogy mások "demensnek" mondják, egyiket-másikat, vagy "deviánsnak", vagy "gusztustalannak", stb.
-- Ha az lesz az "aktivitása", hogy mesél arról, amit az Úr Jézus tett vele - akkor ez.
-- Ha az lesz, hogy megbékél valakivel, akivel korábban háborúban állt, vagy tudatosan tiszteletet fejez ki abban az irányban, ahová eddig "betartással" fordult... akkor ez.
-- És ezek, így együtt, hatalmas jelentőségűvé válnak, munkálják a gyakorlatiságot, a mennyei jelleget, a szellemit, a Jézushoz tartozót... és nem lesz kétséges, hogy ő tanítvány, a gyakorlatban, aki követi Jézust... és megtagadja magát, és felveszi a keresztet... ez gerincessé tesz, tartást ad, önbecsülést, és egy tiszta, világos, jó képet arról, hogy hová tartozik, és hogy az Úr Jézus megbecsüli őt... (János 12, 24-26.)
-- Miközben ezt teszi - "szolgál" - a Szentlélek is elkezdi vezetni, tanulni fogja megérteni az Urat, és egyre inkább megismeri Őt.
-- Ezekről mesél neked - bizonyságot tesz - és ezzel tanulja azt is, hogy hogyan fog majd másoknak is mesélni - bizonyságot tenni...
-- S amikor te meghallgatod ezeket - s örülsz nekik szívből (és ki is fejezed ezt, és hálát is adtok mindezekért közösen is) - akkor közben a Szentlélek jelzést adhat neked, hogy mi az, amiben tovább tudod még segíteni, amiben ötleteket tudsz adni, korábbi tapasztalataidat meg tudod vele osztani, amiben kipróbálttá válhat, még inkább, s amiben esetleg korrigálnod kellhet...
-- Elhiszed, hogy ez rendkívül sokat csiszol a tanítvány életén?
d./ Akkor, ha egy negyedik is lehetséges, itt a te életpéldád. Vagyis, amit Te teszel...
-- Ahogy Te élsz Jézussal
-- Ahogy Te ott, a jelenlétében, megoldod a helyzeteket, megtalálod a megfelelő szavakat
-- Ahogy Te őrzöd a tüzet, szeretsz, és szolgálsz, megalázod magad, vagy meghallgatsz másokat (avagy éppen őt meghallgatod)
-- Ahogy te hűséges vagy, és megbízható, szavatartó, s ahogy te nagylelkű vagy, nagyvonalú, adakozó, szolgáló és segítő szívű, szíves, készséges, jóságos.
-- Ahogy te, ott, ahol ő is épp jelen van, megoldod a konfliktusaidat, és rajta vagy, hogy jól állj hozzá a dolgokhoz.
-- Ahogy a Te hitedet látja szavaidból, viselkedésedből, véleményeidből, hozzáállásodból.
-- Ahogy a Te bölcsességeddel találkozik egy-egy nehezen megoldható élethelyzetben, s ahogy meglátja ezen keresztül az Urat.
--Látja azt, ahogy bizonyságot teszel másoknak, látja, ahogy imádkozol másokkal, és másokért, látja, ahogy kezeled a dolgaidat, a pénzedet, az idődet, az embereket és azok dolgait, ott, körülötted.
-- Látja a tiszteletet benned, és az Isten-félelmet, az Egyház iránti tiszteletet és féltő szeretetet is, beleértve az Eklézsiában munkálkodó vezetőket is, akik felelősséget kaptak és hordanak, ha "jól csinálják s ha nem"... (pocskondiázni könnyű - megkeresni a "mégis jót", miközben a "nem követendőt" persze nem követed - ez sokkal nehezebb... de ezzel fog szembesülni egész további élete során, az ördög majd gondoskodik róla, hogy legyen bőven része abban, hogy mások gonoszságokat fröcsögnek, és degradálják az embereket előtte...)
-- Lát, és követ, lát, és gondolkodik, lát, és mérlegel, lát, és választ, lát és belül megerősödik, lát, és ha jót lát, hiteleset, az megerősíti őt abban, hogy a jót válassza tudatosan, ő is, nem csak most, amikor ott vagy mellette, hanem később is, amikor már messze nem leszel ott minden héten, sőt, talán teljesen önállóan kell majd alakítania az életét, és Jézussal való járását... akár úgy, hogy több jó példát talán egy jó darabig nem is nagyon lát maga előtt...
-- A példa is dolgozik, és növekedéshez vezet...
e./ És persze, saját döntései is növekedéshez vezetnek, ha meghozza őket, és helyesen dönt, az Úr Jézus útmutatása alapján.
-- Növekedni fog ettől is.
És persze az Eklézsiában is növekedésére valót fog kapni, a mások bizonyságtételeiből, a közös dicsőítésből, a közösségi megmozdulásokból, közös szolgálatokból, mások kiszolgálásából, a benső dolgokban való részvételből fakadóan is. Minden, ami körülveszi, ha az a Krisztus Teste, növekedést adhat neki - az előzőekkel (a-d./-ig) összefüggésben, az előzőek alapján... meglétében.
Ennyi... most nem mondom tovább... holnap talán még tudom folytatni - a "Tanítványképzés-3" üzenetével. Azzal, amit múlt pénteken tapasztaltam, ill. tehettem ott, abban az egészségügyi intézményben, ahol Tamásnál és a többieknél jártam.
Befejezésül - amit reggel megosztottam:
"Kezével..." https://kovatsgy.hu/blog/kezevel
"Vezetted mint nyájat, a Te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével." (Zsoltárok 77, 21.)
-- Ki vezette a népet? Isten
-- Milyen módon tette ezt, amire ez a Zsoltár utal? Emberei által
-- Ez egy alapelv volt. Ahogy Isten e téren kivitelezte terveit...
Legyen áldott kedves életed, ahogy részt veszel abban, amit a te Istened kivitelezni akar. Ahogy adod magad, ahogy munkálja a te növekedésedet is, ahogy végzed az Ő munkáját, és egyre inkább megismered Őt, közben, ahogy kibontakoznak benned a képességek, amiket Ő mennyei módon is megerősít, ajándékaival, s ahogy egyre inkább meglátod, hogy munkád nem hiábavaló az Úrban. Ámen.
Olvasmány:
János 12, 24-26.
János 15, 1-16.
2Timótheus 2, 1-2.
2024. 02. 21