Öröm
Öröm, amit hírként kaptam, és öröm maga a visszajelzés ténye is. Nem mindig történik meg ez... vagyis, jobbára nem.
De most igen.
Az Úr Jézus megörvendeztetett...
Így hangzik az örömhír:
"Drága Gyuri! Szeretném elmondani Önnek, hogy Guszti teljesen felépült, jól van sokat ül a kertben. Várjuk az időpontot a térdprotézis műtétre! Kérjük szépen az imádságát ami segített az életben maradásához! Ha a M. utcában jár nézzen be hozzánk! M. u. 7. L. Gusztáv ! Köszönünk minden imádságot amit értünk tett!"
Ez van a háttérben, ahogy leírtam egy távolban élő barátomnak - itt kicsit kibővítettem...
"Olyan jó az Úr. Most jelzett vissza valaki, egy kórházi betegnek a felesége, aki egyáltalán nem volt hívő, és a férje sem. A férje nagyon rossz állapotba került bent a kórházban, épp, amikor már készült, hogy hazaengedik, annyira, de annyira rosszul lett, hogy szinte már meghalt, amikorra délután bementem. A felesége ezt a folyamatot végig nézte délelőtt 10 órától. Sírt, és ahogy kint ültünk egymás mellett a folyosón (míg férjét valamiképp megpróbálták ellátni), teljesen reményt vesztetten nézett el a semmibe... én pedig imádkoztam.
Én is többször bementem Gusztihoz, és imádkoztam is érte, amikor még jobb állapotban volt, és végülis elmondta velem együtt a befogadó imádságot is, ha jól emlékszem, de ez a helyzet, ahogy egyetlen délelőtt és utána délután kettőig szinte teljesen leépült, nehezen elfelejthető. Nem volt semmi, de semmi más, csak az imádság. És Gusztiért is imádkoztam, odabent, és egy kis mosolyt is kaptam ajándékba... másra nem volt ereje, de megismert, és mosolyt adott... én pedig imádkoztam, megkötöztem a halál erejét, a gonosz folyamatokat - már nem emlékszem, hogyan, de imádságban zajlott minden, mert más lehetőség nem is volt.
Az orvosok sem tudták, mi van.
És utána - kb. két nap alatt - helyreállás következett be. És innentől az állapota javult. S végül hazaengedték.
A felesége minden nap, amennyit csak lehetett, végig ott volt vele. Ameddig jobb állapotban volt, és utána megint, ahogy jobb állapotban lett, hozott neki mindent, amit csak férje megkívánt, etette, itatta, biztatta, szerette. (Jó volt látni, nagyon aranyosak voltak.)
Szóval most mondta a felesége, hogy Guszti meggyógyult. És hogy várnak hozzájuk, hogy látogassam meg őket.
Ami nagyon izgalmas, hogy az unokáik járnak abba az iskolába, ahol én minden szerdán éneklek a gyerekeknek, és minden szerdán hirdethetem nekik az Igét.
Ez nem egy hívő család. De egy hívő iskola. És pont velem találkoznak ott. És közben a nagypapával találkoztam a kórházban.
Annyira kedves az Úr Jézus..."
Néha - igen, csak néha, de néha igen - meglátjuk, ahogy Ő keres embereket, és ahogy összekapcsolja a szálakat. A mennyben persze többet fogunk ebből látni - de ameddig itt vagyunk, a hit által, és az engedelmesség által, részesei vagyunk ennek a csodálatos mennyei megmentő tervnek. Ugye?
"Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az Ő útjai!" (Róma 11, 33.)