"Név" és indíték... (2) (2022)
Az egyik kórházban, a Covid-misszió kapcsán, találkoztunk egy főorvos asszonnyal.
-- Intenzív osztályt vezetett. Megtisztelt bennünket. Összegyűjtötte a munkatársait, akik ott, akkor szolgálatot teljesítettek, bemutatott bennünket, és mindenkit felkért, segítse a munkánkat. Azt mondta, hogy mi olyan munkát végzünk, amit ők nem tudnak megtenni, és kiegészítjük az ő tevékenységüket. Megérintett, ahogy gondolkodott rólunk és arról, amiért bejöttünk.
Pedig ekkor még nem volt az Úré.
-- Beszélgettünk vele egy háromnegyed órát. Ez idő alatt háromszor sírt, mert őt is megérintette, amit elmondtunk neki. Tudom, hogy neve volt, a "becsületes", a "lelkiismeretes", a "nem törtető", a "betegeiért és munkatársaiért kiálló" neve. S nem mindenki szerette ezt a "nevet", voltak irigyei, riválisai, akik "fúrták", és alig várták, hogy elkerüljön onnan, annak az osztálynak az éléről.
-- Nyugdíjba vonult. A Covid-misszió azóta is tart abban a kórházban, de a légkör megváltozott. Akik korábban tiszteltek bennünket vagy elkerültek onnan, vagy megváltoztak. A munkánkat néha inkább akadályozónak tekintik, vagy "furcsának", és "érthetetlennek", sőt, "feleslegesnek" is - pedig mi ugyanazt tesszük, mint eddig: a betegeknek az Evangéliumot adjuk át, szeretettel, tisztelettel, és a gyógyulást hirdetjük, s ezért imádkozunk velük. Az örök életre segítjük el őket, ami előre viszi gyógyulásukat is, és ha ezen a földön eljön az idő, hogy becsukják a szemüket, akkor is az üdvösség vár rájuk, és a Jézus Krisztussal való személyes együttlét.
Ma este eszembe jutott ez a főorvos asszony. Elküldtem neki a "Név"-ről szóló előző üzenetet, és egy pár sort.
--Ezt írtam neki: "Kedves B., régen nem beszélgettünk, pontosabban, egyszer beszélgettünk bent a ... kórházban, az intenzíven. Akkor, egyetlen beszélgetés közben háromszor sírt, és úgy érzem, nagyon megérintette Önt az Úr Jézus. Azóta elküldték, a dolgok is megváltoztak odabent, és mi nem tudunk Önről. De nem feledtük el, mert az a kedves lelkület, az a tiszta szív és gondolkodásmód, ami Önt jellemezte, kihatott a környezetére is, munkatársaira is, mindenre, ami ott volt... az ilyet nehezen felejti el az ember."
-- Az a "Név", ami jellemzi az embert, elkíséri, és ott marad az emberek emlékezetében is. Imádságra indítja őket (mint engem is), és áldást hoz.
Én azért imádkozom, hogy ez a kedves hölgy megismerje az Úr Jézust, és az élete teljes legyen, célját betöltött, boldog és sokakra kiható. Most is, amikor a körülmények változtak. És a menny kedves szeretete, az Úr Jézus gondoskodása vegye körül őt, és töltse be mindazzal, ami hiányzik neki, gazdagon áradjon le rá a mennyei gondoskodás, és legyen elrejtett, békességgel teljes élete.
Legyen így. Ámen.