Nem magától értetődő...
Pál apostol a szellemi fegyverzet és a megváltottak elhívásának bemutatása végén arról beszél, hogy van még valami, amire neki szüksége van... szüksége van, mert ő az Úr beszédét akarja szólni. Úgy, ahogy az a mennyben van. Ahogy a mennyből jön ki...
"Én érettem is, hogy adassék nékem szó szájam megnyitásakor és bátorsággal ismertessem meg az evangélium titkát ." - nem magától értetődő. (Efézus 6, 19.)
Mit kellett ezért tenni? Mit kért az apostol? Mire volt szüksége? Minek volt világosan tudatában, hogy szüksége van rá?
Imádságot kért.
Nem is akármilyen imádságot. "Mindenféle imádságot", vagyis több fajtát, mindig azt, amit ott, akkor éppen az Úr adott, amilyennel kellett imádkozni - a Szent Szellem által, Szent Szellemben - és állhatatos, folyamatos őrködő közbenjáró imádságot.
Nem magától értetődő, hogy "tudok az Igével szolgálni", mondja ezzel, egyáltalán nem magától értetődő, hanem különleges ajándék, felkenetés, mennyei jelenlét következménye. Ezért, kedves testvéreim, ne nyugodjatok, hanem járjatok közben értem, imádkozzatok értem, Szent Szellemben is, és a félbe nem szakadó, folyamatos közbenjárással, a mennyei harci tevékenységgel is.
Nem magától értetődő... aki az Igével szolgál, tudja, hogy szüksége van a mennyre, mert ő nem a maga erejéből, nem a maga "okosságából", nem a maga tapasztaltságából beszél, nem teheti, hogy "rutin-jelleggel" beszéljen.
Jézusra van szüksége, és mennyei szóra, hogy jöjjön az Úr beszéde a mennyből, és az járja át az ő beszédét.
Nem elég, hogy valamely tanítási irányzat alapelveit visszamondja, beöltöztetve valamelyik bibliai rész magyarázatába - nem. Azt akarja mondani, amit az Úr akar - ott és akkor. Ha ezt nem tudja, akkor kétségbeejtő helyzetben van, mert látszatot nem akar, rutint nem akar, kiszáradtat nem akar, élettelent nem akar. Nem az embereknek szolgál, hanem Istennek. És Neki csak úgy lehet szolgálni, ha Tőle vesszük az üzenetet, azt mondjuk, ami Neki kedves, amit Ő akar, akkor és ott, pontosan úgy, ahogy Ő szeretné. Az Ő szája vagyunk...