Mit szeretnél?
Ma beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy ha Isten "majd akar szólni, akkor szólni fog" hozzá. Persze én arról beszélgettem vele, hogy hogyan gondolkodik az életéről, hogy amikor korábban, évekkel ez előtt átadta az életét, akkor fontos volt neki, hogy "Jézus mit gondol róla", (mármint egy-egy döntéséről, viselkedéséről). Nem részleteztem, de tényleg úgy van, hogy ha akarod, hogy Ő szóljon, ha keresed Őt, és vágyod, hogy megtudd, amit Ő akar, akkor fog szólni, és megérted, amit Ő akar. (Néha nem is rövid idő alatt, bár néha azonnal, vagy nagyon egyszerűen.)
Most pedig, ahogy Bálámot olvastam, (4Mózes 22-23.) ehhez még hozzájött a tény, hogy az Úr néha nagyon világosan beszél.
-- Amikor eljöttek Bálámhoz Bálák követei, világos céllal jöttek. (Bálák Moáb népének volt a királya, és rettenettel látta, az Úr népe, Izráel, simán legyőzte a szomszédos hatalmas népet. Mi lesz akkor velük? Izráellel "Isten van", akkor neki szüksége lenne valami természetfeletti beavatkozásra. Így küldött Bálámhoz, hogy átkozza meg Moáb érdekében Izráel népét.)
-- Bálám megértette, hogy ez "pénzt hoz a konyhára", de nem akart "Isten akarata nélkül" elindulni ebbe a küldetésbe. (A kettősség érdekes volt, Bálám attól, hogy nem tartozott Izráel népéhez, még valamiképpen tudott az Úrhoz szólni, sőt, várta is, hogy majd Ő is fog hozzá szólni. És szólt is.)
-- Az Úr szólt. Éjjel. És Kérdezett... rákérdezett, kik azok, akik ott vannak nála, és miért jöttek. Bálám pedig elmondta az Úrnak. (Milyen érdekes: Isten nagyon jó pszichológiából. Tudja, ha Ő egyszerűen elmagyaráz valamit, egy "nem akaró" embernek az néha kevés. Jönnek a kifogások. Mennyivel jobb, ha kérdez, és így aktivizálja az embert, hogy gondolkozzon, és Ő, saját maga határozza meg a helyzetet. Ezt tette most is.)
-- Bálám elmondta, és az Úr rendbe rakta a dolgokat. Méghozzá eléggé röviden: "Ne menj el ővelük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az."
--Az Úr simán lerögzítette a TÉNYT, és világossá tette a tennivalót. :)
-- Igen, igaz, ára volt annak, hogy Bálám engedelmeskedjen. Lemarad a pénzről, ami a házhoz állt volna.
-- De ebben a pillanatban minden eldől. Mi éri meg? Mit szeretnél? Az Urat, a Neki való engedelmességet, vagy a magadét, amiről "nem akarsz lemaradni".
-- No, igen. Erről is szó esett beszélgetőtársammal ma: Mi indít ma? Mi volt a fontos akkor, és miben látsz másként ma? Hát igen. Nem mondta ki az "önzés" szót, de abban tudta összefoglalni - s milyen jó, hogy őszinte, és legalább szembe néz azzal, amit választott - hogy "magára is gondolnia kell", amire "akkoriban" nem gondolt. Akkoriban mindig "mások" voltak a fontosak, de most már "megértette", hogy "magára kell gondolnia", hiszen "egyszer él", és ezt az életet "ki kell élvezni".
-- Igen. Ha az "én" kényelme, mámora, élvezete fog indítani, valószínűleg nem lesz elég neked az Úr egyszeri szava. Bálámnak sem volt elég.
-- Bálám rájött, hogy "sokba kerül neki", amit az Úr mondott, és elkezdett alkudozni. Az első lépés az volt, hogy elválasztotta magát az Úr szavától: "nem akarja az Úr megengedni nekem, hogy elmenjek veletek". Nem azt mondta, amit az Úr mondott. Lehet, hogy nem szívesen értette meg, vagy talán nem is akarta megérteni... de nem azt mondta, amit Ő mondott: "az a nép áldott", hanem annyit, hogy "nem akarja megengedni nekem"... mi jön ki ebből?
a./ Az Úr egy "kényúr", aki "elrontja" a dolgokat.
b./ Nekem "jobban esne", ha mehetnék, de "lám, Ő az, aki nem engedi".
Vagyis: Elválasztotta magát attól, amit az Úr mondott. Nem arról beszélt, hanem belevitte az érzelmeit a válaszába - és ezt azonnal érzi az ördög, érti az, akinek vájt füle van rá... sajnos.
Jött a második ostrom.
Még egyszer jöttek, immár másodszor, Bálák követei. "Kérlek, ne vonakodj eljönni hozzám!" - szólt az üzenet. Méltóságteljes követek útján, Bálám megtisztelésével, nagy ígérettel. És úgy beszéltek, ahogy Bálám szólt: "hiszen ez rajtad múlik, ne állj ellene saját sorsod jóra fordulásának"... ahogy ő elválasztotta magát az Úr szavától és a ténytől, amit az Úr kimondott, úgy szóltak hozzá most a követek: "ez csak rajtad múlik".
-- És jött a különleges jutalom ígérete: "igen-igen megtisztellek téged"...
-- Bármit kérsz, megkapod... nagy vonzerő.
-- És Bálám elvileg jól válaszolt: "Ha Bálák a házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át (figyeled a burkoltan itt jelen levő elválasztást is - nem azt mondja: "nem fogom áthágni", hanem ezt: "nem tehetem" - szinte hallod benne a "sajnos"-t...) az Úr szavát.
-- De... de... de mégis, maradjatok itt, hadd tudjam meg, mit mond nekem ismét az Úr... (hát nem mondott már világosan útmutatást? Nem rögzítette-e le világosan a tényt? Miért kell most még egyszer megkérdezni? Azért, hogy ne maradj le a kiemelt jutalomról? Az éned miatt?)
-- Szerintem ez a második megkérdezés egyáltalán nem az igazság utáni vágyból fakadt, hanem abból, hogy legyen valami kis esélye annak, hogy a "jutalom az övé lehessen". Vagyis, az "én" kiabálásából... vágyából... parancsából... suttogásából...
És Bálám megkapta.
Az Úr szólt másodszor is, és most, "mintha engedélyt adott volna". Azt mondta neki, hogy "ha azért jöttek ezek a férfiak, hogy elhívjanak téged, menj el velük - de azt tedd, amit mondok neked".
-- Igen, szólt az Úr másodszor is.
-- Igen, látszólag engedélyt adott.
-- Igen, Bálám az "engedelmesség látszatát" meg tudta őrizni - de a szívében valami egészen más volt.
-- "A tisztával tiszta vagy - s a visszáshoz visszás vagy..." (Zsoltárok 18, 27.) Lehet, hogy "igent mondott" az Úr, de ez nem az Ő jó terve volt. Ez már valami más. Itt már az a korábbi lehetőség, hogy az Ő védelme alatt járjon Bálám, a múlté volt. Kikerült az engedelmességből - minden látszat ellenére - és bejöhetett az ellenség romboló munkája, mivel az Úr védelme itt, ezen az úton nem működött Bálám felett.
-- Mennyire más volt Mózes hozzáállása: "ha a Te arcod nem jár velünk, ne vigyél ki innen minket" (2Mózes 33.) - vagy Józsefé: "hogyan követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen?" (1Mózes 39, 9.). Ha tényleg fontos neked az Úr, akkor azt nézed, mi az Ő "legmélyebb" akarata, amit Ő szeretne... és nem akarod minden áron "kibulizni" magadnak, amit az "éned" akar, legyen az élmény, cucc, hatalom, presztizs, elismerés, siker, kaland, ház vagy autó, bármi...
-- Bálám ment. Örömmel... és háromszor tört rá a csapás - épp, hogy megúszta. Nem bölcs út.
A dolog lényege: Mit szeretnél valójában? Tényleg akarod, hogy szóljon hozzád az Úr, vágyod ezt, és kéred Tőle, vagy éppenséggel csak "megengeded", hogy "ha akar, szóljon", és majd te eldöntöd, hogy mit fogsz ezzel kezdeni.
-- Az én tapasztalatom, és gondolatom az Ige alapján, hogy nem fog szólni, vagy, ha szólna is, nem hallod meg.
-- A másik, hogy ha szólna is, és meg is hallanád, nem fogod örömmel követni azt, hanem "kényszer lesz" az rajtad, és alig várod majd, hogy "kibújhass alóla"... rosszul fogsz róla gondolkodni és beszélni... mintha "vallási elvárás" lenne... és Ő nem akar ilyen lenni, soha.
-- Szóval, ha akarod, hogy szóljon, és készen vagy rá, hogy engedj Neki, kérjed Őt, hogy adjon kijelentést, várjad, hogy vezessen, és ebbe fektesd bele saját magadat... ha nem teszed, leélhetsz úgy éveket, hogy nem fogod hallani a szavát. Még a Bibliát is olvashatod, még el-eljárhatsz gyülekezetbe is... de az életed párhuzamosan futhat azzal, amit "istentiszteletek alatt teszel"... egy másik életút lehet a tiéd, független attól, amit az Úr akarna az életeddel.
S ez nem jó... Mit szeretnél?
2022. 03. 15.