A "mindenkor" napja (71)
Ezt úgy is mondhatnám, a "ne add fel" napja, az "állandóság" napja, a "szüntelenül megmaradás" napja.
-- Hát, ez egy nagyon fontos tulajdonság, ugye?
-- Ha azt szeretnéd, hogy körülötted az emberek biztonságban érezzék magukat, akkor erre a tulajdonságra nagyon nagy szükséged van. Ettől reménység és megnyugvás áll be.
1./ Gondolsz rá, hogy a mi Istenünk a "szüntelen" Istene?
-- Az Úr Jézus ezt mondja: "Az én Atyám mindezidáig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5, 17.)
-- Ő látta, hogy az Atya végzi a munkát, rendületlenül - s Ő is beállt mellé
-- Ő most is közben jár - esedezik - értünk. (Róma 8, 34.)
-- "Ennek okáért Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék értük." (Zsidó 7, 25.)
2./ Nekünk is mondja, biztatásul, hogy ne adjuk fel, hanem maradjunk meg az Ő közelségében, és tartsunk ki, még, ha olyan nehéz lenne is sok minden...
-- "Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az úrban." (1Korinthus 15, 58.)
-- Ez a megmaradás azt jelenti, hogy megmaradsz:
-- a tűzben (buzgóságban, lelkesedésben, odaadásban),
-- az Úrnak "dolgában" - munkájában, szolgálatában, amit Ő bízott rád és bíz rád, amit felismertél, hogy tenned kell, amiért felelősséget kaptál, amit "nem tudsz nem tenni",
-- "mindenkor" maradsz meg ebben,
-- mert tudod, hogy amit teszel, annak jelentősége van az örökkévalóság szempontjából is.
3./ Lefordítva a gyakorlat nyelvére:
-- Ha mások "lelépnek" is, te megmaradsz.
-- Ha nem dicsérnek is meg, ha nem hálásak is érte, amit teszel, te azért még megmaradsz abban, amit elkezdtél, sőt, még a kritizálás és meg nem értés ellenére is hűséges maradsz.
-- Ha úgy tűnik, hogy mások rosszul viselkednek veled, pont azért, ami jót tettél nekik, most kárhoztatnak, vagy neheztelnek rád... te akkor sem adod fel, nem leszel olyanná, mint a kritikusaid... sőt, éppen most fog ragyogni a világosságod, mint csillag az éjszakában... "életnek beszédét tartod eléjük".
-- Ehhez kell, hogy erősen állj, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában, mindenkor.
--Ehhez az kell, hogy tudd, hogy a te munkád: nem hiábavaló az Úrban... van jelentősége, van benne kincs, érték, van, ami nélkül a jövő nem tudna kibontakozni.
-- És tudod, hogy az Úr veled (kicsoda ellened), mármint, hogy Ő, a lábad alatt megrontja a sátánt, hamar, más szóval, teljhatalommal, a javadra tudja - és akarja - fordítani a dolgokat. Előtted jár, mögötted megy, körülvesz angyalaival, jó szerencséssé teszi a te utadat, és még ellenségeidet is jóakaróiddá teszi, ha Vele jársz. S ezt te tudod... és ez a bizonyosság fog áthúzni téged sok lehetetlen élethelyzetben... hűséggel
4./ Még annyi, hogy erre a tulajdonságra nagyon szükség van.
-- Kevés olyan van, aki a tömeg ellenében is kitart és állhatatosan, "mindenkor" hűséges - de ez a többieknek is tájékozódást jelent, útmutatást az életeddel!
-- Az Úr is számít rá, és aki "mindvégig kitart", fog olyat nyerni, amit nem is gondolt volna - az ilyen emberekre épít.
-- József ilyen volt a rabszolgaságban - akár lent volt, akár "fent"... de ilyen volt Mária is, aki a megfeszítés után az első volt, aki a sírbatételt követően először jött el a sírhoz, Húsvét vasárnapján... és a többiek már csak utána látták meg a feltámadott Urat.
Imádságom:
Uram, őrzöm a szívem a hűségre, a "mindenkor"-ra. Arra, hogy ne hunyjon ki bennem a lángolás, az Érted való hűséges tettvágy. Az, hogy felismerjem és betöltsem a Te akaratodat. Ámen.
Olvasmány:
János 5 - az Úr Jézus nem köt kompromisszumot, ha nem fogadják el többnyire, Ő azért még végzi a munkát, méghozzá lankadatlanul.
Az Apcsel 20-ban olvasod Pál apostol búcsúbeszédét az Efézusi gyülekezet elöljáróihoz. Látod a szüntelen, meg nem lanyhuló kitartást az Úr munkájában
Még olvasd el hozzá a Zsid 10.fejezetét.