A "mindenkor" (a folyamatosság) napja (66)
"Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1Korinthus 15, 58.)
1./ A folyamatosságban nagy erő van. Isten Igéje hív az "állandóságra", a folyamatosságra.
-- Lehet, hogy sok akadállyal nézel szembe.
-- Lehet, hogy mások semmibe vesznek, lenéznek.
-- Lehet, hogy magad is úgy gondolod "mit ér az, amit te tehetsz" - de tudd, hogy a te munkád (amit az Úrért, az Úrral teszel), nem hiábavaló az Úrban. Vagyis gyümölcse lesz. Értelme van. Megtermi a maga gyümölcsét. Jelentősége van.
"Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1Korinthus 15, 58.)
2./ Ha most a mennyből néznénk a földre, mást látnánk, mint ami itt látszik. Ott a hosszú távú magvetések, a befektetés országában, az a sok "kicsi", ahogy itt érezzük, amit tenni tudunk, jelentőséggel bír.
-- Ott látszik az is, ami itt nem... pl. az, hogy "erősen állsz, mozdíthatatlanul" - más szóval, hogy attól a jó-tól, amiben vagy, nem tud elfordítani téged senki, abban megállsz, bármi történjen is... azt te teszed és tenni fogod... szeretsz, és vetsz, és hűséges vagy, és imádkozol... bármit hallasz, bármit mondanak mások. Megállsz abban, amiben vagy, teljes hűséggel.
-- És látszik annak a maradandósága is, amit teszel. Itt sokszor az elbizonytalanítás elfedné - de a mennyből világosan látszik, mi az, ami megmarad, és mi az, ami elmúlik. ?
"Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1Korinthus 15, 58.)
3./ "Buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor" - itt a "perisszeuó" áll a görög nyelvben. Ez a túláradás, a túltöltés szava, a felülemelkedő mennyiségé, ami olyan "bőséget" jelent, mint a folyóban a víz, amikor árad.
-- "Az Úrnak dolgában" - pedig a munkát ("to ergon") jelenti. Azt, amit az Úrral, az Úrért, az Úrban végzel... legyen az gyermekekkel való foglalkozás, legyen az takarítás, háttérszervezés, imádkozás, böjtölés, az Úrért, az Ő tervéért, annak megvalósulásáért, teljességben való végbemenéséért, vagy épp bábcsoport vezetés, vagy szállítás, telefonálás vagy lelkigondozás, buzdítás. Minden, minden, minden, amire az Úr megnyert, amit rád bízott, amit teszel Őérte, és amit természetesen az ellenség megpróbál megkérdőjelezni.
-- "Túláradsz" az Úr "munkájában" mindenkor... más szóval: nem kicentized, nem csak "tessék-lássék módon" végzed, ami rád van bízva, hanem töprengsz rajta, gondolkodsz, hogyan lehetne jobban csinálni, nagyobb hatékonysággal, több értelemmel, gyümölcsözőbben, ki is próbálod, be is fektetsz, és teszed, meg nem rendülve.
-- Erről szól ez az Igevers.
-- Erről a tudatos odaadásról, gondolkodásról, tervezésről és tettről, mert enélkül az ellenség akciói kifárasztják és bedarálják az Úr munkáit. Márpedig az, hogy egy-egy generáció ugyanúgy, mint a korábbiak, megkapja a megmentés üzenetét, "legalább hallják (és lássák) azt", pl. a bábelőadások útján, fontos, mert az Úr ezt a fajta folyamatosságot megáldja, és később, lehet, hogy évtizedeken keresztül tud majd rá építeni...
-- Lehet, hogy mi nem is gondolnánk (bár tapasztaljuk, néha nagyon csodálkozva), hogy az országban is vannak területek, ahol korábbi időszakokban ébredés volt - egy-egy szűkebb területre is gondolhatsz, egy-egy lelkipásztor, vagy hűséges imádkozó csapat, vagy néhány odaszánt evangélizációban meg nem fáradó testvér útján - és itt "számunkra érthetetlen módon" nagyobb a nyitottság, "jobban hat" az Evangélium, vagy előrébb tud jutni most ebben az időben Isten országa...
Azt, hogy mi a "titka", sokszor mi nem tudjuk meg, hiszen a korábbi évtizedek - vagy évszázadok - odaszánását, munkáját, meg nem lanyhuló elkötelezettségét, túláradó befektetését Isten országába, mi nem látjuk most - de az Úr tudja, és Ő most is ezért ösztönöz arra, hogy ne add fel, hanem most is végezd, tedd, amit Ő most eléd adott, amit Ő most, ebben az időszakban rád bízott... mert van jelentősége - most és a jövőre nézve egyaránt. ?
"Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1Korinthus 15, 58.)
VÁLASZOM:
Igen, Uram, köszönöm a biztatást, köszönöm, hogy most is van jelentősége annak, amit teszünk, bármilyen nehézségek között tesszük is.
Köszönöm, hogy ez a "mindenkor" azt jelenti, hogy most is, és akármibe ütköznék is, mindig.
Köszönöm, hogy nem hiábavaló a munkánk, mert nem csak földi jelentősége van, hanem mennyei is, Te látod, Te bekapcsolod, Te összegyűjtöd, Te felhasználod, Te összeszerkeszted, Te tovább viszed... köszönöm, hogy veled együtt végezzük, a Te bölcs előrelátásoddal, a Te bölcs útmutatásoddal, vezetéseddel, amire bátran támaszkodhatunk, bármi történik is. Ámen.
KÉRÉSEM:
Uram, kérlek, mindenkor nyisd ki a szememet, hogy meglássam, amit Te készítettél el, ami Tőled van, amibe akarod, hogy bekapcsolódjak, és mindenkor láttasd velem úgy, amit teszek, ahogy te látod, amilyen jelentősége Te előtted van.
Ne tudjon az ellenség megakadályozni a folyamatosságban, ne tudja kivitelezni gonosz tervét.
MEGERŐSÍTÉS:
Uram, a Te áldásod, megerősítésed, hatalmas és biztató szavad jöjjön, nyugodjon meg rajtam és testvéreimen is, akik benne vannak a Te munkádban.
Jöjjön a szó és a Szentlélek a mennyből, hogy a földön a munka ne lanyhuljon, inkább megerősödjön, új lendületet vegyen, és véghez menjen. Ámen.
OLVASMÁNY:
Ha az Apcsel 13-14 fejezeteiben leírt első missziói utat nézed, sok akadályozást, ellenállást is látsz - és egy "mégis", és "folyamatosan" végzett munkát, amit az Úrért tettek a testvérek.
Ha az Efézus 4-5 fejezeteit, akkor ugyanezt látod, de a második részben a személyes életben és a családban is ugyanezt a lendületet látod meg. ?
És a Zsoltárok 84-ben látsz valamit, ami a mostani üzenethez kapcsolódik?