A mi valóságos élethelyzetünk - 6. Róma 6,14-18. A tények és a mi döntéseink
"Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik. Mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?" (Róma 6, 14-18.)
43./ Itt, a Róma 6-ban megláttuk, az Ige nagyon világosan lerögzítette, hogy nem vagyunk a "bűn alatt" (más szóval, a bűn rajtunk nem uralkodik... mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól), mert megváltozott a valóságos helyzetünk, a státusunk, már többé nem a "törvény alatt", hanem a "kegyelem alatt" vagyunk. Vagyis más lett, aki hatalmat gyakorol felettünk, máshová tartozunk, más uralma alatt vagyunk!
44./ Ez önmagában is hatalmas dolog. S ami még következik majd, a 7. fejezetben! A "törvény alól" is felszabadultunk, és a 8. fejezet szerint pedig a "Jézus Krisztusban való élet lelkének (szellemének, Szent Szellemének) törvénye megszabadított bennünket a bűn és a halál törvényétől. Mindez tényként van lerögzítve. Az első kettő a vízkeresztségtől fogva, az utolsó pedig az újjászületésünknél fogva van ott az életünkben. Mint tény. Ami "objektív", független attól, mit érzünk, milyen pillanatnyi tapasztalataink vannak. S ez jó, nagyon jó, felszabadító, jövőt biztosító, reményre szolgáló. Tény.
"Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik. Mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?" (Róma 6, 14-18.)
45./ Jó, ha senkiben nem merül fel, de az Ige mégis bedobja ezt a kérdést: "Vétkezzünk, mivel nem vagyunk a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt?" (Más szóval: van tétje annak, hogy mit csinálunk, hogy vétkezünk-e, vagy harcolunk a bűn ellen? Vagy, ha már "úgyis kegyelem alatt" vagyunk, akkor igazából mindegy, vétkezhetünk is, ha akarunk?)
-- A válasz egyértelmű: dehogyis! "Távol legyen! Fel se merüljön! Teljesen téves a megközelítés!"
-- Miért? Mi lehet a tétje? Mi "bajom lehet", ha vétkezem a későbbiekben is? (Más szóval: ha nem harcolok a bűnnel szemben, ha nem állok ellene a gonosznak, hanem rést engedek neki, hatása alá kerülök és ott is maradok, nem bánom meg a bűneimet és nem keresem a tisztaságot...)
-- Az Ige világosan válaszol erre a kérdésre: a gyakorlatban, a hétköznapjaidban visszakerülsz a "bűn alá" - más szóval: a bűn fog uralkodni rajtad. Az ő rabszolgájává leszel, ő fog dirigálni, megmondhatja és meg is mondja, mit tehetsz és mit nem. Uralkodni fog rajtad.
"Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik. Mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?" (Róma 6, 14-18.)
46./ Ez is egy tény: akinek odaszánod magad az engedelmességre, annak vagy a rabszolgája!
--Ez ugyanúgy tény, mint a felszabadítás ténye!
--A felszabadítás megtörtént, amikor eltemettettél Jézus Krisztus halálába a keresztségkor. Ez tény.
--És most egy másik tény: akinek odaszánod magad az engedelmességre, annak vagy a rabszolgája. Más szóval: a bűn ismét uralkodhat feletted, rád kényszerítheti akaratát, sodorhat az ő útján, ha neki szánod oda magad.
47./ Ez a mai tanítások egy része számára furcsa lehet. Hiszen abból indulnak ki, hogy tény a felszabadítás ("a bűn tirajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt"), és akkor most itt egy "másik tény ", ami "fenyegetést jelent" az előzőre. Hiszen ismét a korábbi uralom alá kerülhet az ember, ha nem szánja oda magát az "igazságnak való szolgálatra"... más szóval, nem vonja le a következtetést az új élethelyzetéből, abból, hogy fel van szabadítva a bűn alól, és nem adja oda magát az igazságnak, mint felszabadított "haderő".
48./ De mivel az Ige mondja - és innentől kezdve a Róma 6 utolsó verséig nagyon is mondja, és mondani is fogja (ameddig ezen a földön élünk) - egyszerűen szembesülünk ezzel a ténnyel is, és levonjuk a következtetést: odaszánjuk magunkat az engedelmességre az igazság felé. (Ha egyszer már megnyertük, a miénk lett, ajándékképpen, nekünk tulajdonítva - ld. 3-4-5. fejezetek.)
"Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik. Mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. 15 Mit is tehát? Vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. 16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?" (Róma 6,14-18.)
49./ Összefoglalva:
a./ Tehát a bűn nem uralkodik rajtunk.
b./ Mert státusváltást éltünk át - már meg vagyunk keresztelve Jézus Krisztus halálába: odatartozunk.
c./ Ez, ezek szerint uralomváltást is jelentett: "mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól". És: "nem vagyunk a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt".
d./ S akkor most jön az odaszánás kérdése. Kié vagy, kié leszel az odaszánásod alapján? (Mert felszabadítás alapján már a kegyelemé vagy, az igazságé, az Úr Jézus Krisztusé. De most az odaszánás alapján dől el a jövő.)
e./ Ha a bűnnek szánod oda magad, az Övé leszel... (halálra - vagyis rossz lesz belőle, nagyon... fel sem tudod mérni igazán, mennyire rossz...)
f./ De, ha az engedelmességre szánod oda magad, a Megváltód felé, arra, amire Ő elhívott, amilyenné Ő tett és akar is tenni, akkor a vége igazság lesz, az igazság fog kibontakozni az életed területein, teljességgel, s ebből békesség lesz (Róma 5,1-10.) és odatartozás a kegyelemhez - amiben állsz, és amihez mindig mész - és mennyei dicsőség, már most, reménység útján, és beteljesedés, majd, annak idején. (Ezt a folyamatot, egészen a hétköznapi megmentésig, a megtartatás mindennapi tapasztalatáig, a Róma 5,1-10 verseiben láttuk - hallgasd meg a néhány hete átvett Római levél bibliaiskola üzenetét a hasonló nevű FB csoportban, visszamenőleg.)
g./ Vagyis: a felszabadítottság állapotában élsz, lehetőséged van arra, hogy a legjobb valósuljon meg az életedben... az ördög, a bűn, és semmi erő nem tud ettől visszatartani, hiszen a "kegyelem alatt" vagy, a dicsőség reménységében jársz. S ez jó.
-- De a következő időszakod, az életed itt töltött része azon fog múlni, hogy kinek szánod oda magad... engedelmességre. Kinek leszel a szolgája? Vagy "a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek (Isten felé) igazságra"...
50./ Akkor még két fontos szempont:
a./ Az egyik az, hogy van (rab)szolgaság e tekintetben.
--És nincs más lehetőség - választanod kell a kettő között: vagy "a bűnnek halálra", vagy az "engedelmességnek igazságra".
--Ez a kettő. Köztük nincs harmadik: "a függetlenség" útja. Ez most itt, nem létezik. Ha ezt választanád, akkor az első útjára léptél. Isten országában van alárendeltség. Van olyan, hogy megkérdezed, "mit szeretnél, Uram", vagyis: "Mi a helyes?, mi a Te akaratod?".
-- Ha nem kérdezed, ha nem adod oda magad az Úr akaratára, ravasz módon, máris a bűn jön be ismét, a "függetlenségi szándékot" kihasználva.
-- Igen, igazad van: ez a mai világ a "függetlenség világa", vagyis ezt ígéri, vagyis, ez az egyik alapideológiája - "tegyél azt, amit szeretnél, az a jó, ami neked jó, ki mondja neked azt, hogy ne tedd meg azt, amit akarsz..."
-- Igen. Ez a mai nagy csapda. (Ősi csapda ez, már az Édenben is ezt állította fel az ellenség.)
-- És olyan "régiesnek", vagy "középkorinak" tűnik ennek az "engedelmességnek az útja"... mintha visszamennénk évszázadokkal...
-- Hm. Igen. Ez a kép, a rabszolgaságról (mert itt a "doulosz" kifejezés szerepel, következetesen, ami egyértelműen "rabszolgát" jelent, nem pedig "házicselédet", aki "elszegődik egy időre, és utána leléphet, amikor lejár a szerződése"...) valóban ókori kép. De nem véletlenül szerepel itt.
-- Egy rabszolgával sok mindent meg lehetett tenni. Lehetett neki parancsolni, lehetett tőle elvárni, lehetett még adni-venni is. Nyilván, itt nem az összes szempont játszik szerepet, nem fognak eladni téged (mármint, ha az Úrnak szánod oda magadat engedelmességre - nem fog ezzel soha visszaélni)... de maga a kiindulási pont az, hogy lemondasz arról, amit az ördög súgott neked egész életedben, arról, hogy "én azt csinálok, amit akarok", és arról, hogy "nekem senki ne szóljon bele az életembe", és odaszánod magadat az engedelmességre...
-- No, ez az egyik, amit látni kell, ahogy a Róma 6 üzenetét elkezdjük megérteni.
b./ A másik az, hogy mit is jelent ez az "odaszánás"?
-- A "parisztémi" (ahogy már beszéltünk róla talán, kicsit előbb), azt jelenti, hogy "odaállsz", rendelkezésre bocsátod magadat, "megállsz" az Úr előtt, hogy "itt vagyok!".
-- Benne van az, hogy "odaadod magad" Neki, arra, amit Ő szeretne, "felajánlod", mint egy-egy áldozatot ajánlottak fel a régi időkben.
-- Megmutatod, bemutatod, hogy ott vagy, ezt is jelenti, és kifejezésre juttatod, hogy "segítségére vagy" az Ő akaratának, vagyis, azt akarod segíteni, hogy az Ő akarata kibontakozzon... amit Ő szeretne. Úgy a te életedben, mint az egész folyamatban, amibe Ő bekapcsolt téged... az egész, csodálatos, megmentési tervben, amiben részed van, és szereped, az Ő gyönyörű terve szerint.
51./ Hát, igen. Odaszánjuk magunkat az engedelmességre... és akkor az igazság (rab)szolgái leszünk, és nem a bűnéi (a halálra).
-- S ez abból fakad, hogy oda tudjuk szánni magunkat, mert már fel lettünk szabadítva a bűn uralma alól.
-- S ez abból fakad, hogy oda akarod szánni magad, mint Megváltódnak, aki mérhetetlen szeretettel szeretett és szeret, és bekapcsolt az Ő kegyelmének világába, amiben "most állsz", és amihez mindig "mész", odafordulsz, amiből "merítesz", ameddig ezen a földön vagy, végig. Jövővel, amit Ő készített el neked, jó jövővel. (Ami jó jövő csak akkor tud kibontakozni kedves életedben, ha odaszánod magad az engedelmességnek, az igazságra.)
"Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik. Mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?" (Róma 6, 14-18.)
52./ Ez tehát a valóság, a valóság a mi életünkben, az új életben, amire felszabadított bennünket az Úr Jézus.
-- A tény, hogy fel vagyunk szabadítva, és a másik tény, hogy akkor maradunk meg ebben a szabadságban, ha odaszánjuk magunkat az engedelmességre, a mi Megváltónk felé, különben ismét a bűn rabszolgái leszünk, a halálra.
-- Tehát, itt vagyunk az "ősi vagy-vagy"-ban: kié vagy, vagyis, kié akarsz lenni? Már megkaptad a lehetőséget (a felszabadítás útján), hogy az Úré legyél, teljes életeddel, de most eldől, mégpedig azon, hogy kinek szánod oda magad az engedelmességre.
Uram, én odaszántam magam Neked, amikor megértettem, hogy Te mit tettél értem, és amikor megértettem, hogy terved van velem, akaratod, hogy Veled járjak, Téged megismerjelek, és a Te jó munkád kiteljesedhessen azon keresztül is, hogy én odaszántam magam az engedelmességre. Köszönöm Neked.
Legyen, Uram, most, ma, ezen a mai napon is meg, minden, amit Te szeretnél, amit Te elgondoltál, amire Te elvezettél vagy elvezetsz, legyen meg a Te jó, kedves és tökéletes akaratod. Az én életemben is, mindenestül, és az én életem által is, minden tekintetben. Ámen.