A mérhetetlen kegyelem napja Izráel felé és mindegyikünk felé (54)
Egy dolgot mindenképpen látnunk kell: a mi Istenünk a mérhetetlen kegyelem Istene. Mi már-már azt gondolnánk egy-egy emberről, vagy helyzetről, hogy "elveszett", de Ő nem hagyja annyiban, sőt... valami csodálatosan gondoskodik, gondolkodik, és előhoz valami olyat, amit nem is gondoltunk volna...
-- Nem szabad idő előtt "ítélni", és "pálcát törni", bár nagyon el tudunk keseredni, hallva emberek viselkedését, beszédét, látva hozzáállásukat (vagyis azt, ami ebből látszik)
1./ No, az első, hogy Ő olyanokkal is kapcsolatban van (munkálja a kapcsolatot), akik még saját magukról sem gondolnák ezt!
-- "Ézsaiás pedig ki meri mondani: Megtaláltak, akik nem kerestek engem, nyilvánvalóvá lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek." (Róma 10,20.)
-- Amikor még nem látszik, akkor is...
-- Amikor pont az ellenkezője látszik, akkor is...
-- Amikor kívülről minden pont úgy tűnik, hogy "reménytelen eset"... akkor is.
-- Emlékszel Saulusra? Üldözte az Egyházat, keményen, kegyetlenül, mint egy őrült... teljes megszállottsággal (ahogy az emberek mondani szokták). Mindent befektetett, hogy romboljon, pusztítson, szétszakítsa a családokat, megfélemlítse az embereket, börtönbe juttassa azokat, akik az Úr Jézusról beszéltek. De... de Isten ismerte őt, még akkor is, amikor éppen ilyen volt. És neki volt vele terve...
-- Megszólította, és legnagyobb megdöbbenésünkre, Saulus "megadta magát Neki". Átadta az életét, maximálisan, s az Úr odaküldte hozzá Damaszkuszban Anániás nevű tanítványát... ám Anániásnak sok kifogása volt: "Uram, hát nem ő az, aki üldöz bennünket szerte az országban? És ide is pont ezért jött!"
-- És itt meghallod a titkot - az Úr mondja ezt el tanítványának, munkatársának és barátjának (ahogy megígérte a János 15, 14-16 verseiben is) - "De azt mondta neki az Úr: Eredj el, mert ez nekem választott edényem, hogy hordozza nevemet pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt." (Apcsel 9, 15.)
-- Micsoda? Uram! "választott edényed"? Te ismered őt? Te kitaláltál valamit vele kapcsolatban? Neked van terved őreá nézve is? Még rá nézve is?
-- Igen, igen, igen, igen... ne mondj le az emberekről! Van terv, és van megmentés... a kereszten olyan út készíttetett - "új és élő út" - ami kihat rájuk is
-- Húúú, Uram. Én ezt nem gondoltam volna...
-- Nem baj... most elmondtam, most gondolod, most átformálódik a gondolkodásod. Az én kegyelmem mérhetetlenül nagy, sokkalta nagyobb, mint amennyit gondolnak felőlem, és még az olyan emberekre is kiterjed, akikről te nem gondolnád. Az a lényeg, hogy én "gondolom"... nálam ott van a jövő gondolata... van terv... s te pedig felfedezed ezt, és nem félsz, nem törsz pálcát, hanem imádkozol, és készen állsz, hogy betöltsed ezt. ?
2./ No, ez új... de nem annyira, hogy ne adhatnánk oda magunkat az Ő mérhetetlen kegyelmére. Arra, hogy neki még most is van terve, nála még most is van, lehet megoldás egy-egy helyzetre, egy-egy ember életére nézve.
-- "És mint előbb mondta Ézsaiás: Ha a seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorához lettünk volna hasonlók." (Róma 9,29.)
-- Ezek az Igeversek... Uram! Hagysz magot? Mert Te a jövőt látod? Van jövőd a számukra is, a számomra is, ezekre a helyzetekre nézve is, amikben én vagyok? Uram! Van, van, van, van?
-- Igen, van! Nem leszel olyan, mint Sodoma és Gomora... van terv, van jövő, van megmentés, van újra kezdés, neked is, és azoknak is, akik "annyira elrontották"!
Uram, köszönöm, köszönöm, hogy támasztod bennem a reménységet, és tanítasz engem így látni... valami egészen más látásmóddal... Ámen.
3./ Hát, igen. A Római levélnek vannak nehéz fejezetei... az egyik pont ez, amiből itt áll az idézet...
-- "Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. 16 E szerint tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." (Róma 9, 15-16.)
-- Vannak, akik olyat vesznek ki belőle, ami elkeseríti őket. Vannak, akik nem azt hangsúlyozzák, amit ez a fejezet - és a következő kettő - hangsúlyoz.
--Igen, évszázados viták indultak el ezeken az Igeverseken, és néha még ma is vadul lecsapnak, veszélyeztetve a keresztények egységét. Igen...
-- De van benne valami, amit megragadunk, és bekapcsolunk a mostani időszakunkba: ez pedig az, hogy túl van az Ő mérhetetlen kegyelme azon, mint amit mi el tudunk képzelni.
-- Ő ilyen: nem ad számot arról, hogy "miért ment meg" embereket, "miért könyörül rajtuk", miért, pedig nem érdemlik meg... a mi elgondolásunk szerint... és az Ige szerint is, itt másról van szó... itt valami egészen mást látsz meg: "a mi Istenünk egy könyörülő, egy megeső szívű Isten, Akinél soha nem láthatod előre, mennyire messzire jut el a mérhetetlen irgalmasság".
-- Azt mondja: "én a könyörületet választottam... és megteszem, megmaradok mellette, teszem, teszem, teszem és teszem... megmentem az embereket, és te ebbe az én mérhetetlen kegyelmembe kapcsolódsz bele, ennek a mérhetetlen sodrásával folysz tovább, a 'megúszni való nagy vízzel' (Ezékiel folyójával, 37.fejezet), s felfedezed az én mérhetetlen jóságosságomat és irgalmasságomat, és betöltöd velem együtt az én tervemet, ahogy az előre elkészített jó cselekedeteket is felfedezed, amiket azért készítettem el, hogy azokban járj..."
Igen, Uram, én készen állok tanulni, készen állok, hogy azt tegyem, amit Te gondolsz. És felfedezem Veled a Te legjobb, legkedvesebb, legtökéletesebb gondolataidat... a menny jó tervét, a megmentés tervét, a saját terveimet, gondolataimat, sőt, elképzeléseimet is messze meghaladó mennyei jóságosságot és ötletességet. Köszönöm, Uram, köszönöm Neked. Ámen.
4./ Csak egy példa: gondolod, hogy azzal a két ott fekvő beteggel kapcsolatban, akik akadályozóan (sőt, fenyegetően, sőt, támadóan, sőt megvetően) léptek fel a kórtermi keresztség ellenében, ne lenne terve a mi Mindenható, Örökkévaló Istenünknek?
-- Tegnap hallottam mindkettejük hátteréről.
-- Amikor bemegyek ma - ha az Úr segít - Tamáshoz, akit két napja megkereszteltünk, s aki tegnap ellene mondott a drognak és az ördög mindenféle munkájának is, akkor megint KEDVES leszek ehhez a két férfihez, és egyenként, személyesen fogok velük beszélgetni... ahogy lehetséges. (Felvértezve magam a megvetésükkel, elkívánásukkal szemben, szívemet őrizve a szeretetre és megmentő irgalmasságra... hogy ne fájjon, amiket mondanak, és ahogy hozzám - valójában szerintem Jézushoz, vagy korábbi rossz tapasztalataikhoz - állnak.)
-- Annyira jó ezt látni: a./ Az Úr már előbb ismerte őket, b./ végig követte őket hosszú életútjukon, c./ sokszor próbált hozzájuk szólni, d./ most is látja ellenvetéseiket, ismeri gondolataikat, e./ és nem mondott le róluk, szereti őket, mérhetetlen szeretettel, és elgondolhatatlan kegyelemmel veszi őket körül, f./ s most megint - itt a kórházi körülmények között - "megkísérli" megmenteni őket... ezért vagyok ott...
IMÁDSÁG:
Uram, Te felette vagy minden elgondolásunknak... felette minden bennünk ható elképzelésnek, és felette minden erőnek, amivel mi felhatalmazottan imádkozunk. Felette, felette, felette, felette...
HÁLAADÁS:
Köszönöm, hogy megismerhetlek, megláthatom a Te kereső, megmentő, előhívó, meghívó jóságosságodat, a megelőlegező kegyelmet, a meg nem szűnő irgalmasságot... látom életben, gyakorlatban, ahogy Te türelmesen szeretsz, vonzod azokat, akik most ellenállók, és mindent megteszel, hogy NE AZ ÖRDÖG terve valósuljon meg, ne az elvesztés, a kizárás, a megfosztás és pusztítás... NEM, nem és nem. Hanem a Tiéd, a megmentésre. Ámen.
KÉSZSÉG:
Itt vagyok, Uram, hogy tanuljak, hogy formálhass, hogy végig vihesd, amit Te szeretnél, megvalósíthasd, és kibontakoztathasd... itt vagyunk, Uram, a Te TESTED, a Te csontjaid, a Te tagjaid, hogy Te elvégezhesd, ami messze felette van annak, amit mi el tudnánk gondolni. Köszönöm, köszönöm, hogy bevontál, bevonsz - Uram, taníts, és vezess. Add meg, hogy meglássam, helyzetről-helyzetre, amit Te gondoltál el. Adom magam rá. Ámen.
KÉRÉS FELFEGYVERZÉSÉRT:
Uram, szükségem van rá. A Te eszközeidre, mérhetetlen kegyelmed ajándékaira, a szent, a tiszta, az erőteljes, a bátorító és megmentő ajándékokra, a hatalom megnyilvánulásaira, a csodatevő erőkre, a kijelentési ajándékokra, a HIT-re, ami minden körülmények között arra néz, amit Te mondtál, Te teszel, Te hívsz elő... és ott is lát, ahol senki más semmit nem látna meg... szükségem van Rád, Uram, mindazzal, amit Te készítettél el, hogy mi ezekkel fel legyünk vértezve, fel legyünk szerelve, fel legyünk készítve... köszönöm, hogy megadod... a jeleket és a csodákat is, Uram, amik Tőled jönnek, nem emberi, nem erővel és nem hatalommal, hanem a Te Szent Szellemed által... ezeket kérem, várom, "esengő szívvel", ahogy a Te Igéd mondja. Ámen.
KÖSZÖNET:
Uram, köszönöm, hogy Te cselekszed, és köszönöm, hogy benne lehetek, kicsiben és nagyban, a Te tervedben, a Te barátodként, akivel Te megosztod gondolataidat, és bevonsz abba, ahogy TE LÁTSZ egy-egy helyzetet... a Te szemeddel, a Te megközelítéseddel, a Te szempontjaiddal, hogy az valósuljon meg, amiért Te az életedet adtad. Ámen. Köszönöm Neked. Ámen.
OLVASMÁNY:
Apcsel 9 - alapkiindulás. "Választott edényem - amikor te még nem is gondolnád..."
János 15 - egy új gondolkodásmód... amibe a mi Megváltónk bevon bennünket.
János 16 - az Ő Vigasztaló, Kijelentő Szentlelkével együtt, Aki az Igazság Szelleme, és ELVEZET bennünket MINDEN igazságra... amire csak szükségünk van.
1Korinthus 12 és 14 - azok a "felszerelések", amikkel megajándékoznak bennünket, és ezek gyakorlata... (1Péter 4 és Róma 12 is hoz hozzá kiegészítéseket.)