"Megszabott idő..." (3)
A böjt is olyan, mint ez az imádság, amit a Zsoltárok 102-ben olvasunk.
--Tudjuk, "itt az idő", az Úr készíti munkáját, ebbe kapcsolódunk bele. Tudjuk, "még nem" látjuk az egészet, amit Ő elő akar hozni, de tudjuk, itt van az idő, hogy ezt "előkészítsük", és "előhívjuk" - mint ahogy Ábrahámnál mondja ezt az Ige: "Aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket." (Róma 4, 17.)
--Emlékszel, hogy Ábrámnak az Úr új nevet adott? És Szárainak is. És innentől egymást ezen a néven kellett szólítaniuk. És ezzel a "jövőt hívták életre", erősítették meg, mert az Úr akarta, hogy megfoganjon és utána megszülessen a kisfiú, a "nevetés" - Izsák.
Ehhez elő kellett hívni őt, aki még nem volt, és a holtaknak is meg kellett elevenednie... s ezt az egész megelevenedést, gyümölcsözést, létre kellett hívni... előhívni... s ez zajlott Ábrahám és Sára szavaival, várakozásával, imádságával és cselekedeteivel.
-- Az Úr tette meg, de úgy, hogy őket is bekapcsolta, és tették, amit ők tehettek... szóltak, néztek és láttak (a föld porát és az ég csillagait) szerettek - egymást - és meglátták az Úr cselekedetét.
-- A böjt is ilyen, és az imádság, a könyörgés - "előhívjuk" azt, ami még nincs (vagyis a mennyben elő van készítve, a terve meg van, és az Úr megadja a rálátást is erre a tervre), és amik még holtak ehhez, azoknak is meg kell elevenedniük. S mi ezt kérjük, ezt várjuk, ebbe fektetjük bele a szívünket, lelkünket, magunkat.
-- A böjt a "megszabott idő" megragadása, annak betöltése, ami rajtunk áll, és a "megszabott idő" kikönyörgése, amit csak Ő tud betölteni. Ő tudja "felhozni", Ő tudja megvalósítani. S mi ezért állunk Őelőtte, emlékeztetve Őt, hogy "itt a megszabott idő", eljött annak az ideje, hogy Ő "könyörüljön". Mert, hogy ez az "üdvösség napja", a "kellemetes idő" (más szóval: az alkalmas, a hasznos, a megmentésre való idő). Ezt az Ige alapján tesszük, az emlékeztetést is, a könyörgést is, és közben tudjuk, hogy az Ő összes ígérete "igen és ámen" a mi számunkra. Ez a mi örökségünk, hogy az ígéretek "igenné és ámenné" váltak az Úr Jézusban.
-- Szóval, így állunk az Úr elé, így könyörgünk, így emlékeztetjük Őt, és várjuk az Ő cselekedeteit... tudva, hogy "eljött a megszabott idő"...
"Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék - magam pedig, mint a fű, megszáradtam. De Te Uram örökké megmaradsz, és a Te emlékezeted nemzedékről nemzedékre áll. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő." (Zsoltárok 102, 12-14.)