"Megszabott idő"...
"Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő." (Zsoltárok 102, 14.)
-- Uram, amit Te tudsz tenni, azt senki nem tudja megtenni. Amire szükségünk van, az Nálad van. A kapukat Te nyitod ki. Te adsz erőt. Te hozod létre a lehetőségeket. Te adod meg hozzá az embert, a forrást, az ügyességet, a bölcsességet. Te formálod ki a jó jövőt. Mi Hozzád jövünk, Urunk, és kérjük a mennyei gondoskodást, az előrelépést, a gyümölcsözést, a megoldásokat. Tőled, Urunk. Ámen.
-- Van, amikor ott van már a "kiszabott idő", az elkészített megoldási idő, van, amikor még nincs. Vannak prófétai idők - pl. az utolsó időkben történő lépésekre, de előtte is, Izráel összegyűjtésére, vagy magára a Szentlélek kiáradására, Pünkösdkor - amelyeket vár az ember, de ameddig nem érkezik el, addig ez a "várakozás" ez a "kérés, könyörgés" van, és ha az Úr még megmutat valamit, azt megteszi az ember. Pl. Dávid nem építhette fel az Úr templomát, ez az Úr döntése volt. De mindent megtett, hogy Salamon, amikor eljön az ő ideje, megtehesse ezt. Összegyűjtötte az építéshez szükséges anyagokat, "felvezette" Salamont, bemutatta, és egyengette az építés útját. Az "idők" elérkezésére felkészült és felkészített másokat.
-- Milyen izgalmas, hogy mi az Újszövetségben egy különleges "időben" élünk... a "már igen és még nem" időszakában. Az Úr kimondta: "Íme itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja" - (2Korinthus 6, 1-2.) - és mi a meghallgatás biztonságával jöhetünk a mi Urunkhoz. Odajövünk - járulunk - a "kegyelem királyi székéhez", ahonnan a meghallgatás jön. El van készítve az imameghallgatás, mivel mi a Király nevében jövünk, az Úr Jézus Krisztus nevében. És Ő bekapcsol, bevon az Ő gondolkodásába, terveibe, a szívünket ráhangolja arra, amit Ő szeretne tenni, és mi erre ráérezve jövünk kéréseinkkel, könyörgésünkkel, és mondjuk: "eljött az elkészített idő", Urunk, itt van az üdvösség napja, a szabadítás napja, amikor Te megmutatod szabadításodat, amiért mi ezen a földön élünk. Itt van, és mi kérjük, várjuk, mutasd meg magad, azt, amit megtettél a kereszten, amiért feltámadtál. Szégyenüljön meg az ördög, a gonosz minden munkája, és legyen nyilvánvalóvá a Te szabadításod... és mondjuk, és odatesszük az Úr elé mindazt, amiben kérjük és várjuk az Ő szabadítását, az Ő munkáját.
-- Érdekes idők ezek, amikben mi élünk - teljes bátorsággal feltárhatjuk kéréseinket Őelőtte, és bízhatunk Őbenne, hogy Ő meghallgatja, cselekszik, és a dolgok nem úgy alakulnak, mint az ördög akarná. Persze kulcskérdés, hogy odatárjuk Őelé, hogy imádkozzunk, hogy kérjük, amit megértettünk, amit Ő akar, ami jó, ami helyes, ami Tőle való, és ami megdicsőíti Őt.
-- Uram, így adok hálát mindazért, amit Tőled láttunk meg, amit Tőled értettünk meg, amibe bekapcsolódtunk, és amit teszünk, hogy Téged megismerjenek az emberek. Így várom, Uram, hogy ami most lehetetlennek tűnik, mégis megvalósuljon, ne az ellenség terve menjen végbe, hanem a Tiéd, a megmentő, a szabadító terv. Az, amiben megismernek Téged, és segítségül hívják a Te nevedet. Kórházakban, iskolákban, óvodákban, a börtönben, az utcai misszió során, minden helyen, ahol megfordulunk, ahol lehetőséget nyitsz előttünk. Köszönöm Uram, hogy teljes bizalommal mondhatjuk: eljött a "megszabott idő", itt az idő, hogy elvégezd, Urunk, hogy véghez vidd a Te szabadításodat. Ámen.
Uram, hálás vagyok az időkért, amikben élhetünk. Hogy amikor kérünk Téged, mintha "nyitott kapukon zörgetnénk", hogy Te "ugyanazt akarod", hogy ráhangolódhatunk arra, amit Te szeretnél. Hogy amikor a jó terv szerint kérünk, lépésről-lépésre elkezdenek kibontakozni a Te mennyei munkáid. Meg akarjuk látni - helyreállításban, felépítésben, továbblépésben... gyümölcsözésben. Emberek megmenekülésében és helyreállításában. Ámen.
Olvasmány hozzá: Róma 12, 1-2. Efézus 2, 10. Titus 2, 11-14. János 15, 14-16.