A megértés kincsének napja (114)
Az is egy kincs Isten országában, ha tudom, hogy "mit hová kell tennem", ha rálátásom van, és megértésem, és látom, vagy meglátom az összefüggéseket.
"És követeket küldött az Ő orcája előtt; és azok elmenvén, bementek egy samaritánus faluba, hogy neki szállást készítsenek. 53 De nem fogadták be Őt, mivelhogy Ő Jeruzsálembe ment. 54 Mikor pedig ezt látták az Ő tanítványai, Jakab és János, mondták: Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? 55 De Jézus megfordulván, megdorgálta (nyomatékosan helyretette - figyelmeztette) őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek (szellem) van tibennetek. 56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (psziché - életét), hanem hogy megtartsa. Elmentek azért más faluba." (Lk 9,52-56.) ?
1./ Ez nem ugyanaz, mint ami volt korábban. Nem használhatod automatikusan a "régi példákat", hanem beleillesztve abba, amiben most vagy... s ezt a Szentlélek által tudod megtenni (az Úr Jézus mennyei rálátása, korrekciója útján - itt).
2./ Lehet, hogy volt előítélet az Úr Jézus és tanítványai ellen. Lehet, hogy utálkozást is tapasztaltak. És megfosztást. És szívtelenséget. Lehet. De ez nem ugyanaz a helyzet volt, mint Illés esetében.
3./ Amúgy az csúcs, hogy a tanítványok ismerték Illés történetét. És az is, hogy a Mindenható hatalmában is hittek - "ha kimondjuk, meglesz". De nem mindegy, HOL "alkalmazzuk", amit olvastunk.
4./ Az egy kincs, ha megértjük a mostani időket, a napjainkat, az élethelyzetünket, és ha összekapcsolódik bennünk ez Isten Igéjével, a Szent Szellem vezetésével. Ez jó, és erre szükségünk is van.
5./ Miért jött az ember Fia? Ez a kulcskérdés. Milyen idő van most? Mi menti meg az embereket? Az ítélet jól tölti be most ezt a célkitűzést? Vagy az irgalmasság és a mennyből megerősített alázat fogja szolgálni? A mennyei hit és reménység, hogy a következő faluban lesz szálláshely? És a bizalom a Mindenható Atyában, hogy ennek a falunak a népét is meg fogja találni a megmentő üzenet majd? Talán nem most, de később...
-- Ezek a szempontok felette vannak annak, hogy "mit tettek veled", hogy "megszégyenítettek", hogy "nem tették meg, amit kötelességük lett volna megtenni"... felette. Dicsekedik az irgalmasság az ítélet felett... (Jakab 2, 13.)
-- Ajándék, kincs, ha a mennyei szempont tud áthatni egy-egy helyzetben.
-- Ez néha kifejezetten mennyei bölcsességet kíván - főleg, ha a testvérek véleménye megoszlik, és értetlenek egy-egy ponton. Hm... a mennyei bölcsesség egyben tart, jó irányba indít, megőriz a meghasonlástól és megtalálja a mennyei cél betöltésének útját. Ott, akkor, abban a helyzetben...
6./ Ebből akkor az fakad, hogy Illés nem Isten Szellemével cselekedett? Nem. De akkor hogy jön ide, hogy "nem tudjátok minémű (milyen) szellem van bennetek"? Ha Illés Isten Szelleme által cselekedett, akkor, ha mi ugyanazt akarjuk tenni, mi nem Isten Szelleme által cselekszünk? Sőt, még gonosz szellem is van ott?
-- Illés Isten Szellemével járt. Egy nap jobban fogjuk majd látni, de amit tett, az ott, akkor ítélet volt egy gonosz, ördögi munka felett.
-- Itt, a tanítványok elvileg a Szentlélek útján kellett járjanak, az Úr Jézusban Isten Szent Szelleme volt, őrizte őket, hogy ne kerüljenek rossz befolyás alá. A tanítványok még nem voltak sem újjászületve, sem pedig Szent Szellemmel betöltve. Hajlottak az emberi értékítéletekre, amiket a mennyei gondolkodáson nem szűrtek át (lévén még újjá nem születettek), de volt, hogy az Úr elkapta őket, egy-egy helyzetben a mennyei HIT jelent meg, és meg-megértettek az Úr Jézusból, Isten akaratából dolgokat. De mindez keverve volt az "emberivel". (Mennyire szükségük volt a jelen levő Úr Jézusra, hogy jó irányba vigye őket - és ahogy ráhangolódtak, elkezdték érteni az Isten országát, és egyre több ponton tették a jót, választották a jót, mondták a jót... pl. a Jn 6 végén - "és mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.")
-- Szóval, még nem voltak újjászületve, a Szent Szellem még nem szállt le rájuk, mint Pünkösdkor, az ellenség be-be tudta őket csapni, és befolyása alá vonni... itt is ez történt. Ez nem jelenti, hogy simán "démonizáltak" voltak, hanem egyszerűen - ahogy én értem ezt a részt - befolyás alá kerültek. Az indulataikat - sértettségüket, a bennük is meg levő előítéleteik nyomán is - átjárta egy ördögi indítás, ez be tudott jönni a gondolkodásukba, és ennek hangot is adtak. S ez az a pont, amikor az Úr Jézus leállítja őket.
7./ A menny korrigál. Ma is, amúgy. És erre szükségünk is van.
-- Amikor újjászületett keresztényekről van szó, elvileg meg van bennünk mindaz, ami szükséges ahhoz, hogy helyesen tudjunk értékítéletet tenni, a menny szerint... (az 1János 2, 27 erről beszél)... de
a./ ennek csiszolódnia is kell bennünk, fejlődnie (növekedés a mennyei megértésben), és
b./ kell, hogy az indulataink, (harag, sértettség, méltatlankodás, revánsvétel kívánása, stb.) le legyenek csöndesítve az életünkben.
-- Ha dúl benned a harag, bármennyire újjászülettél, a mennyei értékítélet nem jut szóhoz, olyan nagy a belső hangzavar... a bölcsesség szelídségben dolgozik. (Jakab 3, 18 és környéke.)
-- Valaki azt mondta, hogy "nem fogok uralmat venni az érzéseimen", és "lesajnálta" a többi keresztényt, hogy mennyire "meg vannak kötve" az indulataik tekintetében... hm. Én nem így gondolom. Ha újjászülettél, hatalmat kaptál arra is, hogy Isten gyermekeként, az Ő sajátosságait hordozd és őrizd meg magadban... márpedig az Isten országa... igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm. Más szóval: halálba adod a régi természet dühöngését, visszavágó beszédét és indulatait, és él benned a Krisztus (Galata 2, 20.), Aki itt, ebben a helyzetben is tudott engedni, és nem viaskodott az "Őt megillető jogokért" és azért, hogy "Őt helyesen ítéljék meg". nem tette, mert távolabb látott, és mert az énesség (önzés) messze volt Tőle.
-- Tehát, ha újjászülettél, meg van a lehetőséged, hogy megértsd a menny szempontjait egy-egy helyzettel kapcsolatban - más szóval: kapjál vezetést a mennyből - és "korrekciót vegyél" az Úrtól, ha rossz irányba indulnál... mert ennek is meg van a lehetősége.
-- A bölcs ember keresi a mennyei korrekciót. Kívánja az Urat, és az Ő beszédét, az Ő közelségét, és keresi az Ő orcáját szüntelen (Zsoltárok 105, 4.)
"És követeket küldött az Ő orcája előtt; és azok elmenvén, bementek egy samaritánus faluba, hogy neki szállást készítsenek. De nem fogadták be Őt, mivelhogy Ő Jeruzsálembe ment. Mikor pedig ezt látták az Ő tanítványai, Jakab és János, mondták: Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? De Jézus megfordulván, megdorgálta (nyomatékosan helyretette - figyelmeztette) őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek (szellem) van tibennetek. 56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (psziché - életét), hanem hogy megtartsa. Elmentek azért más faluba." (Lukács 9, 52-56.)
8./ Többnyire "el tudsz menni másik faluba"... rendszerint nem kell "akaszkodnod" és "jogaidra hivatkoznod", hanem van másik lehetőség is.
-- De ehhez alázatosság kell, és tudatosan választott szelídség.
-- És kell hozzá a mennyből való hit és a mennyei REMÉNYSÉG, hogy jó lesz így is, nem baj, hogy ez történt.
-- És kell hozzá a mennyei céltudatosság, hogy tudatosan választod a harmóniát, "amennyire rajtad áll" (Róma 12, 18.), és rajtad nem múlik, hogy a mennyei békesség ott, azon a helyen is megjelenhessen.
-- Mert te a hosszú távot tartod a szemed előtt, és vetsz a jövőért, veted a békesség magvait is, akár a saját megrövidülésed útján is.
-- Nem rossz.
-- Sőt.
-- Ez a ma is járható út, ez a felekezetek közötti kapcsolatban járható út, ez a mennyei irgalmasság útja, és az Evangélium hirdetésének útja... jó út
9./ Persze ez más, mint amit az emberek általában megszoktak. De nem baj. Az Úr Jézus "jobban tudja", és én bátran hagyatkozom Rá.
-- Mindig látod, hogy miért vagy itt a földön.
-- Soha nem tudja semmi - sem sértés, bántás, lenézés, veled szemben gyakorolt hátrányos megkülönböztetés, sem semmi más - elvenni a figyelmed elől azt, amiért itt vagy a földön. A megmentésért vagy itt...
Áldás:
Legyen az Úr Jézus Krisztus áldása rajtad, ragyogjon a világ világossága benned, és végezze Ő, csodálatosan az Ő munkáját általad, itt, most, ebben az időszakban, ezen a földön.
Legyen bölcsesség a mennyből, legyen Szentlélek vezetése az életedben, és bölcs, mennyei különbségtétel, megértés és rálátás. Áldással, mindabban, amit teszel és amit mondasz. Ámen.
Kérés:
Uram, nagyon nagy szükségem van a szüntelen korrekciódra, arra, hogy vezess, a Szentlélek által, Igéd által, mennyei indításaid, megállításaid által, az új élet által, amivel megajándékoztál, a megvilágosított értelem, és a megtisztított lelkiismeret által, amiket Tőled kaptam és kapok, s amiben mindig akarod, hogy növekedjek is.
Szükségem van Rád, Úr Jézus, személyesen, hogy velem legyél - ahogy mondtad is, és ahogy vagy is, velem, minden nap, a világ végezetéig - hogy ne engedj rossz irányba fordulni, egyetlen szavammal, mondatommal se eltérni attól, amit Te helyesnek tartasz. Ez a vágyam, ez a kérésem, és ezért adok hálát Neked, Uram, hogy Neked is ez az akaratod, és ezért meg vannak a kéréseim. Az életem minden egyes percére nézve... kértelek, és köszönöm, hogy meghallgattál. Ámen.
Olvasmány:
Efézus 4 - az eleje és a 17.verstől végig, s tovább, az 5. fejezet erőteljesen szól az épülésünkről, az átformálódásunkról, gondolkodásmódunk megtisztításáról és átalakításáról a Szentlélek és Isten Igéje által.
A Kol 3 is, folytatva a 4. fejezet első felével.
A Róma 12 is, végig. S a 13 is, sőt, a 14 is, a 15. fejezet első feléig.
Érdekes mindehhez odavenni a Zsoltárok 103-at vagy 119-et.
(Csak szabadon, egyiket, vagy másikat, csak annyit, amennyi "belefér", amennyit örömmel tudsz olvasni - nem szabad, hogy "kényszeressé" váljon, mert akkor nem írok le ennyit "olvasmányként". Ezek lehetőségek, nem kényszeresen végigolvasandók...)