Megértés
Van, amikor egy-egy helyzetben egyszerűen szükség van arra, hogy megértsd, amit a másik tesz, vagy gondol, ahogy gondolkodik - így tudsz segíteni neki.
Az Úr Jézus is megértette, amikor a tanítványok (aggódva) tanakodtak egymás közt. És arra, amit megértett náluk, amit meglátott, reagált, hogy változhassanak a gondolkodásukban.
A tanítványok gondolkodását fogva tartotta a "miből", a "hogyan" és a "hogy lesz". A fizikai táplálék, a jövő, ilyen fizikai, "kényelmi" értelemben - ami a legtöbb embert fogva tudja tartani. Nem is értették meg amit az Úr Jézus mondott nekik. Az Úr Jézus a jövőt tartotta szeme előtt, és azt, hogy be tudják tölteni küldetésüket, ezért szólt nekik arról, hogy őrizzék meg magukat a farizeusokat jellemző gondolkodásmódtól. De a tanítványokat az "éppen következő" jövő töltötte meg, s gondolkodásukat akadályozta annak megértésében, amit az Úr Jézus mondott nekik.
„Jézus pedig mondat nekik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától. Ők pedig tanakodtak maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. Jézus pedig megértvén ezt, mondta nekik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! Mégsem értitek-e, nem is emlékeztek-e az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosarat töltöttetek meg? Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosarat töltöttetek meg? Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam nektek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólt, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tudományától (didakhé - tanítás, tan, ismeret, tudásanyag) őrizkedjenek." (Máté 16, 6-12.)
Az Úr Jézus meghallotta, ahogy beszéltek. Megértette, hogy mi tartja fogva gondolkodásukat. Visszaemlékeztette őket arra, ami történt. Amit együtt átéltek. A csodákra, amikor látták, hallották, tapasztalták a menny beavatkozását. És összekapcsoltatta velük azzal, ahogy most gondolkodnak. Segített, hogy fölé tudjanak emelkedni annak, ami gondolkodásukat fogva tartotta.
Bennünket is fölé emel.
Megmutatja, MIRE gondolj vissza, mire emlékezz (megemlékezés az Ő tetteiről - pl. Zsoltárok 73. Zsoltárok 77, 12. Zsoltárok 143, 5 - és az Ő Igéjéről: Zsoltárok 119, 52) és segít, hogy átlendülj az elmédet fogságba tartani akaró gondolatokon - a bénító félelmen is.
Uram, köszönöm, hogy gondolsz rám, gondolsz ránk, megérted, ahogy gondolkodunk, és segítesz, hogy felszabaduljak, felszabaduljunk azok alól, amik kötve tartják és elszakítják Tőled a gondolkodásunkat. Ámen.