Ma is...
"Azután mondta nekik (Jézus a tanítványoknak) azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátva azért a sokaságot (kaptak előtte tanítást, megismerhették a Megváltót, találkoztak gyógyító hatalmával, megáldotta őket), elvitték Őt, úgy amint a hajóban volt (mármint, Jézust, Aki sokszor kénytelen volt halászhajóból tanítani, mert akkora volt a tömeg, és az emberek rárohantak volna, hogy megérintsék Őt, és meggyógyuljanak). De más hajók is voltak Vele. (Mármint, nem csak az, amiben a tanítványokkal együtt útra kelt.) Akkor nagy szélvihar támadt (ahogy a Balatonon is nagyon hirtelen le tud csapni a szél, és egyik pillanatról a másikra hatalmas hullámokat tud támasztani), a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt. (A halászok, ha ilyenkor, vihar idején, tehetik, a partra húzzák a hajókat, s nem a tengeren próbálkoznak. De most az Úr Jézus mondta, hogy menjenek át a túlpartra, ők nem vitatkoztak, elindultak, s úton voltak. Úgyhogy meg kellett küzdeni a viharral... meríteni a vizet, kormányozni, hogy a lehető legkevesebb hullám csapjon be, küzdeni, hogy ne süllyedjenek el. Fárasztó, néha már-már reménytelennek látszó küzdelemmel.) Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt. (Mennyire fáradt lehet, ha ebben a hatalmas viharban, a vízben is, alszik.) És fölkelték Őt és mondták Neki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? (Így tűnt... és amúgy is, az elkeseredés idején mond az ember mindenfélét... az pedig, hogy "elveszünk", ténynek tűnt, megváltoztathatatlannak... de, hiszen pont ezért ébresztették fel, hogy megváltozzon a helyzet.) És felkelve megdorgálta (epitimaó - rendreutasította... parancsolt neki) a szelet, és mondta a tengernek: "Hallgass, némulj el!" - És elállt a szél, és lett nagy csendesség. És mondta nekik (a tizenkettőnek): Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlettek nagy félelemmel, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek Neki?" (Márk 4, 35-41.)
-- Ki ez? A Messiás király. Az Isten Fia. Aki azért jött el, hogy kiszabadítson bennünket az ördög hatalma alól, Aki megváltott, és bevon az Ő országába.
-- Ki ez? A Királyok Királya, az Uraknak Ura, Aki most emberként itt van, és ugyanúgy átéli a vihart, mint mi, egész nap tanított, gyógyított, megáldotta az embereket, és ugyanúgy szüksége van a pihenésre, mint nekünk. S amikor a vihar rátör a hajóra, mégis, Ő az, Akihez fordulhatunk. S miután lecsendesíti a vihart, megkérdezi tőlünk: "És a ti hitetek?".
--Megfigyelted? Az Úr Jézus két irányba szól.
a./ Az egyik irány a vihar. A szél, a hullámok. És ide parancsol. Kimondja a hatalmi szót. Legyen csönd. Némuljatok el. És csönd lesz.
b./ A másik irány: a tanítványok. Az Isten országának emberei. Akik már nem tartoznak az ördöghöz, nem az ő kiszolgáltatottjai (legalábbis, ahogy mi, most, a magunk életére nézünk, akik odaadtuk az életünket az Úr Jézusnak, mi már nem vagyunk az ördöghöz tartozók, nem vagyunk a sötétség birodalmának alárendeltjei, nem az ördögnek engedelmeskedünk, és nem is sodródunk az ő iránya szerint), hanem az Isten országához tartoznak, a Királyhoz, Neki rendelték alá az életüket. Nekik szól az Úr, másodszor, miután a veszélyt elhárította.
-- Megfigyeled, hogy előbb elhárítja a veszélyt, megoldja a problémát, utána szól arról, hogy Te is megteheted, a hit által. Nem ostoroz, nem kárhoztat, nem bánt, főleg nem úgy, hogy közben kiszolgáltatott vagy... Megoldja a lehetetlent, felszabadít, és utána beszél veled a te lehetőségeidről, és arról, amiben változnod kell.
-- Uram, hálás vagyok, hogy nem felülről kezelő, kioktató vagy, nem mutogatsz magadra, és hasonlítasz össze Magaddal, bár mindent megtehetnél, de Te finom vagy, még egy ilyen helyzetben is, diszkrét és szerető szívű, nem leuraló és zsarnok. Egyszerűen csodálatos, hogy megszabadítasz, akármit csináltunk, ha Hozzád jövünk, és utána tanítasz, hogy legyünk bátrak, és merjünk a hit által járni, ha megint ránk törne a vihar. Köszönöm, hogy bevonsz abba, amiben Te vagy, a Te hatalmadba, a Te országodba, és nem hagysz magunkra, hogy "oldjuk meg magunk a problémát". Köszönöm, hogy még ez is, ahogy tanítasz is, Hozzád kapcsol, mert szeretsz, mert a jövőnket akarod formálni, mert azt akarod, hogy ne tudjon az ördög leuralni bennünket félelemmel, aggasztással, és akarod, hogy győztesek legyünk. Köszönöm Neked, Úr Jézus, különösen, hogy ma is ilyenekben járunk. Ilyen viharokban, ránk törő akadályozásokban, fenyegető helyzetekben, és Te azt mondod, hogy járjunk el a mibennünk levő hit szerint. Ne féljünk, ne legyünk bátortalanok, gyámoltalanok, hanem legyünk bátrak a hit által, Veled, mert itt vagy, és soha nem hagysz bennünket magunkra. Ámen.
"És felkelve megdorgálta (epitimaó - rendreutasította... parancsolt neki) a szelet, és mondta a tengernek: "Hallgass, némulj el!" - És elállt a szél, és lett nagy csendesség. És mondta nekik (a tizenkettőnek): Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlettek nagy félelemmel, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek Neki?" (Márk 4, 35-41.)
-- Az Úr Jézus két irányban szól.
a./ Az egyik irány: a szél és a tenger. Egyszerűen parancsol. Kimondja a hatalmi szót. (Ezek szerint tehát lehet parancsolni a vadul ránk támadó elemeknek? Hullámoknak, szélnek, viharnak? Igen. Amit itt látunk: lehet. Sőt, ahogy az Úr Jézus utána a tanítványokhoz szól: kell.)
b./ A másik irány: a tanítványok. Az Övéi, akik Hozzá tartoznak. És nekik is parancsol. Kimondja a jövőt, bár az előző percekről beszél, de a jövőjüket formálja ezzel. Kérdez: "Hogy van, hogy ilyen félénkek (gyámoltalanok, aggodalmasok, bátortalanok) vagytok? Hogy van, hogy nincs hitetek?"
-- Ezek szerint lehetett volna másként is eljárni? A hitet is lehet használni egy ilyen viharban? Igen. A kérdésben ez van. Nem bántotta őket, hogy felkeltették Őt, hiszen ott volt, hiszen megtette, amit kértek - hanem egyszerűen szembesítette Őket azzal, hogy van lehetőségük az ördöggel (az elemekkel, a körülményekkel, a lehetetlennel) szembeszállni. Hogyan? A hit által.
-- Ő a hit szavával, a parancsoló szóval állította meg a rájuk támadó vihart. S amikor a tanítványokra kérdezett, ezt kérdezte tőlük is: hol van a ti hitetek? (Lukács 8, 25.)
-- A hit egy lehetőség. Egy igazi alternatíva egy ilyen helyzet megoldására. (Nem jelenti azt, hogy ne kellene a vizet kimeríteni a hajó aljából. Nem jelenti azt, hogy ne kellene kormányozni. Nem jelenti azt, hogy ne tegyél meg mindent, amit egy ilyen helyzetben meg lehet tenni. De közben a hit által megállíthatod, ami rád tört.)
-- Nem baj, hogy Jézust felkeltették. Ő megtette, amit Ő tehetett. De tanít, és a jövőre nézve utat mutat. "Használd azt, ami nálad van. Használd, vedd igénybe a hitedet, amit kaptál, ami már a tiéd. És ne legyél "kicsinyhitű" (oligopisztisz), és ne legyél "bátortalan, félénk, gyámoltalan" (deilosz). Ne legyél, mert nem kell, hogy ilyen legyél, mert már ott van a hit benned, ahogy az Úr Jézussal jársz, és ezt működtetheted, harcba állíthatod, és a hit által tudsz szólni, meg tudsz állni az ördög viharaival szemben, és ki tudod mondani a JÓT, a radikálisat, a mennyeit, szembefordítva az ördög törekvéseivel.
-- Ez is itt van.
-- Az is, hogy Jézus ott van, és segítségül hívhatod, és Ő segíteni is fog.
-- És az is, hogy Ő meg fogja kérdezni: "És a te hited?". És mindezt azért teszi, mert akarja, hogy harcolj a HIT által az ördöggel szemben. A betegséggel szemben. Az anyagi nehézségek idején, az ellenséges megfosztással, akadályozással szemben. A kapcsolati nehézségek idején az ördögi hazugságok, makacsság, önzés, keménység, büszkeség ellen - úgy a te életedben, mint imádsággal a másik életével kapcsolatban.
-- Nem felejtheted el, ebből a történetből egyértelmű: te győzelemre vagy elhívva. Arra, hogy az ellenség rád támadó akadályozásait, fenyegetéseit, elhárítsd, és legyőzve tartsd. A te hitedre kérdez rá az Úr Jézus. Nem kárhoztatva, hanem egyszerűen emlékeztetve, hogy neked ott van a lehetőség. Használd...
Uram, köszönöm, hogy a kettő együtt. Itt vagy velünk, megígérted, minden nap, a világ végezetéig. Minden nap a Tiéid vagyunk, minden nap Veled járunk, minden nap számíthatunk Rád, minden nap megkereshetünk Téged, minden nap segítségül hívhatunk Téged, és Te itt vagy, jössz, mellettünk állsz, szeretsz, kiszabadítasz, felemelsz, betöltöd a szükséget, hogy mi egyszerűen csak csodálunk Téged, hogy milyen türelmes vagy, mennyire szeretsz és mennyire, de mennyire megértesz bennünket. És ugyanakkor, azt mondod, járjunk a hit által. A Te szavad szerint, a Te ígéreteid szerint, a Te felhatalmazásodban, amivel kígyók és skorpiók fölé helyeztél bennünket, és az ellenségnek minden ereje fölé, hogy semmi ne árthasson nekünk. Ez a mi mostani csodálatos lehetőségünk, itt, most, ezen a földön, Veled, minden nap, a világ végezetéig, a Tőled nyert Szentlélekkel, a felhatalmazással. Veled, a hit által, szemben az ellenséggel. És mi szólunk. Parancsolunk, a HIT által, és Te, angyalaiddal itt vagy velünk, és a hit szavára, a Te igéd parancsára, a mennyei szóra, végbemennek a csodák. Megvalósul, amit Te akarsz, amiért eljöttél, itt, most, a mi életünkben, mi általunk, most, itt, ebben a világban. A hit által. A Te szavadra, amit kimondunk a Szentlélek által. Köszönöm Úr Jézus, hogy együtt a kettő. Erre hívtál el, ebbe kapcsoltál be, ezzel ajándékoztál meg, és ezzel hatalmaztál fel minket, a Tiéidet, a Te országod harcosait. Köszönöm, hogy így fordulunk szembe az ördög támadásaival, betegséggel, szétzilálással, akadályozással, mindazzal, ami hiányként jelentkezik, zárt kapuként, megfélemlítésként, gonosz folyamatként. A Te nevedben, a Te hatalmaddal, Úr Jézus Krisztus. Ámen.
2022. 02. 22