A legnagyobb...
Most azért megmarad a... mi is marad meg? Jó emlékeztetés ez minden napra... a hit, a reménység (ezek szerint "van értelme", és van jelentősége, fontos), és a szeretet... ez a három... ez a három... sok minden más NEM marad meg, ami most sürgősnek tűnik, és kívánatosnak, és vonzónak, és csábítónak, kényszerítőnek, hajszolónak... de nem marad meg... viszont, ez a három: igen! S ezek közül - az Ige mondja - a legnagyobb: a szeretet...
1Korinthus 13, 13.
Ma beszélgettem valakivel. Nem volt épp könnyű helyzetben, feleségével tűzött össze, s ahogy elmesélte, nem olyan könnyű kibékülnie. Ő is szenvedélyes és lobbanékony, a felesége is "tud beszélni", s vannak nagyon mélyen húzódó megrögzöttségei, amik nem viszik előre a kapcsolatukat... rákérdeztem: "De azért nem akarsz elválni, ugye?!" - s a válasz nem volt olyan megnyugtató... nem azonnal jött, és nem olyan "magától értetődően", hogy "á, dehogy"... hm... úgyhogy folytattuk a beszélgetést... sok mindenről. Az Úr cselekedeteiről, csodáiról (volt miről beszélnie ennek a testvérnek, az Úr a halál küszöbéről rántotta vissza, csodálatosan), s egy ponton ismét előkerült a társa...
-- S most már úgy, hogy elkezdett arról mesélni, hogyan látta meg, hogyan érezte meg, hogy vele tudna élni, mennyi idő telt el közben, s egy második időszakban hogyan döbbent rá ismét, hogy ő lenne a társa... s akkor már nem tétovázott, hanem lépett... s megnyerte.
-- S ahogy az Úr lépéseit hallottam a testvérem szájából, most, már egy másik alapon, ismét le tudtam rögzíteni, de úgy, hogy ő "mintegy saját magát győzte meg", s így készítette elő a szívét, s engedett a finom biztatásnak: akkor nincs más út, ugye, csak a harmónia megkeresése, és a társad megnyerése a jóra... ugye?
-- S már nem volt olyan mértékű ellenállás... láttam, hogy a szívében is erre vágyik... úgyhogy lerögzítettem, hogy mi férjek, a szavainkkal, biztonságot teremtünk, és a feleségünk nem mindig "azért" mond valamit, mert úgy szeretné, vagy úgy gondolja, ahogy kimondja, hanem kifejezetten vágyik arra, hogy mi megerősítsük őt abban, hogy ott vagyunk, szeretjük, bennünk mindig bízhat, és hogy jó lesz, van reménység, van jövő, és nekünk ő az első (az Úr Jézus után).
--S még azt is megbeszéltük, hogy nekünk, férfiaknak, néha engednünk kell még abból is, amit annyira biztosan felismertünk, ami az Ige alapján is "alap" lenne - no, nem véglegesen, de egy időszakra, mert nem az "igazság" feszegetése és forszírozása teremti meg a békességet, hanem a bölcsesség felismerése, a gyöngédség és a szeretet, ami tud elengedni, és megbízni a másikban, és minden hisz, mindent remél, mindent eltűr... s soha el nem fogy...
-- S ez nem könnyű, de egy férfi úgy "Fej" a házasságában, hogy elöl jár, és utat mutat, és képviseli az Úr Jézust, és megnyeri a jóra a feleségét...
Győztünk. Együtt imádkoztunk a házastársért, és azért, hogy ahhoz, akinek a szívén vannak ők, így, együtt, ketten, aki szívesen beszélgetne ezzel a házastárssal is, és együtt is, velük, így kettesben, eljussanak, a feleség is akarjon menni... szülessen meg a készség, szülessen meg a változásra való készség is, járja át, hogy mennyire szüksége van a férjére, s a harmóniára, és jöjjön a hit is, a bizalom Jézusban, és az Ő csodáiban... a hétköznapokban... (az Úr oda adja a szavát, ahol készség van az engedelmességre, és vágy arra, hogy Ő szóljon).
Mi az, ami megmarad? A hit, a reménység és a szeretet - ez a három. S ezek közül pedig mi a legnagyobb, az Ige alapján? A szeretet...