Korazin és Betsaida
"Amely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak (a kiküldött tanítványokat, akik az Úr Jézus küldetésében mentek az Igét hirdetni), annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük (nem lehet azzal vádolni, hogy mi benneteket megrövidítettünk, bármit innen elvittünk volna - másfelől, a ti döntésetek, annak következményeivel együtt, mi megtettük, ami rajtunk állt, nem viszünk el magunkkal innen kárhoztatást, tiszta a kezünk, szabad a lelkünk), mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok (az üzenet azért mégis, mindezek közepette is, legyen világos, félreérthetetlen). Mondom pedig nektek, hogy a sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, mint azé a városé (az Úr Jézus az 1Mózes 18-19 részeire utal). Jaj neked Korazin! Jaj neked Bethsaida! (amelyekben sok-sok csoda történt és világos üzenet hangzott el) - mert ha Tíruszban és Szidónban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lettek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna (ezek pogány városok, ahol NEM történtek ilyenek). Hanem Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, mint nektek. És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni." (Lukács 10, 10-15.)
1./ Az Úr Jézus kiküldi tanítványait, hogy képviseljék Őt, az Isten országát, meghirdessék az üzenetet, hívjanak megtérésre és végezzék az Ő munkáját (jelekkel és csodákkal, gyógyulásokkal, szabadításokkal), amire Ő felhatalmazta őket.
2./ Ugyanakkor életvezetési útmutatásokat is ad a misszió idejére nézve (is). Mi történjen egy-egy helyzetben. S ezek közt ott van a visszautasítás, sőt, kiutasítás helyzete. Mit tegyél, ha megvetnek, elvetnek, semmibe vesznek.
-- Nem amiatt, hogy illetlen voltál, vagy tiszteletlen, vagy udvariatlan.
-- Nem amiatt, hogy kulturálisan nem illeszkedtél be, vagy "furcsa, nevetséges vagy visszataszító szokásaid" voltak.
-- Nem amiatt, hogy oktalanul vitatkoztál, feleslegesen okoskodtál, vagy olyan dolgokba akaszkodtál bele, amikbe egyáltalán nem kellett volna.
-- Nem felesleges teológiai viták miatt, vagy pénzsóvárság miatt, vagy kényelmeskedés, kényeskedés miatt utasítottak vissza, hanem kifejezetten amiatt, amit képviseltél, az Isten országának üzenete miatt, és Jézus miatt, Akit ők nem akartak.
3./ S az Úr Jézus arról beszél, hogy két dolgot tegyél:
a./ Lábadról a port verd le - lelki, szellemi értelemben. De megteheted fizikailag is, ami jelképes üzenetet hordoz. Nem adod magad alá sem kárhoztatásnak, sem vádnak, Nem tartozol semmivel, ami rajtad állt, megtetted, Nem rövidítetted meg az ottaniakat, nem éltél vissza bizalmukkal, nem vettél el semmit tőlük... de... még egyszer megerősíted az üzenetet.
b./ Kimondod a tényt, még egyszer: Jézus jön, az Isten országával találkozni kell, szükséges, hogy ne áltassák magukat, ami elhangzott, az Ige, meg fog valósulni. Nem vagy haragos, nem dühöngve és fenyegetőleg mondod, hanem tényként lerögzítve, mint amivel szembesülniük kell. "Az Isten országa eljött hozzátok - itt van, egészen közel... döntened kell..."
4./ S utána jön egy összevetés... és ezen gondolkodtam ma reggel. Tírusz és Szidón... Korazin és Betsaida... Az egyik helyen nem történtek meg a csodák, nem lett határozott üzenet hirdetés, a másik helyen igen. Volt, ahol az Úr Jézus személyesen járt, Ő maga tette meg a csodákat, gyógyulások, szabadítások vették körül a mennyei üzenetet, de nem következett be megtérés. A másik helyen nem voltak ilyenek... nem oda szólt a "mandátum", nem volt ott az idő arra, hogy ott, most megtörténjenek. És mégis...
-- Mindketten, mindkét csoportból az emberek, oda kerülnek majd az ítéletre az Örökkévaló Isten elé.
-- Mindketten számot adnak majd a lehetőségeikről... az egyiknek több volt, a másiknak kevesebb. És arról, hogy mit kezdtek ezekkel a lehetőségekkel... mennyit ragadtak meg belőlük, hogyan válaszoltak az Örökkévaló Istennek!
-- És az Úr tudja... Ő egyszerűen látja, tudja, fel tudja mérni, hogy mi a felelősség... ha többet kap valaki, s ha kevesebbet. Ha "kapott volna lehetőséget", és ha meg is kapta...
-- Ezt az ember Nem tudja, nem veszi a bátorságot, hogy ilyen téren ítéletet tegyen... nem is a mi dolgunk. De jó tudni, és öröm, hogy az ÚR tudja ezt, fel tudja mérni, össze tudja vetni. (Hogy mi minden apró részlet van emögött, nem tudom, de egy-egy ember döntése, sok más helyzetben, amikor nem is méri fel, hogy most valójában "Istennel kapcsolatban" hoz döntéseket, mutatja meg a szívét, a hozzáállását, ott, az ítéletben, valószínűleg összegződik, és a szíveket ismerő Isten jelenlétében nyilvánvalóvá válik...)
5./ Ami most, nekem, ma, itt üzenet - amellett, hogy hálás vagyok, hogy ilyen Uram van, és biztos lehetek abban, hogy méltányosan fog ítéletet gyakorolni, olyan összefüggéseket is meglátva, amikre én nem gondolok - az, hogy ragadjam meg, amit kaptam, amit megláttam, amivel Ő megáldott engem, és legyek kész arra, hogy megtegyem, ami rajtam áll.
Uram, köszönöm, hogy sok kinccsel veszel körül, Igékkel, amiket megérthetek, jelenléteddel, amiben csodák történnek, imameghallgatásokkal, amik bizalmat és bátorságot támasztanak, s útmutatásaiddal, vezetéseddel, mennyei bölcsességeddel, amik segítenek, hogy megértselek és megismerjelek Téged - Uram, élni akarok mindezekkel. Ma is. Minden nap. Minden helyzetben. A Te dicsőségedre, terved megvalósítására. Ámen.
Köszönöm, hogy velem vagy, biztatsz, és megerősítesz a jóra. És bölccsé teszel. És megismerhetlek, ma is, egyre inkább. Ámen.