Hosszan írok...
1./ Azt mondod, hosszan írok... igazad van. Igen, van, hogy hosszan is
Azután van, hogy egészen röviden, alig tudod kitalálni, mire célzok (tudod, amikor ilyen színes háttéren jelenik meg az egy vagy két mondat).
Azután - néha - egy-egy rövid bizonyságtételt vagy biztatást, "olvasható mértékben" írok le. Igen, ilyen is van.
Az asztalra felteszek mindent, igyekszem szépen megteríteni, hogy kívánatos legyen, és ki-ki leveszi róla, amit szeret.
Van, hogy röviden beszélek videóra - élőben - ezt biztos szeretik többen.
Van, hogy hosszabbra sikerül, mert ugyanaz van bennem, mint amikor hosszabban írok. Hm. Ez is meghallgatják néhányan.
Van, hogy hosszabb a bibliaiskola... és van, hogy rövidebb.
Ezek is felkerülnek az asztalra.
Ki egyiket, ki másikat veszi le magának.
2./ Miért írok hosszabban, néha?
--Mert, szeretem kibontani és több oldalról bemutatni, amit megértettem.
--Mert néha kifejezetten tudom, hogy vannak, akik egyik vagy másik oldalát kihagynák a gondolkodásukból. A kiegyensúlyozottság és a valóság több oldala miatt szükséges...
--Más esetben egyszerűen érzem, hogy aki elolvassa, biztatást vehet belőle, hogy egy-egy területen hogyan cselekedjen, vagy hogyan álljon hozzá dolgokhoz.
3./ Nekem nincs módom sok ezer ember előtt beszélni, nem szoktam több száz előtt sem.
-- Viszont a felelősség dolgozik bennem - szeretem, amikor tanítványok állnak elő, szeretem, amikor végzik Isten munkáját, szeretem, amikor felbátorodnak és cselekszenek, szeretem, amikor ismét nekifordulnak a tennivalónak, és biztatást vesznek, szeretem, amikor bölcsességgel szólnak és döntenek, szeretem, amikor megválaszolják a felmerülő kérdéseket, szeretem, amikor az ellenség nem tudja elhallgattatni őket, szeretem, amikor vigasztalnak, bátorítanak, gyógyítanak, szeretem, amikor bátran nekimennek a gonosz munkáinak, szeretem, amikor imádkoznak, harci imádsággal, szeretem, amikor csak-azért-is módon hálát adnak, dicsőítik az Urat, és elvégzik (mégis-jelleggel) azt, ami rájuk van bízva, vagy ami előttük van... szeretem.
-- Én ezért azt tudom tenni, hogy leírom a saját harcaimat, tapasztalataimat, a nyitott kapukat és azt, ahogy bemegyek ezeken a Szentlélek által, Jézus nevében, és elvégzem (az Ő munkája által), ami rám van bízva. Ezt tudom tenni. És tudom, hogy nem olvassa el mindenki, de azokat tartom a szemem előtt, akiknek erre szükségük van, és akik el fogják olvasni, és akikben elvégzi a munkát, amit az Úr akar, az, amit leírtam...
4./ Nem fogok ülni a ládámon, hanem meg fogom osztani a kincseimet... ameddig ez a lehetőség, amit ez a FB megad jelenleg a számomra (is), fenn áll.
(Tudod, erről már írtam egyszer korábban, hogy "NEM FOGOK ÜLNI A LÁDÁMON" - ahogy az Úr egy korábbi évben világossá tette, hogy ami kincsem van, meg kell osszam másokkal. Ezért kaptam.)
-- Ha azután lesz, aki tovább osztja, vagy csinál vele valamit - letölti, felteszi máshová, vagy bármit, felolvassa, továbbadja, felhasználja - akkor elértem a célt... odatettem az Úr kezébe, odatettem, olvashatóvá tettem, és innentől az Úrra van bízva, maximálisan.
-- Én megyek tovább (néha imádkozom érte, hogy jól működjön, ami fenn van - néha tanulok belőle, ahogy szól valaki, hogyan igen, és hogyan ne tegyem a dolgokat, de alapvetően, én megyek tovább), és végzem mindazt, amit az Úr elém hoz. Palántában, gyülekezetben, személyes beszélgetésekben, imádságban, dicsőítésben, evangélizációban, mennyei hódításban, kapuk megnyílásaiban, és szükségek betöltődésében, előkészítésben, "megszülésben", továbblendítésben, biztatásban, bátorításban, tanácskozásban, gondolatcserében... mindabban, amit kell tennem... itthon, és másutt, most, éjjel, vagy máskor, ahogy az Úr elém teszi.
-- Amit pedig leírtam, az dolgozik - vagy legalábbis dolgozhat, ha az Úr is mozdítja - és én nyugodt vagyok, mert elvégeztem, legalábbis ezen a téren, amit lehetett és kellett. (Ld. most, tegnap délután és ma reggel, a "FOLYTATÁSOS TÖRTÉNET? (1) - (2)" részeit...)
-- Igazából el is felejtem, hogy kiírtam, megtettem, kitettem, és innentől már az Úré az egész. Ha hosszú, ha rövid, ha középhosszan olvasható... az Övé. És, ha elém hozza, hogy ebből jó lenne valamit rövidebben - hát, átjavítom, és kiteszem úgy is... de ez a legritkább. Talán majd később. Talán majd más. Talán majd valaki, aki megszerkeszti, könyvet csinál belőle, vagy cikket, amit esetleg jobban olvasnak majd, jobban olvasható... ez már nem a mai nap "zenéje"...
5./ Szóval, ennyit.
-- És köszönöm annak a testvérnőnek, aki tegnap odajött hozzám Szigetszentmiklóson, a Szabker gyüliben, az esti dicsőítés végén, és megköszönte, amit kiírok, és amit teszünk... elmondta, milyen biztatás és megerősítés neki, hogy mennyit nyer belőle. Én pedig megerősödtem abban, hogy jó, ha leírom, jó, ha kiteszem, és nem baj, ha hosszabban írom, mert amikor ideje van rá, elolvassa.
--Köszönöm annak is, aki említette, hogy "letölti", és "összegyűjti" magának, és újra és újra olvassa. Igen... ezért teszem ki. Nem mondhatom el, mert nincs rá lehetőségem, de mégis leírom, mert tudom, hogy kell, hogy tanítványok épülnek fel általa, és ezért megteszem, és így fog működni.
Köszönöm a biztatást
-- Köszönöm annak is, aki azt mondta, hogy ezeket a kórházi dolgokat gyűjti össze, és "folytatásos olvasnivalóként" teszi el... mert érték neki... (nekem is - csak én elfelejtem, ha nem írom le, és mivel kevés az idő, nem is olvasom vissza... de így mégis megmarad, ami az Úr dicsősége és amit Ő végzett el, és végez...)
Uram, köszönöm, hogy a Te vágyad, szándékod, kifejezett akaratod, hogy újszövetségi tanítványok népesítsék be a mostani világot, a Krisztus Testét tanítványok képezzék... köszönöm, hogy hívod a Tiéidet, mindenkit hívsz, hogy tanítványként munkálkodjon Veled együtt, és végezze, amit Te szeretnél, amit csak általuk, miáltalunk tudsz elvégezni... és keresed, keresed az embert, az alkalmas, vagy alkalmassá tehető embert, akit felhasználsz csodálatosan. Köszönöm, hogy így vagy most, és mi benne lehetünk a Te tervedben, és adhatjuk, amink nekünk van... és Te "igénybe veszed", felhasználod, és ez a mi hatalmas örömünk, és életünk legfőbb vágya, mozgatórugója, hogy a Te legszebb, legjobb, megmentő akaratodba beleilleszkedjünk azzal, amink nekünk van, akik mi magunk vagyunk... Ámen.
Olvasmány:
Efézus 2, 8-10. (Különösen azok a tennivalók, lehetőségek, amiket Ő tesz elénk, napról-napra, helyzetről-helyzetre, mint amiket Ő készített elő, hogy azokat mi betöltsük... s ezzel a gyönyörű, bontakozó tervet a megmentésre, a helyreállításra, a felépítésre, tovább vigyük...)
2Timótheus 3, 16-17 - ugyanilyen szempontból (itt látod, az IGE milyen fontos, hogyan teszi "hatékonnyá", felkészítetté, működőképessé a tanítványokat, hogy betöltsék az előbb említett mennyei tervet, helyzetről-helyzetre, döntésről-döntésre, viselkedésről-viselkedésre...)
Titus 2, 11-14 - ugyanígy... (látod, ezt a "kiváltképpen való népet", akiket az Úr pontosan arra készít, és tisztít meg, hogy be tudják tölteni azokat az előre elkészített "jó cselekedeteket", amiket Isten azért készít el, hogy mi azokban járjunk... s így egy TERV bontakozik ki előttünk... egy gyönyörű, mennyei terv, a megmentés terve, ami annyira szép, főként, ha majd visszatekintünk, de most is, ahogy fel-felfedezzük, hogy miket nyit ki előttünk, mikbe kapcsol be, von be bennünket - hogy elámulunk... és cselekszünk... Vele.)
2024. 01. 13.