GONDOSKODÁS...
Én annyira, de annyira szeretem, hogy a mi Istenünk egy Gondoskodó Isten.
- Szereti, ha "jól megy dolgunk", szereti, ha el vagyunk látva.
- Szereti, ha nem kell aggódnunk - bár, ezen a földön sok minden van, ami ellene dolgozik annak, amit Ő akar, szeret, vagy amit Ő munkál... de végülis az Övé az ország (uralkodás), a hatalom és a dicsőség... mindörökké... ugye? Ámen. (Vagyis: igen - és úgy is legyen...)
Ő örökbe fogadott bennünket. Fia által, az Ő váltságáldozata által Fiaivá tett, és ez által örököseivé is.
- Vagyis: nem kell aggódnunk, mert nekünk van országunk a mennyben (és valójában ott van a mi országunk - Filippi 3, 20-21.), és van Uralkodónk, Aki gondot visel rólunk ("vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzon az igaz" - Zsoltárok 55, 23.).
- És ezt a gondviselést úgy is megteheti, hogy "figyelmébe ajánl" bennünket valakinek, aki "gondoskodik", hogy a legjobban menjenek a dolgok. Én nagyon szeretem ezt. Persze kicsit "kiszolgáltatott" lehet a helyzet, ha minden tekintetben "egy valaki" gondoskodik pl. a Palánta Misszióról, hiszen, ha "kiáll mögüle", nagy lehet a bukfenc... de, hát ilyesmire még soha nem került sor. Nem arra, hogy ne állna ki mögüle, hanem arra, hogy "egy valaki" gondoskodott volna rólunk. Úgyhogy ettől az előzőtől nem kellett tartanunk, eddig soha. Igaz, hogy amikor egy-egy területet vesz fel valaki, akkor ugyanez a helyzet alakulhat ki... pl. egy bérleményt ő biztosít, vagy egy projektet (pl. pedagógus könyv-ajándékozást, vagy Tavaszi kirándulás projektet, stb.) ő támogat 100%-ban... de, igazából még ilyesmi sem sűrűn fordult (fordul) elő. Bár, egyikre-másikra volt már példa, és az ilyen ember "kiesése" tényleg hit-munkáló (nem könnyű) helyzetbe vitt át bennünket. Néha egyik napról a másikra. (Most is hasonlóban vagyunk... talán ezért is tudom megérteni a helyzetet, amit József és Jákób átélt Egyiptomban... a fáraó maga állt oda József családja mellé.)
"És eljutott a hír a fáraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai. És tetszett e dolog mind a fáraónak, mind az ő szolgáinak. (Azért József is "csak második" volt a fáraó mellett, függött a jóindulattól, attól, hogy a fáraó "jó tanácsokra hallgasson", és helyesen döntsön. Ez mindig így van... a függést nem nagyon tudod kivédeni, csak egyetlen egy módon: az Úrtól teszed függővé magad, és Rá bízod, maximálisan.) És mondta a fáraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak, ezt cselekedjétek - Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földjére. És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám. És én nektek adom Egyiptom földjének javát, hogy éljétek e földnek zsírját (vagyis: éljetek azzal, ami a legjobb itt... a lehető legjobb körülményeket biztosítok nektek). ...A ti házieszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva: mert egész Egyiptom földének a legjava a tiétek." (1Mózes 45, 16-20.)
No, ilyen az, amikor valakit melléd állít az Úr. Odaállítja a misszió mellé. Isten országának valamilyen munkája mellé. Vagy a családod mellé, ha Isten országának munkájában állsz, hogy erre ne legyen gondod... te csak azzal foglalkozz, amit az Úr a te szívedre tett, amire téged elhívott...
- Ez mennyei, felemelő és tényleg sokat tud lendíteni.
- Ha nem így van is, jó az Úr gondoskodása, néha sok-sok "apró gondoskodás" útján, ezek "összeadódásával" (ahogy mi átéljük a Palántában, immáron 34. éve), de milyen hatalmas, ahogy egy-egy területre az Úr ad valakit, akit odaállít melléd (mellétek), hogy az fedezve legyen...
- Nekem újból és újból a pedagógusok számára készítendő ajándék könyvek jutnak eszembe, ahogy haladunk bele a nyárba, és ahogy meg kell adjam a nyomdának a megbízatást, ha egyáltalán akarjuk, hogy szeptemberre meglegyenek ezek, és csomagolni tudjuk őket.
- Ezek nagyon nagy költségigényűek - legalábbis, nekünk, itt, a Palántában, ahol fizetést is kell adjunk (hasonló körülmények között), és járulékokat, rezsi költségeket is fizetnünk kell - messze túl vannak a mi lehetőségeinken. Csoda minden egyes könyv, minden egyes kiadás, minden egyes győzelem... csoda, csoda, csoda, csoda.
- És mennyire csodálatos (lenne), ha valaki örökbefogadja az egyik ilyen pedagógus-könyv kiadását. Mint a fáraó József családját... "ne féljetek, a legjobb helyet adom nektek, ne aggódjatok a felszereléseitek felől, amit nem tudtok hozni, hagyjátok ott bátran, itt ellátlak benneteket mindennel... Nem fogtok megrövidülni... csak bátran lépjetek... jöjjetek"!
- Négy ilyen könyvet kellene kiadjunk most őszig... kettőt 4-4.000 példányban, kettőt pedig 8-8.000 példányban, vagy még nagyobb példányszámban, ha szeretnénk, hogy a határainkon túl is jusson az ottani magyar anyanyelvű pedagógusok kezébe. (El tudod képzelni, mennyi forrást igényel ez a szűken számolva is 24.000 példány. Nem is szoktam így, összességében belegondolni, mert nem akarok elbizonytalanodni.)
- Egy fáraónak ez nem gond. "Egyiptom földjének legjavát" adja oda, és ezt megteheti, mert ennél sokkalta hatalmasabb. Én is így vagyok - várom, vágyom, hogy Legyen, aki örökbefogadja az egész projektet, vagy legalább valamelyik részét. Csodálatos könyvek, viszik a szívben a gondolkodást az Úr Jézus felé, segítik a közeledést és a megtérést, a hitet. S ezt mi, most, mind odaadhatjuk... csomagban és személyes átadással. Ovikban, iskolákban, ballagásra, beiratkozásra, karácsonyra, és bábmisszió kapcsán, úgy decemberben, mind jövő március-áprilisban.
- A projekt valóságos. A könyvek nagyrészt megvannak, egyiket már maximálisan előkészítették, a többiek is az előkészítés tekintélyes fázisában vannak... de a nyomdai megrendeléssel várnom kell, míg meglátom, ki fogadja örökbe ezt a projektet. Vagy kik fogadják örökbe a projekt egyes részeit.
- Igen, ehhez "majdnem fáraói" méltóság kell, lehetőség egy vagyon irányba állítására, lehetőség a döntésre, hogy egy jókora összeg most, idén nyáron, arra legyen fordítva, hogy tízezernyi, vagy annál több pedagógus kapjon indítást, gondolatot, hogy az Úr Jézust hívja segítségül!
- Igen, ez dicsőség. Igen, ennek óriási jelentősége van. Igen, ez részvétel Istennek a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió által végzett munkájában. Igen, igen, igen... ez a mostani időszak hatalmas lehetősége. Ami nem biztos, hogy 2026-ban is fennmarad. Most itt van, de nem tudjuk meddig. Amit most megtehetünk, nem tudjuk, hogy egy év múlva is megtehetjük-e...
József, pontosabban Jákób, garanciát kapott. Egy mennyei gondoskodást, egy ember által. A fáraó döntése útján... ami lehetővé tette, hogy ott telepedjenek le, ahol a legjobb lesz nekik s állataiknak.
- Ez a mennyei "örökbefogadás" egy ember által, előre vitte Isten munkáját.
- Igazából segített megvalósítani azt, amit Ő már korábban, több száz évvel mondott, amikor még Ábrahám várt utódja megfoganására és megszületésére (1Mózes 15.).
- S most itt volt a lehetőség, hogy ebben a hatalmas tervben részt lehet venni... és a fáraó valahogy (József kapcsán) ezt megragadta, és eldöntötte: én vagyok ez az ember. És én akarom, hogy ez megvalósuljon. És meg is lett...
Uram, köszönöm, hogy Te ezt most is meg tudod tenni. A Tiéidet rá tudod bízni olyanokra, akik útján meg akarod valósítani a tervedet. Legyen ez így, Uram, legyen ez így, most is - minden nehézség, akadály közepette, a Te dicsőségedre. Ámen.
2025. 06. 21