GONDOLATOK A TISZTELETRŐL... (1)
Ahogy Ábrahám fogadta az Urat... ahogy átjárta annak felemelő volta, hogy Ő jött hozzá... amit tudott megtett érte... hiszen az úr volt ott, nála... tisztelte az Urat.
-- Szeretete az Úr iránt tiszteletével kapcsolódott össze... olvasd csak el az 1Mózes 18-ból.
-- "Barátja volt az Úrnak", ahogy az Ige mondja, de ez nem jelentette, hogy ne tisztelte volna mérhetetlenül.
-- A tisztelet rendezi a kapcsolatot... irányba állítja, és megtartja jó irányban.
"És felemelte az ő szemeit (Ábrahám), és látta, hogy íme három férfiú áll őelőtte. És látván, eléjük SIETETT a sátor ajtajából, és FÖLDIG meghajtotta magát. És mondta: Jó Uram, ha kedves vagyok Teelőtted, kérlek, ne kerüld el a Te szolgádat. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, (borjút vág!), hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert AZÉRT tértetek be a Ti szolgátokhoz. És mondták: Cselekedjél, amint szóltál. És BESIETETT Ábrahám a sátorba Sárához, és mondta: SIESS, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát! A baromhoz is ELFUTOTT Ábrahám, és hozott (saját maga választotta ki az állatot!) egy gyenge, kövér borjút, és adta a szolgának, az pedig SIETETT azt elkészíteni. És vett vajat és tejet, és a borjút, amelyet elkészített, és eléjük tette (személyesen!), és ő MELLETTÜK ÁLLT, a fa alatt, azok pedig ettek. (Nézte őket, gyönyörködött benne, hogy jóllaknak.)" (1Mózes 18, 2-8.)