Gondolatok a reménységről...
Vannak kifejezetten "reménység-helyzetek", amikor kell, hogy legyen benned reménység, különben fontos dolgokat feladsz, félbehagysz, vagy legyintesz olyasmire, amit csak most lehet megtenni, amire másnak olyan nagy szüksége van...
-- A "reménység-helyzeteket" nem keresed, hanem azok "jönnek", azok "rád köszönnek", azok "újra és újra jelentkeznek".
-- A "reménység-helyzetek" általában kellemetlenek, valamilyen szempontból. Olyanok, amikben reménység nélkül abbahagynád, amikben ha nem lenne reménység benned, csúnyán nyilatkoznál, legyintenél, másokat magukra hagynál, vagy elmennél a "hobbiddal foglalkozni".
-- A "reménység-helyzetek" amúgy nem véletlenül köszönnek be. Az Úr ezeken keresztül is formál téged (és engem, persze).
-- A "reménység-helyzetek" egyúttal hűség-helyzetek is, amikor többek közt az tart meg téged, hogy hűséges vagy... pl. egy kapcsolatban, ahol újra és újra előtör a csúnya beszéd valakiből, vagy újra és újra türelmet kell gyakorolnod.
Ilyen "reménység-helyzetekre" gondolok most, példaként:
-- Vannak elhúzódó dolgok. (Édesanyámat már négy évvel ez előtt elütötték egy zebrán, s a bírósági eljárás még mindig tart. Az elkövető a nyomokat ügyesen eltüntette, és minden módon akadályozza az eljárást. Vannak dolgok, amikkel nem lehet előre haladni, míg más dolgok el nem intéződnek... és nem rajtad múlnak...)
Van, amikor meglátsz dolgokat, amik - úgy tűnik - "csak neked" fontosak, másoknak, akikre tartozna pedig, nem. (Amikor mi kicsi gyermekeinket neveltük, Bencze Éva, aki vagy húsz évvel idősebb, mint én, egyszer odajött hozzám, és ezt mondta: "Gyurikám, ezek az 'édes évek', ezek olyan hamar elmúlnak, ezeket nagyon intenzíven kell átélni, ki kell használni!" - és igaza volt. Így is igyekeztük, bár biztosan nem voltunk tökéletesek - főleg én - ebben (sem). De megtettük. És eldöntöttük, gyerekeinkkel mindig itt leszünk, a gyülekezetben, bár korosztályuk nem nagyon volt, de megtettük. Vannak, akik ma ezt sokkal kevésbé fogják meg, pedig kérlelem őket, és újra és újra kihangsúlyozom, hogy a gyerekeknek mennyire fontos a közösség, hogy megszeressék egymást, hogy összetartozzanak, és hogy itt, a gyülekezetben legyenek meg az elsődleges kapcsolataik... ahogy beleütközöm abba, hogy nekem fontos, és nekik, akik most pontosan ebben az élethelyzetben vannak, nekik is mennyire fontos kellene legyen... újra és újra reménységet kell merítsek...
-- Vannak egyszerű "kifizetési helyzetek". Pl. hétfőn autójavításért kell fizessek a Palántás öreg, beteg kisbuszra... amivel a nagy súlyokat hordjuk... és most sokat kell hordoznunk vele... kell, hogy ne szakadjon le a kipufogója és az üzemanyag tartálya... de közben a járulékokkal még mindig elmaradásban vagyunk... és már itt a következő hónap, fizetést kell adni megint... de közben amiket a pedagógusok és gyerekek számára becsomagoltunk, ki is kell juttassuk... szóval, ezek a kifizetési helyzetek újból és újból odavisznek az én "reménységem Forrásához", az Úr Jézushoz, imádkozom, Vele beszélek, Elé tárom, odajövök Hozzá, a szó szoros értelmében, néha napjában többször is (sokszor... ahogy az apostol mondja: "szüntelen imádkozzatok"), és elmondom, "feltárom" kívánságaimat, amik jók, amik Isten akarata szerint valók, amik a menny munkáját viszik előre, Covid ide, Covid oda, háború ide, háború oda... és most kell meglenniük, miközben a "többi" dolog is nyomaszthatna, az elhúzódó dolgok, azok, amik "másoknak fontosak kellene, hogy legyenek, és nekem nagyon fontosak, de másokra hatni néha nem nagyon látom, hogyan lehetne", mindezek együtt, és közben minden nap kell dönteni, tanácsolni, vigasztalni, továbblépni, meglátni azt, ami előttünk van éppen, és bölcsességet kérni... ezt csak reménységgel lehet... Csak úgy, hogy van reménységem. És van, mert van forrása - forrása - a reménységemnek, és ez Jézus, az én Megváltóm, a Hűséges, a Segítő, a Támogató, a Bátorító, Akihez jöhetek, amikor "forr a világ bús tengere ó magyar... ádáz Erinnisz lelke uralkodik...", amikor ha a híreket hallgatom rosszabbnál rosszabbak érhetnek el, ha a szükségekre nézek, itt is, ott is hiányt láthatok... de az évek így múlnak el, és ha csak arra néznék, ami "éppen nincs", akkor úgy múlnának el az évek, hogy nem születne meg, amiért itt vagyunk a földön.
Tehát a reménység harcosainak kell lennünk, olyanoknak, akik
-- Csak-azért-is végig viszik, amit elkezdtek Jézussal, megvalósítják, amibe az Úr bekapcsolta őket, előhozzák, amiket megláttak, amikre az Úr Jézus felhívta a figyelmüket, és
-- Most, amikor kell, amikor lehet, amikor ideje van, "megszülik" az Úrral azokat, amik nélkül a jövő szomorúbb lenne, üresebb, istentelenebb...
-- Legyenek ezek személyek, épülés, kapcsolatok, elvégzett munkák, evangélizációk, istentiszteleti üzenetek, dicsőítő dalok, találkozások, épülés, minden, minden, amiknek meg kell születniük (bábdarabok, utak, könyvek, hanganyagok, honlapok, foglalkoztatók, "még egy újabb pedagógus-ajándék", csomagok, amiket kiküldünk, rendezvények, amiket csak-azért-is megtartunk, pl. egy bábmatiné, szombat délelőtt, egy házaspári szövetség-megerősítés istentisztelet idején, egy farsangi találkozó vasárnap délután, gyülekezeti kirándulás, tábor, még, ha van, aki hezitál is, vagy néhol érdektelenséget érezne is az ember... Akkor-is-jövő... és jövőmunkálás).
Uram, köszönöm Neked, hogy van a reménységemnek forrása, és ez Te vagy, és a Te Igéd, a Te jelenléted, hogy mindig odajöhetek Hozzád, kérhetek, teljes bátorsággal, ugyanakkor Rád figyelve, hogy úgy formálódhasson a jövő, ahogy Te szeretnéd.
Köszönöm, hogy Te mindig itt vagy, mindig meghallgatsz, mindig fel lehet tárni a kívánságaimat Előtted, Te mondtad, hálaadással, újra és újra, és Nálad van forrás, van megoldás, van továbblépés, vannak jó gondolataid, jó hozzáállásod, amikor megoldatlannal találkozom, amikor nem rajtam múlnak dolgok, de függök tőlük... Te megmutatod, mit tettél akkor, amikor itt jártál - köszönöm az Igét, köszönöm az Evangéliumot - és megmutatod, mit teszel most, és bekapcsolsz, úgy, hogy mégsem függök attól, amitől pedig "emberileg függök"... mert Te fölé emelsz, és mégis-megoldásokat hozol, természetfelettieket, és megmutatod, mit lehet tenni, hogyan lehet "kikerülni", és mégis felhasználni az időket, helyesen, mennyei módon, és hogyan lehet mégis tervezni, és mégis gyümölcsöt teremni... köszönöm, köszönöm, köszönöm Neked, Uram. Ámen.
"Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész." (Példabeszédek 10, 28.)
"Boldog, akinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében. Aki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Aki megtartja a hűségét örökké." (Zsoltárok 146, 5-6.)
"Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a Te beszédedben van reménységem." (Zsoltárok 119, 147.)
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, amely minden értelmet felül halad (tehát bármikor, bármilyen helyzetben mégis be tud tölteni, jövőt tud mutatni, oda tud kapcsolni az Úrhoz, az Ő megoldásaihoz), meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Filippi 4, 6-7.)
2022. 02. 25.