Emlékszem, ahogy Jonggi Cho az idegösszeroppanását követő tíz év alatt, amikor az Úr Jézus már megmondta neki, hogy meggyógyítja őt, de ez a gyógyulás sokáig fog tartani, és közben az Úr újra és újra adta neki a kijelentéseket, amikor imádkozott a betegekért, és a betegek sorra gyógyultak a szolgálata nyomán, Cho újra és újra, ilyenkor ezt mondta az Úrnak (magában) "engem is, Uram, engem is"... (mármint, hogy őt is gyógyítsa, ő is megkapja, amit az Úr megígért - de ez a gyógyulás nála 10 évig tartott).
--Annyira szeretem az Úr Jézust. Ő olyan bölcs. És annyira tudja az időket is, és annyira előrelátó.
--Ő hallja ezt, hogy "engem is, Uram, engem is" - és közben VÉGZI az Ő gyógyítását, teszi, amit mi soha nem tudnánk megtenni, és hallja, tudja, amit mondasz, és szeret... szeretem Őt.
Köszönöm Neked, Uram, hogy Te elvégezted, és elvégzed, és hallod, amikor kiáltunk, magunkban, és néha hangosan, "engem is, Uram, engem is", és nem hagyod a Tiéidet magukban, nem hagyod őket válasz nélkül, mert szeretsz bennünket, és szereted, ahogy imádkozunk, és szereted, ahogy hordozzuk a Te vágyadat, a megmentésre, és szereted, ahogy ott vagyunk Veled, együtt a Te munkádban. Köszönöm, hogy imameghallgató vagy, és biztatsz:
"Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni." Lukács 18, 1
És azt is köszönöm, hogy Te nem olyan vagy, mint a "gonosz bíró", aki önzésében nem akarta megtenni, amit ez az özvegyasszony joggal kért és várt tőle. Köszönöm, hogy Te annyira csodálatos vagy, annyi, de annyi helyen adsz, segítesz, mentesz, végzed a gyógyítást, a szabadítást... köszönöm, hogy annyi, de annyi kérés van Előtted, és cselekszel. Köszönöm Neked, Uram. Köszönöm. És biztatsz, hogy ha még ez a gonosz és lusta bíró is megtette, mert a "zaklatást" el akarta kerülni, mennyivel inkább Te, Aki jó vagy... cselekszel. Köszönöm Neked. Ámen.
Olvasmány:
„Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.” Lukács 18, 1-11
„És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.” Lukács 11 ,5-8
és
„Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.” Ézsaiás 62, 6-7