Gondolsz rá, hogy Isten az embert a „maga képére és hasonlatosságára teremtette”? Ezért, ha „jól működik minden”, az ember Őróla egy kép, Őhozzá vonz másokat, Őt mutatja be mások számára.
Szeretem leírni azt, amikor egy ember ilyen. És tartozom is ezzel.
Tegnap hallottam meg a háttértörténetet Endre bácsival (tudod, aki 100 éves, kétszer kigyógyult a Covidból, és a László kórházban, a Covid osztályon, amikor bemehettem hozzá, befogadta az Úr Jézust és újjászületett) kapcsolatban.
1./ Endre bácsi 100 évesen elesett, és combnyaktörése lett.
2./ Unokahúga, Zsuzsi, bevitte a kórházba, ahol ellátták, megcsavarozták, de sajnos egy olyan beteg mellett feküdt, aki Covid-beteg volt.
3./ Endre bácsi átkerült a László kórházba, a Covid osztályra.
4./ Az ápolónők tüneményesek voltak, úgy bántak vele – és hasonló idős korú sorstársaival – hogy le a kalappal előttük.
5./ Az orvosa is ember volt a talpán. Abban az értelemben, ahogy az elején leírtam.
- Nem mondta, hogy „ez az öreg bácsi már 'eleget élt’, most combnyaktörése van, Coviddal is megfertőződött – úgy látszik már vége, nem kell érte sokat erőlködnünk”. Nem gondolkodott így.
- Ellenkezőleg – amikor meglátta, hogy Endre bácsi nekibúsult, és (életében először volt kórházban, soha nem feküdt még ilyen kiszolgáltatott helyzetben) eldöntötte, hogy meg akar halni – pszichológust hívott hozzá, hogy segítsen neki visszanyerni az életkedvét!
- Érted ezt a gondolkodásmódot? Nem úgy gondolkodik, mint ebben a világban az emberek: „Á, már eleget élt... csak teher neki is az élet... terhet jelent ő is a társadalomra nézve...” Nem, hanem látja az életet, ami érték, ami kincs, ami pótolhatatlan, „még akkor is”, ha már száz éves. Ez mennyei, ez Istenhez méltó, ez igazán emberséges...
- Nem tudom, ez az orvos hívő-e (gyanakszom erre), de az biztos, hogy emberhez méltóan bánt az idős beteggel.
6./ Nos, a pszichológus nem tudott segíteni. Adott ugyan mosoly-pirulákat (öröm-gyógyszert – amit inkább csak úgy mondanak a hétköznapokban, hogy „kedély javító”), de a mosoly nem jött meg, az életöröm nem tért vissza, és a halálvágy ott maradt Endre bácsiban.
7./ Erről az orvos beszámolt Zsuzsinak is.
8./ Zsuzsi pedig megragadta az alkalmat, és megkérdezte: ha a pszichológusnak nem sikerült, mi lenne, ha egy lelkipásztor látogatná meg nagybátyámat? És az orvos vevő volt rá.
9./ A szolgálati utat be kellett járni, az osztályvezető főorvos elé kellett tárni a kérést. Ehhez Zsuzsinak írnia kellett egy emailt, és Endre bácsi orvosa pedig személyesen szót emelt a lelkészi látogatás mellett. És a kapu kinyílt.
10./ Így kerültem be én a képbe. Ajándékképpen. Kiváltságképpen. Miután márciustól imádkoztunk az egészségügyért, a Covid ellen, a betegekért, az intenzíveken lévőkért, a lélegeztető gépeken lévőkért, a szükséges felszerelésekért, a tudományos kutatókért, az ellenszerekért, a vakcina feltalálásáért (s kértük, magyar legyen a feltaláló, legyünk mi, magyarok, áldásul az egész világra), és azért, hogy az ország bírja ezt a terhelést, a gyerekek mihamarabb visszamehessenek az iskolákba, lehessen báb-missziózni is közöttük, és ne bántsák az emberek az ország vezetőit, akik hordják a felelősséget, és tesznek azért, hogy jobb legyen a helyzet, s nekik pedig adjon bölcsességet az Úr, a jó döntésekhez, és bátorságot a kiálláshoz, és kitartást a sok kritika és támadás közepette is. Szóval, az imádság ott volt bennünk, és most megnyílt egy ajtó is... beléphettem a „szentélybe”, ahol a mennyei jelenlétre volt és van szükség, ahol emberek szenvednek, és vannak élet-halál között, ahol mindenkinek megnyílik a szíve, ahol figyelemmel fogadják az Evangéliumot, és mindenki készen áll arra, hogy imádkozzon. És megkaptam a kiváltságot, hogy egy vasárnap reggel beöltözhessek, és bemehessek oda, ahol annyira szükség van az Úr Jézusra.
11./ Így léphettem be egy decemberi vasárnapon a Covid osztályra, beöltöztetve, teljes biztonságban, olajjal és Bibliával a kezemben, és így imádkozhattunk együtt Endre bácsival, s így fogadhatta be ő az Úr Jézust, mint Megváltóját és Urát, s így lett új teremtéssé, 100 évesen, a kórházi ágyon. Csoda és ajándék.
12./ El kell mondanom, az ápolónők most is tüneményesek voltak. (Kaptak is ajándékba Kés és kereszt c. könyvet, karácsonyi CD-t, és amit tudtunk adni nekik.) Az orvossal, aki a háttérben megnyitotta az ajtót, nem találkoztam. De ezúton köszönöm neki az emberséget, a bátorságot, hogy a „szokatlant” is vállalta, és megcsinálta ezt a „nagy kísérletet” – ha az „öröm-pirula” nem tud segíteni, talán a lélekhez szóló üzenet tud... És tudott.
13./ Ha jól hallottam, az orvos is konstatálta, hogy az Ige működött.
14./ Egy biztos: egy következő hétre, egy következő találkozást is engedélyezett, ahol már az életcélról beszélgethettünk Endre bácsival.
- Én nem tudom, hogyan csinálja, de az Úr Jézus a rosszból jót hoz ki, és a jót még jobbá, sőt, a legjobbá formálja.
- Én nem tudom, hogyan teszi, de Ő mindenkit meg tud szólítani, és az emberek megérzik, hogy Vele jó, és Ő jó, és valahogy jó dolog a jót választani.
- Áldott az Úr, és áldott az Ő változtató munkája, útnyitó, kapunyitó csodája, és áldottak, akik hallgatnak Őreá. Oda, ahol nyitottak a szívek, Ő bejön, és átformálást végez. S ott csoda lesz.
15./ Amikor Endre bácsi átkerült egy másik kórházba – mert, hogy a Covidból is kigyógyult (!) 100 évesen – ott sajnos az orvos nem volt ennyire emberséges. Sőt. Kifejezetten kimondta: „nem kell lelkész” – nekik meg van a kórházi lelkészük, ha kegyeleti okból szükséges, majd szólnak neki (s itt a halált értette, az utolsó kenetet). De az, amit az Úr Jézus elkészít, nem a halálért van, nem „vallási jellegű”, hanem életet ad, a beteget felsegíti, a reménytelennek reménységet ad, és életkedvet, hogy ki akarjon jönni, meg akarjon gyógyulni. Pontosan ott, ahol a leginkább szükség van rá, a jövőt adja oda az embereknek.
- Amikor egy ápolónő hallotta ezt a telefonbeszélgetést (s ez kétszer is megismétlődött füle hallatára), egyszerűen: döntött. Az emberség mellett. És elkérte az idős betegtől Zsuzsi telefonszámát, nem volt rest, felhívta a beteg unokahúgát, s megmondta: vasárnapra megszervezi a látogatást. És meg is tette.
- Az emberség megint győzött. És Endre bácsihoz, s rajta kívül még egy tucat beteghez, bejutott az Evangélium.
16./ Ugye, mennyire, de mennyire azon múlik a dolog, hogy készen állsz-e a jót választani? Megtenni, amit az Úr előkészít, ami rajtad múlik, és a dolgok jóra fordulnak...
17./ Hálásak vagyunk azokért, akik bátrak, akik jóságosak, akik emberségesek.
Uram, köszönöm Neked a hátteret, ahol Te az emberek szívét megmozdítod. Köszönöm a bátrakat, az emberségeseket, akik készek hallgatni Rád. Még, ha lehet, nem is ismernek Téged, egyelőre, de a Te indításodra megnyílnak, és az emberség, az irgalmasság miatt, ajtót nyitnak Előtted. Köszönöm, hogy Te belépsz. Azokhoz is, akik felé nyitottak, és őhozzájuk is, és megáldod őket... nagyon, nagyon gazdagon. Megáldod, és megismernek Téged, és növekedni fognak Benned, és az életük Veled lesz gazdag. Ámen.
Egy olyan világban élünk, ahol a sötétség nagyon eluralkodóban van. A gonoszság (a törvénytelenség, az Isten-ellenesség) nagyon elszaporodik, és ezért a szeretet sokakban meghidegül. Mennyire, de mennyire fontos, hogy Istent mutassuk be az embereknek, ebben a világban, Isten szeretetét, kedvességét és hűségét... mint az Ő képére és hasonlatosságára teremtett „képmások”. Ez egy kiváltság. Mint a föld sói, a világ világossága. Látják az emberek a mi jó cselekedeteinket, és (előbb, vagy utóbb, de) dicsőítik a mi mennyei Atyánkat. Ez a mi nagyszerű elhívásunk, óriási lehetőségünk. Pontosan itt, ebben az elfordulóban levő világban.
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Róma 12, 2
„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.” Róma 12, 9
„Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” Róma 12, 10