Egyedül? - Mégsem egymagadban! Jézussal!
1./ Nagyon megrázó helyzet volt Jeremiás helyzete. A korszellem, a fősodor, az ideológiai (vallási) gondolkodás, és a "nemzeti" is, teljesen mást mondott, mint amit az Úr neki világossá tett az Ige alapján. Teljesen magára hagyatott volt. De az Úr újra és újra megerősítette neki - s általa is (mert volt olyan bátor, hogy ezt képviselte), hogy mi a helyes, mi a követendő, mit vár az Úr, mi az út, mi az igazság, és hol van az igazi, tiszta élet.
-- Át kellett élnie, hogy elfordultak tőle, de neki mégis képviselnie kellett az igazságot. Bárkivel szemben is.
-- Nem volt erőszakos. Nem nyomult előre, hogy ő legyen a híresség. Nem kereste a hírnevet, az elfogadottságot. Kifejezetten szenvedett amiatt, amit képviselnie kellett - de szerette az Urat, hűséges volt, tisztelte Őt, és engedett Neki. Azt tette, azt mondta, amit Ő mutatott neki.
-- Nehéz, nagyon nehéz élethelyzet volt.
2./ Nagyon nehéz élethelyzete volt Sidráknak, Misáknak és Abednégónak is. Dániellel együtt. Eldöntötték egy teljesen új társadalmi közegben - a babiloni királyi átnevelő központban - hogy megőrzik az Úrhoz való hűségüket, megőrzik a mennyei (Istentől kapott, az Ige alapján álló) identitásukat és a tisztaságot, ami ezzel együtt járt.
-- Nem vettek részt a bulikban.
-- Megfosztották magukat finomságoktól, szórakozásoktól, és attól, hogy mások felnézzenek rájuk, irigyeljék őket, hogy népszerűek, vagy legalábbis "elfogadottak" lehessenek.
-- Vállalták, hogy ezért akár megrövidíthetik, vagy szélsőséges esetben ki is végezhetik őket.
-- A cél velük kapcsolatban az volt, hogy a babiloni udvar nyerjen egy új, kezelhető, manipulálható generációt, akiket különleges képzésben részesítenek, s akik mindenkor a fennálló ideológiát fogják képviselni, és "rendet tartanak majd" a maguk környezetében ez ideológia mentén (az uralkodó érdekében).
-- Ők ebből a célkitűzésből kilógtak döntésük miatt. És vállalták ezt. Nem hőzöngtek, nem lázongtak, nem balhéztak, engedelmeskedtek mindenben, amiben lehetett, de egy pontot maguk előtt tartottak, ahol nem fognak engedni, ez pedig az ő Istenük igéje, amihez tartani fogják magukat... bálványimádásban nem vesznek részt.
-- Milyen izgalmas. Az Úr megáldotta ezt a döntésüket, mellettük állt, nem csak a jóban, de a rosszban is, az ítélet idején is, ahol meg kellett őket menteni - csodát éltek át.
3./ Jerubbaál sem volt egyszerű helyzetben. Kijelentést kapott, egy olyan társadalomban, ahol a Baál-imádás teljesen elfogadott volt, és ahol az lógott ki a sorból, aki Jahve Istent akarta imádni, és csak Őt.
-- Jerubbaál - Gedeon - kijelentést kapott. Az Úr maga szólította meg őt. És ő kész volt engedni Neki, csak megerősítést kért. És kapott. S akkor megkapta az első feladatot: Rombold le az apád területén álló Baál-oltárt.
-- Jerubbaál ezzel mindenkivel szembe került. Félelmetes helyzet. Elöl kellett járnia, és kétséges volt, hogy bárki követi-e. El is nevezték Jerubbaálnak - ami egy átok-név: "pereljen vele Baál"... más szóval: rábízták Baálra, hogy álljon bosszút rajta.
-- Jerubbaál éjjel rombolta le az oltárt, mert félt ezt nappal tenni. De megtette... nem is egyedül, apja embereit kellett maga mellé állítani, vagy tíz embert, de meg volt rá a képessége, tekintélye, hatalma, vagy ügyessége, és odaálltak mellé.
-- Másnap, amikor a lakóhelyének Baál-imádói rátámadtak, egyszer csak, az apja is kiállt mellette. (Itt a bátorság jellemzője - egyedül kezdesz neki, elvégzed, amit rád bíznak, és utána elkezdenek melléd állni, elkezdenek mások is felbátorodni... lehet, hogy eleinte rokoni szálak is jelentőséget kapnak ebben a folyamatban, vagy szimpátia, vagy barátság, de utána átfordulnak a dolgok, ha az Úrtól van a dolog, és feltámad a bátorság egyre többekben.)
4./ Mózes és Józsué... nem volt könnyű helyzetük, még Káleb állt mellettük... a nép pedig meg akarta őket kövezni. A 4Mózes 14-ben olvasol róla, amikor a 12 kém visszatért az Ígéret Földjének kikémleléséből.
-- Józsué és Káleb mindenkivel szembefordulva, bátran képviselték, hogy az Úr el tudja végezni, nem szabad meghátrálni, el kell foglalni a földet.
-- A tíz másik kém, de utána a hozzátartozók, ismerősök, s végül az egész nép, rajtuk kívül mindenki, váltig állították, hogy rajtavesztenek, ha megkísérlik, inkább forduljanak vissza oda, ahonnan jöttek. Mózes sem tudta megállítani ezt a folyamatot. A harag odáig jutott, hogy meg akarták kövezni ezt a néhány hűséges embert, akik bátrak voltak kiállni Isten és az Ő Igéje mellett.
--Az igaz, hogy a dicsőség megjelent, és megoltalmazta őket. Az is igaz, hogy másnap, amikor a nép bűntudattal megkísérelte a föld elfoglalását, vereséget szenvedett, ahogy az Úr előre megmondta Mózes útján. Az Úr bizonyságot tett az Övéi mellett - ez megoltalmazta őket. De a tömeg, a néphangulat, a "mainstream", az általános gondolkodás NEM változott meg, és innen tovább is, végig ellenséges maradt.
-- Úgy kellett hűségesnek lenni, hogy az ember átélte: "egyedül vagyok". ?
5./ Mikeás, a Jemla fia "hirhedt volt" Akháb, Izráel királya előtt. Az volt a neve, hogy "ez mindig rosszat mond nekem".
-- A király előtt vagy négyszáz "próféta" állította, hogy az Úr meg fogja áldani, ha Rámóth Gileád ellen harcba száll.
-- Mikeás a Jemla fia volt az egyetlen, aki az Úr szavával ellene mondott ennek a tömegnek. Ő volt a "rosszfiú".
-- Már előre megpróbálták megpuhítani. Egy királyi küldött, aki eljött érte, út közben mindent megtett, hogy rávegye Isten emberét, hogy "prófétáljon" ugyanabban az értelemben, mint a többiek. De Mikeás világossá tette: "Él az Úr, hogy CSAK azt fogom mondani, amit az Úr nekem mondani fog!" (1Királyok 22, 14.)
-- És megteszi. Ezzel teljesen egyedül marad, megszégyenítik, börtönbe vetik, senki nem áll ki mellette, még Josafát sem, Júda királya, aki pedig gyanakodott a másik négyszáz egybehangzó "próféciát" hallva... nem, nem és nem állt ki mellette senki. Csak az Úr, Akihez Mikeás tartozott. A prófécia betelt, Akhábra az ítélet lesújtott. Egy másik korszak következett... potenciálisan lehetőséget kapott Izráel, hogy visszaforduljon Urához.
6./ És a vakon született? Akit az Úr Jézus meggyógyított? Ő nem maradt egyedül? Még ki is vetették, mert nem volt hajlandó megváltoztatni a történetet, amit átélt.
-- Azt mondta: "egyet tudok, noha vak voltam, most látok"... a tényeket rögzítette le, mármint, hogy tényleg vak volt, hogy tényleg Jézus jött oda, és kente meg a szemét sárral, tényleg Ő mondta, hogy mosakodjon meg a Siloám tavánál, és tényleg ez után jött meg a látása. Jézus gyógyította meg.
-- Azért, mert képviselte ezt az igazságot - a valóságot - meghurcolták, magára hagyták (valójában még szülei is, akik féltek az elítéléstől), s a végén kiközösítették... "kivetették".
-- Csak Jézus volt, Aki mellé állt. S megkapta a kijelentést: Ő az Isten Fia... és ez az ember következetes volt ezen a ponton is, leborult, és imádta Őt. Ahogy méltó volt. Mert a csoda nyilvánvaló volt, és a lelkület, a jellem, a szó, a tisztaság, alátámasztotta, hogy valóban Ő az Isten Fia. S ehhez hozzájárult még az is, hogy el akarták hallgattatni... vajon miért? Vannak erők, amik Jézus ellen dolgoznak, s az Isten Országa ellen vannak? Igen. S ezért marad magára, aki következetesen képviseli az Isten Országát és az Ő igazságát. Nem baj. Mert Jézus veled lesz. Ne félj. Soha. Légy bátor és légy erős. Ámen.
7./ Az Úr Jézus is egyedül volt. Nem volt magányos, mert az Atya Vele volt, de az emberek elhagyták. Legalábbis, a tanítványok, a Gecsemánéban, s utána, a kereszt alatt, egy kivételével, mind elhagyták.
-- Úgy tűnt, a munka romba dőlt.
-- Úgy tűnt, minden csoda, minden jóság, minden tisztaság, minden engedelmesség az Atya felé, "hiábavaló" volt. Hol van a gyümölcs, hol az áldás, hol a mennyei védelem, a célok megvalósítása? Úgy tűnt, pont az ellenkezője annak, mint ami Isten akarata szerint lenne... és mégis...
-- Ne azt nézd, ami kívülről, elsőre látszik... Nem ez fog eligazítani.
-- Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van - de az Úr azt nézi, ami a szívben van... és ez a maradandó, ez a valóságos.
8./ Ne keress botrányt, ne akarj kitűnni az ellenkezéseddel, nem rólad van szó, és nem arról, hogy te híressé légy, akár, mint botrányhős. Nem.
-- Az Isten dicsősége nem lájkokról szól, nem népszerűségről, nem arról, hogy "mindenki elismeri", vagy "mindenki Róla beszél".
-- Néha teljesen el akarják Őt hallgatni. Pszichológusok társaságában, geológusok és filozófusok tömegével, még a régészek világában is, el akarják hallgatni, és el akarják hallgattatni Őt is, és azokat is, akik Őmellette teszik le a voksot.
-- Nem baj, ha egyedül érzed magad... vele jár.
-- Nem baj, ha - bár nyilvánvalóan tisztaságban jársz, és világosságban, s képviseled az igazságot, mégis - téged akarnak besározni és hibásnak kihozni. (Ügyelj a feddhetetlenségre, légy tiszta, és őrizd az igazságot, hogy ne a saját bűnöd jelentsen fogódzót a rád támadóknak, és alkalmat arra, hogy lehúzzanak a sáros földre. Ne találhassanak az életedben ürügynek szolgáló vonást, bűnt, támadható pontot. S ha így jársz el mindenkor, lesz a legmegdöbbentőbb, hogy mégis kihoznak valamit, amire nem is gondolnál, és megkísérlik, hogy besározzanak és földbe döngöljenek.)
-- Kulcskérdés, hogy Te szeress mindvégig, ne dühöngj, ne morogj és ne veszítsd el a fejedet... ez "vele jár"...
-- Kulcskérdés, hogy a bölcsesség maradjon ott nálad, ami az indulatosságban el tud szállni... őrizd meg a szíved hálaadásban, még a legméltánytalanabb helyzetben is. És szeress, és járj közben azokért, akik bántanak, ne bosszút forralj... nézd az Úr Jézust a kereszten.
-- Kulcskérdés, hogy légy hűséges mindenkor, ne rendülj meg a jelenvaló igazságban... mert az "igazság oszlopa és erőssége" vagy, mint a Krisztus Testének tagja. Ne félj. Az Úr az, Aki kiáll melletted. És meg fogod látni az Isten dicsőségét. Elhiszed?
Legyen áldás rajtad, légy bátor, légy hűséges, képviseld az Urat, mindenkor, bátran, tisztasággal és Jézus Krisztus szeretetével és az Ő nevében. Nyugodjon meg rajtad az Ő dicsőségének Lelke, a Szent Szellem, és töltsön be az Ő mindenek felett való örömével és minden értelmet felülhaladó békességével. Ámen.
Olvasmány:
Jeremiás 27-28-29.
Dániel 1-2-3.
Bírák 6.
4Mózes 13-14.
1Királyok 22.
János evangéliuma 9.